Hihetetlen, ám igaz: Trabantokat is hirdet egy használtautókkal foglalkozó portál. Még hihetetlenebb, hogy a ma délben a portálon megtekintett keletnémet „népautót” 3 950 000 forintért kínálja tulajdonosa, aki álltja: a jármű gyakorlatilag/elméletileg gyári új állapotú. (A nyitó képen: Trabant 601; foto: dpa)

Emlékszem, a családunk első autója is Trabant volt. Igaz, vártunk rá jó néhány évet, készséggel reménykedtünk és élére állítottuk a forintjainkat. Ha jól emlékszem, 34 000 forintba került a fehér Trabi, amit a köznyelv PVC-Jaguárként emlegetett. Elfértünk benne öten is, amíg a gyerekek alsó tagozatosok voltak. Gurult, elvitt a célba, keveset fogyasztott, pöfékelt, időnként csúnya, fekete füstöt eresztett. Kétütemű jármű volt (mint a világhírű magyar motorkerékpár, a Pannónia); a köznép úgy vigyázott a Trabcsira, mintha Mercedes lett volna…

A kétajtós, 594 köbcentis, 26 lóerős, elsőkerék-meghajtású, négysebességes „autócsodát” sikerült jó áron eladni, tíz-egynéhányezer forint ráadással következhetett a valódi népautó, az 1200 köbcentis, igaz, kisablakos, használt (ám elhasználhatatlan!) Volkswagen, ami a Trabi után valóságos luxuskocsinak számított.

A bevezetőben említett Trabant azokban a hetekben gördült le az eisenachi autógyár futószalagjáról, amikor az alábbi telefoninterjú jelent meg a Mai Nap című, sajnos, már évtizedek óta nem létező „komoly bulvárlapban”, tehát a Német Demokratikus Köztársaság végóráiban, 1990. május 29-én:

«Elterjedt a hír: háromezer keletnémet márkáért (akkori árfolyamon kb. 18 000 forintért – a szerk.megj.) gyári új Trabantot lehet venni a ma még NDK néven jegyzett német földön. Igaz ez? Helmut Michel, az IFA Művek drezdai autószalonjának igazgatója válaszol:

– A hírből annyi igaz, hogy háromezer márkával olcsóbban adjuk a gyári új kétütemű Trabantot. Most egy Trabant kilenc-tizenegyezer márkába kerül. Százával állnak a Trabantok, Wartburgok.

– Hány évre vettek föl előjegyzést egy esztendővel ezelőtt?

– Az új Trabantra 14, a Wartburgra 17 évet kellett várni, félmillió előjegyzést tartottunk nyilván csupán itt, Drezda megyében.

– Mi az oka annak, hogy a keletnémetek már nem tülekednek az autóért?

– Várnak. Azzal számolnak, hogy a német valutaunió július elsejei beköszöntével a gépkocsikínálat is ugrásszerűen bővülni fog.

– Vehetnek-e magyarok is autót önöknél?

– Nem. Kizárólag NDK-állampolgárokat szolgálhatunk ki.»