Magyarországon mintegy 200 ezer szívelégtelenségben szenvedő él, a betegség előfordulási gyakorisága a 70 évesnél idősebb lakosság körében a 10 százalékot is meghaladja. A diabétesszel élők – a koronavírus okozta megbetegedéshez hasonlóan – ebben az esetben is a kiemelten veszélyeztetett csoportba tartoznak, hiszen a cukorbetegség a szívelégtelenség előfordulási esélyét megkétszerezi.
A szívelégtelenség világszerte 64 millió embert érint, közül 15 millió az Európai Unióban, 6 millió az USA-ban él. A betegség a teljes népesség két százalékánál jelentkezik, ennek megfelelően hazánkban becslések szerint 200 000 a szívelégtelenségben szenvedő. A betegség előfordulási gyakorisága a 70 évesnél idősebb lakosság körében a 10 százalékot is meghaladja, egyben a kórházi felvétel egyik vezető oka, amely így nagy gazdasági terhet ró az egészségügyi ellátásra. A COVID-19-es járvány alatt ezen betegek optimális kezelése felértékelődött.
A szívelégtelenség hátterében a szív pumpafunkciójának károsodása áll. A szív A rendszeres, ritmusos összehúzódás és elernyedés révén biztosítja a vérkeringést, ezáltal oxigénben és tápanyagban dús vérrel látja el a szervezet szöveteit. Amikor a szív összehúzódásában vagy elernyedésében elégtelenség lép fel, akkor nem tudja ellátni feladatát, nem képes a szervezet számára megfelelő mennyiségű vért pumpálni. Ezt az állapotot nevezzük szívelégtelenségnek.
A szívelégtelenség az esetek döntő többségében már meglévő szív- és érrendszeri betegségek talaján alakul ki, mint például a koszorúér-betegség, a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség. Úgy is tekinthetjük, mint az eltérő eredetű szívbetegségek végstádiumát.
A szívelégtelenség legismertebb tünetei a fáradékonyság és a nehézlégzés megjelenése – először csak terhelésre, később nyugalmi állapotban is –, melyek korlátozhatják a fizikai terhelhetőséget. Jellegzetes tünet még a lábdagadás, az étvágytalanság, esetleg a szívritmuszavar. A betegnek ezen tünetek jelentkezésekor mindenképpen orvoshoz kell fordulni – hívta föl a figyelmet Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem rektora, a Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója a Magyar Kardiológusok Társasága idei tudományos kongresszusán.
Egy kutatás öt év kórlefolyás után már a diabétesszel élők 68 százalékánál talált bal kamra funkciózavart. Mivel nem kifejezetten specifikusak a betegek egy jó részében a kialakuló szívelégtelenség tünetei, ez nehezítheti a betegség felismerését – mondta el Merkely professzor.
A diabétesz már jóval azelőtt károsítja a szervezetet, mielőtt felismernék. A 2-es típusú cukorbetegség a koszorúér-betegség és sztrók előfordulási gyakoriságát, a szívelégtelenség előfordulási esélyét is többszörösére emeli. A javuló betegellátás ellenére a szívelégtelenség túlélési aránya – nemre való tekintet nélkül – sajnos rosszabb, mint a férfiak esetében például a prosztatarák, vagy nők esetén az emlőrák – hívta fel a figyelmet a Semmelweis Egyetem rektora.
A szívelégtelenség tehát egy gyakori és rossz prognózisú kórkép, azonban gondossággal megelőzhető. Ha már kialakult, fontos a korai diagnosztizálása és a megfelelő kezelése, amivel javítható a betegek életminősége és meghosszabbítható az élettartamuk – hangsúlyozza a professzor.
Már olyan megelőző intézkedésekkel is sokat tehetünk a szívünkért, mint az egészséges életmód, a mozgás, a káros szenvedélyek elhagyása. Cukorbetegeknél azonban ezen jól ismert rizikótényezők – mint a magas koleszterinszint, magas vérnyomás, fehérjevizelés, dohányzás – hiánya vagy megfelelő kontrollálása ellenére is másfélszeres a szívelégtelenség kialakulásának kockázata.
Ugyanakkor ma már a diabétesz és a szívelégtelenség kezelésében is rendelkezésre állnak olyan komplex terápiás lehetőségek, melyek a szövődményekre vonatkozóan is igazoltan csökkentik a kockázatot.