Magyarország első és napjainkig egyetlen, rendszeresen fellépő, hajléktalan színjátszókból álló társulata tíz éve alakult azzal a céllal, hogy a hajléktalan embereket sikerélményekhez, új társas kapcsolatokhoz juttassa, és egyben kedvező véleményre hangolja a közvéleményt a hajléktalanok, a hajléktalanság iránt. Az AHA a Magyar Vöröskereszt budapesti, Madridi úti hajléktalanszállóján működik. Debütálása 2002 májusában történt a Romhányi József Szamárfül című kötetéből vett verses műsorral, amit sok más fellépés és különféle produkció követett. Az amatőr színpad máig számos rendezvényen, nemzetközi színjátszó fesztiválokon lépett fel és nyert el díjakat. XVI. Benedek pápa 2006 decemberében nyilvános audiencián, magyar nyelven méltatta a csoportot, s adta rájuk apostoli áldását. A vatikáni látogatás után két évvel, 2008-ban holland, cseh, szlovák és magyar hajléktalan színjátszókkal Charles Dickens Karácsonyi énekét adták elő angol nyelven.
A színpad előadásai, ha színház-esztétikai értelemben nem nyújtanak is nagyobb élményt a nézőnek, mint más öntevékeny amatőr társulatok, azt mindenképp bebizonyították, hogy a művészetterápia segíti a hajléktalanok társadalmi visszailleszkedését. A közösség tíz évvel ezelőtti megalapítása óta tagjainak csaknem negyven százaléka a mára már családban vagy éppen maga fizette albérletben él, tehát kikerült az otthontalanok közösségéből. Az AHA munkájába bekapcsolódók könnyebben leküzdhetik a hajléktalanságot, felvérteződnek az őket érő előítéletekkel szemben, a színjátszás és a hozzá kapcsolódó programok erőt, önbizalmat, segítséget nyújtanak ahhoz, hogy ezek az emberek ne veszítsék el önnön értékeikbe vetett hitüket. A színjátszók számára bebizonyosodik, hogy minden olyan feladatot képesek ellátni, amit bárki más is, sőt időnként még ők adnak olyat, amire csak a társadalom bizonyos tagjai képesek. Éppen ezért előadásaikat pozitív megkülönböztetéssel kell fogadni.
A színtársulat rendszeresen játszik együtt rendezett családi körülmények között élő gyermekekkel, akiknek információi és tudásanyaga hiányos a hajléktalanságról, ám a közös művészeti munka folyamán megváltozik a kapcsolatuk a hajléktalanokkal. Ezek a gyerekek felnőttként kevesebb előítélettel bírnak majd a hajléktalanokkal szemben, és saját gyermekeiknek már ezt a tudást adják tovább. A hajléktalanok pedig a közös munka közben átlépik a kirekesztettség ama határát, amit a hajléktalan lét szab számukra. A gyermekek szeretik és tisztelik őket, a pedagógusok és szülők megbecsülik és értékelik azt a munkát, amelyet együtt folytatnak.
A Fecske, polgári nevén Füsti Molnár Sándor szociális munkás, amatőr színész és rendező vezetésével működő AHA Színpad jubileumi ünnepségén több támogató is megjelent, és méltatta a tíz évet. Vecsei Miklós a Magyar Máltai Szeretetszolgálat részéről a többi között azokról a nehézségekről szólt, amelyek között egyre kevesebb támogatásból kell működtetni a hajléktalanszállókat. Salgó Zoltánné nyugalmazott igazgató azokat az időket idézte, amikor a Magyar Vöröskereszt égisze alatt megalakult az AHA Színpad, és hogy ezek az emberek mennyire kapaszkodnak a szeretetbe. Kardos István, a Magyar Vöröskereszt Budapesti Szervezetének mai igazgatója kiemelte: mindaddig, amíg a civilekben megvan a tenni akarás, ők meg fogják találni a lehetőséget arra, hogy segítsenek. Füsti Molnár Sándor megköszönte támogatóknak, egyebek között a Tankcsapda együttesnek, a segítséget, hogy Ez az a ház című számukat megtehették zenei logónak az AHA-produkciókhoz. Ezt követően a közönség részleteket láthatótt az elmúlt 10 év legsikeresebb produkcióiból abban a reményben, hogy A HAjléktalanok Színpada legalább még tíz éven át sikeresen teljesíti küldetését.
Mert sajnos, a hajléktalanság felszámolásának emberre szabott tervei egyre kevésbé látszanak megvalósulni.
