Tegyük fel, de csak tegyük fel, hogy Fülig Jimmy ad egy hatalmas pofont a maláj harcosnak. Aki, miután feltápászkodik, sértődötten kérdezi, maradék fogait közben kifelé köpködve, hogy mégis, mi volt ez az óriási maflás. Mire don Fülig, a Bolondság-szigetek uralkodója, királyi eleganciával azt feleli, ez kérem nem nyakleves volt, hanem egy kedves simogatás.

A maláj díjbirkózó gondolkodik, kiesett pár foga, zúg a füle, kóvályog a feje, a padlóról szedték fel, ez lenne a simogatás? Hmmm.

Természetesen nem sztárbox-értékelés folyik itt, hanem a politikai kommunikációé. Az Orbán-vircsaft a múlt héten egy tisztes megszorító listát alkotott meg, 130 tétellel. Persze az egészet úgy csinálták, hogy ember legyen a talpán, aki megérti a vonatkozó kormányhatározatot. A lényeg, ettől még a pofon – akárhogy nevezzük is, ez bizony alapos megszorítás. Nyilván a százezermilliókkal kitömött rendszerpropaganda lelkesen szajkózza a szöveget: ez kérem nem megszorítás, mert az csak a gyurcsányi időkben volt, meg Brüsszelben, meg a Sorosnál meg a nemváltó óvodások. Ez csak kiigazítás, esetleg elhalasztás vagy ilyesmi. Persze pofon ez, méretes.

Még akkor is, ha az elvonások egy része tulajdonképpen nem is butaság, Korábban és többet kellett volna, vagy bele sem vágni olyan kétes üzletekbe, mint a Sorsok házának nevezett – holokauszt-bűnöket kisebbíteni próbáló józsefvárosi kiállítás terve. Ok, eddig elment rá vagy 10 milliárd, de sebaj. A kivitelező még évekkel ezelőtt az a Market Zrt. volt, amelyik sok orbánista beruházás kedvezményezettje. Hogy mennyit kaszált, azt nem tudjuk, de az már jó helyen úszik a tengeren jacht formátumban.

Az sem látszik hatalmas veszteségnek, hogy a Nemzeti Vallási Turizmus programnak ezermillióval kell beérnie, még sincs többletpénz. Ahogy Nemzeti Színház és az Operaház is bukott el többletpénzeket. Sőt, még focipálya-dolgoktól is vettek el. Ahogy a folyóirat-pályázatokat is megnyírták, a Budapest–Belgrád vasútvonal építését is ( a kő az Orbán-bányákból már beszállítva, lekönyvelve, kifizetve, nyugi).

Átnézve a listát, feltűnő, hogy elég sok fideszes, orbánista kegyenc pénze szorítódott meg most. Nem túl bonyolult az okokra rálelni. Más – független, szabad, őszinte – project már nem nagyon akad errefelé. Csak attól lehet elvenni, akinek adni szándékoztak, és ezek már régen a kegyencek. Ok, a mentőautó-beruházás is ugrik, de az meg csak legföljebb a dolgozó népnek kellemetlen.

Nem csak arról van szó, hogy csak lelkes és hangzatos orbánisták kaptak pénzeket, ezért csak tőlük lehet elvenni, megszorítani, Hanem arról, hogy sokáig itt könnyű kézzel bántak a közpénzzel. Hopp ott repül pár milliárd, kell? Rengeteg felesleges, de a kegyencek kitömésére, megvásárlására azért alkalmas ügylet akadt itt az elmúlt években – nyilván mégis csak könnyebb azt visszavenni, ami már akkor is felesleges volt a köz szempontjából, amikor nekikezdtek.  Ráadásul a politikai kockázat is kicsi. Nyilván Demeter Szilárd nem fog hangosan reklamálni, hol az irodalmi folyóiratokra szánt pénz, Vidnyánszky Attila is megoldja az olimpiáját annyi pénzből, amennyiből három-négy másik színház megél egy évig.  Kicsi a valószínűsége, hogy Mészáros Lőrinc tüntetést szervez, amiért valamit lecsippentenek a Budapest–Belgrád vasút építéséből, ráadásul olyasmit, amit a sínek mellett fekvő településekre költöttek volna…

És közben azt is látjuk, a köztévé miként vesz meg az ottani kegyencektől százmilliókért hámozott lufikat – még mindig.

Ezzel együtt jó tudni, hogy még ebben a költségvetésben is akad olyasmi, amit meg lehet majd takarítani, ha egyszer lesz felelős gazdálkodás Pesten és Budán.