A szekunder kár

Putyinnak már csak egy mentőangyala van, a halál. Legalábbis ő így gondolja, de legújabb szokása szerint az ötletének már megint csupán a felét gondolta végig, a halálosat tudniillik, az életszerű eszébe sem jut.

Eddig ez nem volt, írja a média a harkovi főtér lerombolásáról, ahol hat civilt ölt meg a rakétatámadás, köztük egy gyereket. Az orosz haderő mostanáig nem tekintette célpontnak a lakosságot, ami messze nem jelentette azt, hogy a támadások nem szedtek áldozatokat, de ezt az érzéketlen katonai szaknyelv inkább szekunder kárnak minősítette.

Mostantól ez másképpen van, mondja a Stratégiai Védelmi Kutatóintézettől Jójárt Krisztián.

Oroszország eddig Amerikát próbált játszani, véli a szakértő, milliméteres pontosságú csapásméréssel kiiktatni a célpontokat, és kímélni azok környezetét, ámde a világ második haderejének tisztelt orosz sereg ezekre a finomságokra csak módjával, néhol meg sehogy sem képes. Viszont az ukránok a vártnál sokkal hatékonyabban ártanak a megszállóknak, így az oroszok visszatérnek ahhoz, amit jól tudnak: a múlthoz. Szárazföldi tüzérség, rakétaütegek.

Ezek pedig nem válogatnak. Pláne, ha ezt a Kreml nem is akarja.

Jójárt szerint a polgári lakosság öldöklésével akarja Putyin kikényszeríteni, hogy az ukránok elűzzék a vezetőiket, elsősorban az orosz zsoldosok által is vadászott fantasztikus elnököt, Volodimir Zelenszkijt.

Putyinnak már csak egy mentőangyala van, a halál. Legalábbis ő így gondolja, de legújabb szokása szerint az ötletének már megint csupán a felét gondolta végig, a halálosat tudniillik, az életszerű eszébe sem jut.

Az életszerű ugyanis az, hogy az emberek belefáradhatnak a harcba, letehetik a fegyvert, meg is alázkodhatnak, hiszen az életösztön, amit realitásérzéknek is szoktak hívni, ezt diktálja. Mondjuk ennek Ukrajna esetében eddig nyoma sem volt, de ki tudja. Az sem kizárt, hogy leváltják azt az embert, aki eddig a legtöbb nyugati segítséget hozta el nekik, és aki reménnyel és bátorsággal töltötte el őket. Mondhatják azt is, hogy kár volt hinni neki, ha Ukrajna már korábban behódol, nem lenne ennyi rom és halál.

Ezt sem mondták eddig, de a kétségbeesett ember gonosz önfelmentése és bűnbakkeresése is érthető. Nehezen, de érthető.

Az viszont, ami Putyinnak jellemző módon nem jut eszébe, az az, hogy a fáradt, kétségbeesett, megalázkodó ukránok, akiknek mostantól direktbe ölik a testvérüket, anyjukat és gyereküket, akik látják, hogy a rakéta, az akna, és gépfegyvertűz szándékosan keresi az élő testeket és a családi házakat, az óvodákat és nyugdíjas-otthonokat; azok megtörhetnek, de velük Putyin sosem építheti fel a maga Ukrajnáját. Az emberek a jótevőjüket elüldözhetik, de a családjuk gyilkosának nem bocsátanak meg. És sokan, nagyon sokan le sem teszik majd a fegyvert.

A halálból csak halál születhet, mészáros.