Minden magyar büszke lehet – jelentette be a budapesti atlétikai világbajnokság utáni napon rendezett sajtótájékoztatón Schmidt Ádám. A sportért felelős államtitkár, a világbajnokság kormánybiztosa szerint 195 ország 2100 sportolója érkezett a világbajnokságra, 120 országból 400 ezernél is több jegyet vásároltak. Naponta mintegy egymillió látogató nézte meg a vb honlapját, 14 ezer cikk született a világbajnokságról 28,5 milliárdos eléréssel, a tévéközvetítéseket pedig egymilliárdnál több néző látta. Az államtitkár szerint a fő cél az volt, hogy minden magyar magáénak érezhesse ezt a világbajnokságot, és hogy minden honfitársunk büszke lehessen erre a vb-re.

Büszkeségünk nem ismer határt. Egy nappal a világbajnokság vége előtt Orbán Viktor a Magyar Zene Házában tartott zárófogadáson még ennél is továbbment: a miniszterelnök arról beszélt, hogy örök szövetség áll fent a magyarság és a sport között, valamint, hogy Budapest a sportszerető világ találkozási pontja lett.

Németh Balázs, a világbajnokságot szervező cég vezérigazgatója élményként élte meg, hogy „mindenhonnan azt hallani, hogy elképesztő, lenyűgöző, kiváló, legjobb.” Nem az ujjából szopta a fenti jelzőket a hírhamisító közmédia egyik arcaként a sport világába reptetett vezérigazgató. Szavait a Társadalomkutató Kft. legfrissebb felmérése is alátámasztja. Eszerint a magyar felnőttek négyötöde (80 százalék), de még a budapestiek háromnegyede (75 százalék) is jó dolognak tartja a vb megrendezését. (Árnyalja a képet, hogy a Társadalomkutató Kft. ügyvezetője az a Fekete-Somodi Ágnes, aki nemrég még a magyar kormányhoz közelálló Nézőpont Intézet ügyvezetője volt. Nem véletlen, hogy a cég 2020-ban egyedüli indulóként nyert az MTVA 94 millió forintos, a közszolgálati médiaszolgáltatók tartalomszolgáltatását támogató médiafogyasztás-kutatások fantázianevű pályázatán.)

Ettől még persze hiteles lehet a felmérés eredménye és valós, amit Schmidt államtitkár mondott. Jobb lett volna persze, ha egy nemzeti konzultáció keretében kérdezik meg a magyarokat, tényleg mindnyájan büszkék-e az atlétikai világbajnokságra, netán hidegen hagyja őket, mert kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Például az, hogy az iskolakezdés nem zajlik zökkenőmentesen. Nemcsak azért, mert a tanszerek beszerzése sokaknál meghaladja a család teherbíró képességét, de vannak más bajok is. A legújabb hírek szerint Alsóújlakon – ki tudja, meddig – csúszik az iskolakezdés, mert egy pedagógus kellett volna, aki az összevont első-negyedik osztályban tanít, de senki sem jelentkezett az állásra. Máshol sem rózsás a helyzet: van iskola, ahol alsó tagozaton tanító pedagógusokat vezényelnek át a felső tagozatra – minden tiszteletünk ellenére nem lehetünk biztosak abban, hogy a hiányzó társaikat helyettesítők képesek lesznek jól megoldani a feladatukat. Pedig, a magyarok szívesen büszkélkednének a világszínvonalú oktatással, de nem tehetik, mert nincs nekik ilyen. Mint ahogy azt sem teszik ki a kirakatba, hogy a magyar emberek egyre nehezebben jönnek ki a fizetésükből: egy friss hír szerint a magyar folyószámla-tulajdonosok havi átlagban 40 ezer forint mínuszba kerülnek a hónap végére. Ez egy évben hozzávetőlegesen félmillió forint, ennyivel adósodnak el honfitársaink, amire nem lehetünk büszkék.

És jó volna azzal is büszkélkedni, hogy nálunk pörög a gazdaság, de legalábbis nincs recesszióban. Márpedig a magyar gazdaság teljesítménye immár egymást követő négy negyedévben csúszott negatív sávba. És hiába ígért év végére egy számjegyű inflációt a magyaroknak Orbán Viktor, azt valamiért nem tette hozzá, hogy az EU-ban már jó ideje egy számjegyű az infláció, és jelenleg csaknem háromszor alacsonyabb, mint az uniós viszonylatban éllovas magyar pénzromlás.

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az augusztus 20-i nemzeti ünnepen, valamint az atlétikai világbajnokság megnyitóján csupa keletről érkezett, többnyire antidemokratikus politikai vezetőt látott vendégül a magyar kormány, miközben nyugati szövetségeseink közül egy sem tette tiszteletét, akkor állíthatjuk, hogy van mire szerénynek lennünk.

Mindez persze semmit sem von le abból, hogy az atlétikai világbajnokság megrendezése jól sikerült. Most már csak az kellene, hogy az ország egyéb teljesítményeire, nem utolsósorban nemzetközi megítélésünkre is büszkék lehessünk.