
Az auschwitzi koncentrációs táborból fennállásának bő négy esztendeje alatt mintegy 800 fogoly szökött meg. Túlnyomó többségüket elfogták és megölték. Mindössze néhányuknak sikerült végképp egérutat nyerniük és tudatniuk a világgal, hogy mi történik ebben az ember-megsemmisítő nagyüzemben. Olyan férfiról azonban, aki szándékosan, önként jutott be a haláltáborba – talán egyetlen lengyel ellenálló kivételével – eddig nem tudott a világ.
Ez a második Denis Avey brit hadifogoly volt, akinek visszaemlékezéseit hat évtized múltán Rob Broomby, a BBC munkatársa jegyezte le, egészítette ki és adta közre Szökés Auschwitzba címmel.
Ha hűek akarunk lenni az igazsághoz – és ezt a Bálint Házban tartott bemutató mindkét előadója hangsúlyozta – az auschwitzi fejezet a műnek csak egy viszonylag nem is hosszú része. Ezért a könyv címét akár szenzációhajhászónak is nevezhetnénk. Másrészt viszont – ismerjük el – ezt egyszerűen nem lehetett kihagyni! Egy ember, aki nagyjából tudta, hogy mi történik a megsemmisítő lágerben, és ennek ellenére valósággal belopta magát oda. Beszökött Auscwitzba!

Denis Avey, a brit hadsereg önkéntese az észak-afrikai fronton harcolt, a gyilkos csaták után módja nyílt Dél-Afrikában nyugalomban élni, de lemondott erről, már hadifogolyként majdnem a Földközi-tengerbe veszett, hogy azután egy németországi hadifogolytáborban találja magát – már ez is sok volna egy kalandregényhez. Igaz, ez a fogság viszonylag elviselhető, a tábor brit lakói – a genfi konvenció előírásainak megfelelően – tűrhető étkezésben részesülnek, levelezhetnek családjukkal, csomagot kaphatnak, közben az IG Farben egyik üzemében dolgoznak. Ott ismerkedik meg Avey a közeli auschwitzi haláltáborból naponta munkára odahajtott zsidó kényszermunkásokkal. Némi áttétellel sikerül egyiküknek, egy Ernst nevű német zsidó fogolynak az Angliában élő nővérével felvennie a kapcsolatot, majd átadnia a haláltábor lakójának az onnan kapott, a lágerben oly nagy értéknek számító cigaretta-küldeményt, amivel megmenti a gyakorlatilag halálra ítélt férfi életét. Egy másik auschwitzi fogollyal, egy Hans nevű hollandiai zsidóval Avey ruhát cserél, és a munkaidő végeztével a csíkos öltözetben zsidó fogolyként este ő vonul be a megsemmisítő lágerbe. Két napot tölt ott, a barakban alszik, eszi a csaknem kalóriamentes löttyöt, beszélget új társaival, ismerkedik a körülményekkel, szívja a krematórium füstjétől mérgezett levegőt, azután – megint ruhacsere révén – visszatér a gyárba, majd „saját” hadifogolytáborába. Ezt a beszökést még egyszer megismétli.
Cselekedetének indítéka nem teljesen világos. Talán merő kalandvágyból tette, vagy talán azért, hogy ha a háborút egyetlen zsidó fogoly sem éli túl, ő tanúskodhasson. Vagy talán nem is igaz az egész. Avey saját elbeszélésén kívül vannak ugyan közvetett bizonyítékok is arra, hogy minden úgy, vagy csaknem úgy történt, ahogyan ő arra visszaemlékezett, a beszökés motívumait, egyáltalán magának a beszökésnek a tényét illetően a Szökés Auschwitzba megjelenése után nem csupán Angliában és nem csupán a holokauszttagadók körében jelentkeztek kétségek, hanem – ilyen vagy olyan mértékben – még a könyv budapesti bemutatóján a méltatók és a hallgatóság soraiban is.

A háború után Denis Avey poszttraumás időszaka következik. Évtizedekig tart, amíg feldolgozza (ha egyáltalán feldolgozta ugyan) azt, amin keresztülment. Depresszióját fokozza háború utáni megvakulása is, amit az okozott, hogy az IG Farben üzemében egy SS-tiszt puskatussal a szemébe csapott, amikor ő zsidó társa védelmére próbált kelni. Több mint fél évszázad telt el addig, amíg összetalálkozott azzal az újságíróval, aki akkor már hosszabb ideje foglalkozott a holokauszt kutatásával, és neki akkor már hajlandó volt tollba-mikrofonba mondani visszaemlékezéseit. A krónikás, Rob Broomby nemcsak a közben elhunyt Ernst rokonaival vette fel a kapcsolatot (akik megerősítették a cigarettaküldés tényét és életmentő hatását), hanem igyekezett utánajárni annak is, ami Denis Avey-t oly annyira foglalkoztatta, nevezetesen: egyáltalán mit szólt, mennyit tudott, vagy akart tudni a brit közvélemény a hadifogságot átélt honfitárs megpróbáltatásairól, háború utáni visszailleszkedéséről, a holokausztról.
Denis Avey–Rob Broomby könyve nem éppen könnyű, de mindenképpen nagyon fontos olvasmány.
Denis Avey–Rob Broomby: Szökés Auschwitzba. (Alexandra Kiadó, 2013)

