Újabb állatokat ért el a tömeges szaporodási kedv a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ezúttal mókuscickányoknál születtek kölykök. Méghozzá mindjárt négy, ami egészen kivételesnek számít, mert az ellésenkénti utódszám általában egy és három között szokott lenni ennél az állatfajnál. A négy kölyök mindegyike rendesen fejlődik. Az apróságok ugyanis még július végén, tehát bő másfél hónapja jöttek a világra, mostanáig azonban a gondozókon kívül más nemigen láthatta őket. A tupaja néven is ismert állatok ugyanis egy védett odúban kialakított fészekben nevelik utódaikat, ahonnan a kölykök csak egy hónap eltelte után merészkednek elő.
A négy kölyök: két-két nőstény és hím. A szüleik áprilisban érkeztek a Fővárosi Állat- és Növénykertbe Hollandiából. Jóllehet a városligeti intézmény korábban is tartott már mókuscickányokat hosszabb-rövidebb ideig, szaporulatra azonban évtizedek óta nem volt példa. Az ifjú mókuscickányok tehát ismét olyan látnivalónak ígérkeznek, amelyben hosszú ideje nem lehetett része az állatkert közönségének.
A mókuscickány (Tupaia glis) eredetileg Maláj-félszigeten és Szumátrán honos, az ottani trópusi erdőségek lakója, és több szempontból is kiérdemelte a kutatók figyelmét. Egyrészt azért, mert megjelenésében, testfelépítésében és életmódjában is nagyon hasonló ahhoz, amilyenek ősemlősök lehettek még a dinoszauruszok idejében. Másrészt élettani sajátosságai miatt humán célú orvostudományi kutatásokban is hasznát veszik.
Ráadásul a kutatók azt is kiderítették, hogy a mókuscickányok rendkívül jól bírják az alkoholt. Természetesen nem az italboltokat látogatják ezek az állatok, ám őshazájukban gyakran belekóstolnak a természetes úton megerjedt nektárba. A vizsgálatok szerint a szóban forgó erjedt nektár alkoholtartalma 3,8 % körül szokott lenni, ami szinte a legmagasabb alkoholtartalmú a természetben spontán keletkező táplálékok közül. Az ember által előállított szeszesitalokkal összevetve persze ez nem túl erős, nemcsak a márcnak, vagyis a mézsörnek, hanem a legtöbb világos sörnek is ennél kissé magasabb az alkoholtartalma. A dolog érdekessége azonban, hogy a mókuscickányok saját méretükhöz képest igen sokat képesek az erjedt nektárból fellefetyelni anélkül, hogy a viselkedésük, mozgásuk számottevően megváltoznék. Az arányokat tekintve tehát képtelenség lenne az asztal alá inni őket.
A Fővárosi Állat- és Növénykert mókuscickányait – így a kölyköket is – a délkelet-ázsiai állatvilágot bemutató, Xántus Jánosról elnevezett állatházban tekintheti meg a nagyközönség