Várhelyi helyett női jelöltet vár Orbántól von der Leyen?

Ebben a pillanatban nem tudható, mi lesz a magyar biztosi posztra jelölt Várhelyi Olivér sorsa, mert a jelenlegi uniós nagykövet hozzáértését széles körben elismerik, csak éppen ellenkezést kelt az időnként durva, arrogáns stílusa – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Úgy hírlik, hogy von der Leyen már puhatolózott, hogy Orbán Viktor tudna-e egy nőt javasolni a posztra. Akárhogyan lesz is, már így is veszélybe sodródott a terv, hogy a jövő hónap elején hivatalba lép az új Bizottság, mert Trócsányi és a román Plumb érdekütközés miatt eleve kiesett, és mások is gyengén szerepeltek a meghallgatásokon. Közülük a legnagyobb vad, a francia Goulard, aki most keddig kénytelen írásban, részletesen válaszolni az anyagi ügyeivel összefüggő kérdésekre. Látszik azonban, hogy az EP nem tudja túlzottan megszorongatni sem őt, sem a többi szóban forgó jelöltet, mert túlságosan csekély Strasbourgban a nagy pártcsaládok többsége.

Hírek szerint épp ezért a Néppárt és a szociáldemokraták frakciója ki is adta az utasítást, hogy békén kell hagyni Marcon favoritját, de úgy látszik, hogy egyesek bosszút akartak állni a francia elnökön, amiért az a csúcsjelölt Weber helyett von der Leyent futtatta be a Bizottság elnökeként. Mindenesetre a távozó Juncker-csapat tagjai arra készülnek, hogy még további két hétig el kell majd látniuk tisztségüket.  

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós források szerint már a Johnson-kormány több minisztere is a magyar politikushoz fordult – közli a Daily Telegraph. Azt szeretnék, ha Orbán Viktor biztosítékokat adna, hogy meghiúsítja a londoni parlament döntését, amely szerint ha október 19-ig nem jön létre megállapodás a távozásról, akkor Johnsonnak levélben kell haladékot kérnie Brüsszeltől. Maga a brit politikus ismételten nyilatkozott: a hónap végén mindenképpen búcsút akar inteni az EU-nak akár lesz egyezség, akár nem. Előzőleg a hatalom képviselői még azt közölték az ügyben indult bírósági perben, hogy eleget tesznek a törvényhozás határozatának. Ezt az ellentmondást oldaná fel a brit vezető magyar kollégája közreműködésével.

Mellesleg az ügyben eljáró skót bíróságot a felperesek arra kérték, hogy mondja ki: a londoni kormányfő nem kérhet fel egyetlen uniós tagállamot sem a vétóra. Az ítélet hétfőre várható. A kabinet tagjai közben egyre inkább úgy látják, hogy nincs más választás, mint a halasztás. Egyikük kijelentette: nemigen tudja elképzelni, hogy Orbán akkor politikai eszközt vetne be Merkelnél. Egyébként pár hete már felvetődött, hogy Johnson a magyar vezető bevonásával igyekszik kibújni szorult helyzetéből.

Görögország kezdeményezni kívánja, hogy az EU rójon ki szankciókat azokra a tagállamokra, amelyek nem hajlandóak menekülteket befogadni – adja tudtul a The Washington Post. Ezt a görög miniszterelnök közölte, amikor magas rangú uniós tisztségviselők látogattak el Athénba, hogy felmérjék: mit lehetne tenni, miután Törökország felől ismét nagyobb számban érkeznek menedékkérők a görög szigetekre. A delegáció programjában ugyanilyen okokból előzőleg Ankara is szerepelt. Micotakisz azt mondta a vendégeknek, köztük a német belügyminiszternek, hogy itt a képmutatást lehet tetten érni, mert az érintett államok élvezik az emberek és áruk szabad áramlását, de nem vesznek át ezer vagy kétezer embert, noha ez igazságtalan terhet ró a déli tagokra. A jelentés hozzáteszi, hogy a szemrehányás elsősorban Magyar-, Lengyel- és Csehországnak szól.

Az egyik legtekintélyesebb német történész ott látja az egyik nagy különbséget a két világháború közti fasiszta mozgalom és a mai nemzeti populizmus között, hogy előbbi cseppet sem csinált titkot abból, mennyire megveti a demokráciát, míg utóbbiak a jogállam Grál-lovagjainak tüntetik fel magukat – olvasható a Frankfurter Rundschauban. Csak arról feledkeznek meg, hogy a demokrácia nem egyszerűen a többség uralma, hanem az is, hogy meg kell tartani a játékszabályokat, nem szabad bántani a fékeket és ellensúlyokat, továbbá, hogy a vitakultúrába beletartoznak az ellenzéki jogok is.

A 81 esztendős Heinrich August Winkler, aki tavalyig a berlini Humboldt Egyetemen tanított, pártolja a mag-Európa megteremtését, benne azokkal az államokkal, amelyek számára fontos a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége. Ám szerinte nem tartozik ide Orbán Magyarországa és Kaczyinski Lengyelországa.

Romániában még változhatnak a dolgok, ha megfelelő kormány kerül hatalomra. És remélhetőleg az új olasz vezetés is eloszlatja az ez irányú aggodalmakat. Ám azt már most is meg lehet kérdőjelezni, hogy egy nyelven beszél-e az EU Oroszország ügyében, amikor egyes államok ennyire Putyin-barát politikát folytatnak, de ugyanez érvényes a kínai emberi jogok megítélésére is. A történész arra is felhívja a figyelmet, hogy az unió csak akkor lehet értékközösség, ha az alapelveket minden tag fenntartás nélkül követi, ám jelenleg egyáltalán nem ez a helyzet. Sőt, inkább súlyos válságot tapasztal ezen a területen. Még szerencse, hogy a nacionalista jobboldal annyira megosztott, hogy a vártnál csak kisebb befolyást tud kifejteni Strasbourgban. Ugyanakkor minden pártnak fel kell tennie saját magának a kérdést, vajon nem járult-e akaratlanul maga is hozzá a demagógok megerősödéséhez, pl. a migráció ügyében vallott nézeteivel. És akkor mindjárt felvetődik a kérdés, hogy mit tanult a dolgokból a nyugati demokrácia.

Fontos, hogy a választásokat változatlanul középről lehet megnyerni. Nagy tanulság ez az igencsak bajban lévő szociáldemokrácia számára.

Az, hogy Trump próbál kibújni az alkotmányos vádemelés alól, miután a demokraták szerint külföldi hatalmak segítségével akart bizonyítékokat gyűjteni legnagyobb hazai ellenfele ellen, része a demokrácia világméretű válságának – mutat rá a The Washington Post kommentárja. Az elnök a tények ellenére abban bízik, hogy a jobboldali sajtó segítségével túléli az erőpróbát a megosztott országban, de ez azt jelenti, hogy a mocsárba rángatja a demokratikus intézményeket. Egy konzervatív washingtoni történész úgy véli: a tekintélyelvű rendszerekben egyfolytában gond, hogy semmibe veszik a jogállami normákat, de hogy ezt az Egyesült Államok legmagasabb rangú vezetője csinálja, az meglehetősen szokatlan. És amit művel, az munkál másutt is.

Az izraeli kormányfő boszorkányüldözést emleget, mert a főügyész több korrupciós ügyben is vizsgálatot kíván indítani ellene. Boris Johnson kapitulációval és árulással vádolta meg a rendezetlen Brexitet meghiúsító parlamentet. Trump fia Sorost okolta az apja elleni eljárásért. A brit toryk alsóházi vezetője, a kilépés befolyásos híve pedig a héten a kiválás híveként és az ellenzék támogatójaként emlegette a magyar származású üzletembert, ám ezért zsidó szigetországi politikusok lemondásra szólították fel, mondván, hogy ő is csatlakozott a klasszikus antiszemita összeesküvés-elmélethez, amely szerint a háttérből mindenütt a befektető mozgatja a szálakat.

Hosszú távon a demagógia számlájára kell írni a demokrácia lebomlását Magyar-, Lengyel- és Törökországban, ahol nacionalista vezetők folyamatosan ássák alá a jogállami intézményeket, valamint a liberális normákat. Az egyik legtekintélyesebb amerikai politológus nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy a hatalom gazdái egyre több államban támadják a demokrácia mély szöveteit, a bíróságok függetlenségét, az üzleti világot, a sajtót, a civil társadalmat, az egyetemeket, valamint a titkosszolgálatokat és a rendőrséget. Pontosan úgy, ahogyan azt Trump teszi, miközben felmentést ad egy sor külföldi diktátornak és felrúgja 2. világháború utáni nemzetközi rendet.

A The Independent kommentárja arra figyelmeztet, hogy amikor a brit konzervatívok egyik befolyásos tagja Soros ürügyén burkoltan zsidózott egyet a Brexit kapcsán, akkor egyben azt bizonyította, hogy alkalmatlan az alsóház vezetésére. Mint hangsúlyozza, Rees-Mogg nem antiszemita, de óvatlan és ízléstelen volt, amikor behozta a vitába az idevágó zsidó összeesküvés-elméletet, noha az évszázadok óta fertőzi a közbeszédet és szégyenletes következményekhez vezetett a 20. században. Soros György pedig fő célpont a szélsőjobb számára, ideértve Magyarországon mindazokat, akik még mindig bűnbakokat keresnek. Szólni kellene a brit politikusnak: illő volna bocsánatot kérnie.

A keresztény európai identitás megmentése csatakiáltás lett a jobboldali populisták számára a földrészen – így a Financial Times. A nacionalista Orbán Viktor az állítja, hogy illiberális demokráciájával el akarja hárítani egyrészt a liberálisok részéről a belső támadást a „keresztény szabadság” ellen, ami a keresztény kultúra feladásában jelenik meg. Másrészt pedig a migráció formájában megtestesülő külső veszélyt igyekszik közömbösíteni, mert az véget vetne Európának annak a formában, ahogyan azt ismerjük.

Ám a földrész világiasodásához nem férhet kétség, elég ha azt vesszük, mennyire visszaesett a templomba járók száma. Csakhogy mint egy most megjelent könyv rámutat, ez már évszázadok óta tart és több oka is van. A francia Oliver Roy műve, a „Keresztény-e Európa?”, rámutat, hogy nagyban közrejátszik benne a katolikus egyház viselkedése, így az, hogy pedofil papokat fedez. A populisták azonban csak rátesznek egy lapáttal, mivel kulturális jelképekre korlátozzák a hitet. És lehet, hogy a nacionalista jobboldal ünnepli a keresztény gyökereket, ám nem támogatja az egyháznak a szexuális erkölcsről vallott nézeteit, mert pontosan tudják, hogy arra a nagyközönség nemigen vevő. Mellesleg a szerző szerint a populisták igencsak megosztottak az ügyben, mi is a vallás szerepe. Le Pen pl. meggyőződésesen világi. Az ilyen politikusok leginkább az iszlám veszélyben értenek egyet. A kötet következtetése az, hogy az európai kultúra válságát hozta a keresztény radikalizálódás olyan kérdésekben, mint az abortusz, az egyneműek házassága, illetve a nagyfokú világiasodás. A társadalomra mind inkább jellemző az értékek viszálya. Kibékíthetetlen ellentétek formálódnak ki a csoportok között, amelyek olyan erkölcsi kérdéseket tűznek zászlajukra, amelyek nem vitathatóak.

A Reuters  hírügynökség körkérdésére a szakemberek többsége azt válaszolta, hogy jövőre erősödni fognak a közép- és kelet-európai fizetőeszközök, mert a növekedés még számottevő marad, de előbb még el kell csitulniuk a világgazdaságban az aggodalmaknak. Azt is megjegyezték ugyanakkor, hogy az árfolyamok előreláthatólag nem mozognak annyira fölfelé, mint ahogyan azt korábban jósolták. A magyar nemzeti fizetőeszköznek az euróval szemben nemrég elért jó 336 forintos mélypontja után már az év vége előtt megindult felfelé és erős marad a következő évben.

A Generali Investments regionális fő közgazdásza azonban kifejtette, hogy a kockázatokra ráerősít a laza magyar pénzpolitika. A megkérdezettek jó része egyébként azt várja, hogy a magyar fizetőeszköz 328-ig emelkedik, bár nem is olyan rég még a 317-et tartották valószínűnek.

A régióban kulcsszerepet betöltő német termelőipar máris visszaeséssel küszködik, ám Közép-Európa idáig ellen tudott állni a külső nehézségeknek. Az infláció továbbra is magas, a jegybankok kivárnak, noha az EKB és az amerikai központi bank lazít a politikáján.  

(A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.)