Újabb érdekes állatokkal, csuklyás cerkófokkal gyarapodott a Fővárosi Állat- és Növénykert. Bár a városligeti intézmény az múlt másfél évszázadban többféle cerkófmajmot is bemutatott már, ezzel a fajjal eddig még nem találkozhatott a közönség. Mindhárom állat hím, az állatkert ugyanis egyelőre egy legénycsapat elhelyezésével vesz részt a faj állatkerti tenyészprogramjában. A Svédországból érkezett Burundi a legidősebb köztük, 2007. március 19-én született San Diegóban. Onnan először Edinburgh-ba került, majd 2011-ben költözött tovább Eskilstunába, ahonnan aztán Budapestre szállították. A La Palmyre-ből érkezett állatot a gondozók Kongónak nevezték el. 2007. december 28-án látta meg a napvilágot, s azóta most először váltott lakóhelyet. A Lyonból Budapestre költöztetett Fozea 2010. április 19-én jött világra a skóciai Edinburgh állatkertjében, majd öthónapos korától Franciaországban élt. Burundi és Fozea már korábban is találkoztak. A három cerkóf jelenleg a Magagaszkár-ház végében lakik, de az állatkert tervei között szerepel az is, hogy idővel összeszoktatják őket a gorillákkal, s a két faj közösen fogja használni a nagy füves kifutót.

A csuklyás – vagy másik nevén nyerges – cerkóf (Cercopithecus lhoesti) Afrikában, a Kongó-medence északkeleti részén őshonos. Vadon élő állományai a Kongói Demokratikus Köztársaság, Uganda, Ruanda és Burundi területén fordulnak elő. Általában az erdős területeket részesíti előnyben: néha az alacsonyabban fekvő területeken is megtalálható, de inkább a trópusi erdőségekkel borított hegyek között, 2500 méteres tengerszint feletti magasságig lehet találkozni ezzel az állatfajjal. A nőstények 2-4 kilogrammosak, a hímek 6 kilósra is megnőhetnek. A hím állatok jellegzetessége a feltűnő, kék színű herezacskó.

A csuklyás cerkófok kis csoportokban élnek, és általában a talajszinten közlekedve kutatnak táplálék után. Étlapjukon főként növények, gyümölcsök, levelek és hajtások szerepelnek, de nem vetik meg a gombát sem, sőt, időnként apróbb állatokat, rovarokat, gyíkokat, madárfiókákat is elfogyasztanak. Nappali állatok, ezen belül is leginkább a reggeli és a késő délutáni órákban aktívak. A nőstények öt hónapos vemhesség elteltével általában egyetlen utódot hoznak a világra.

A faj vadonbeli állománya, sajnos, csökkenőben van, részben az erdőirtás és a mezgazdasági művelésbe vont területek terjeszkedése miatt, részben pedig azért, mert a cerkófokra számos helyen vadásznak is, csapdákkal, illetve vadászpuskával egyaránt.

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a faj természetvédelmi helyzetét sebezhetőnek minősítette. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) pedig tenyészprogramot tart fenn a csuklyás cerkófok állatkerti szaporításának összehangolása végett. Ebben a tenyészprogramban szükség van olyan állatkertekre is, amelyek vállalják legénycsapatok elhelyezését. A Fővárosi Állat- és Növénykert is erre vállalkozott.

*   *   *

Néhány napon át az Állatkert környékén „kirándult” Tuki, a pálmaházi nagycsarnokban lakó fehér torkú tukán (Ramphastos tucanus). Az impozáns külsejű madár normál esetben a látogatók által is bejárható nagycsarnok légterében repked, ezért elméletileg lehetséges, hogy azon az ajtón, amelyen át a közönség a Pálmaházat megközelíti, egy óvatlan pillanatban kirepüljön (főleg, ha mindkét ajtót nyitva hagyják). A múlt tizenegy évben azonban erre sosem volt még példa.

Ma egy hete azonban Tuki megtalálhatta a kijáratot, mert a gondozók arra lettek figyelmesek, hogy a szokásos otthona helyett a Pálmaházzal szomszédos fák ágain, illetve állatházak tetején tartózkodik. A madarat természetesen megpróbálták befogni, de ez kezdetben még altatópuskával sem sikerült. Közben Tuki neki is bátorodott, s a Dózsa György út felett átrepülve a közeli autómosó környékén, az egyik Szondi utcai ház tetején, illetve a Szondi utca és a Dózsa György út sarkán álló Ibis Hotelnél vert tanyát. Közben az állatorvosok és a gondozók többször is megpróbálták befogni, hangszórón lejátszott tukánhanggal csalogatva, illetve természetesen altatópuskával felfegyverkezve. Az altatópuska használata azonban szombaton már egyre kevésbé volt lehetséges, mert a követségi negyedben, ráadásul a Budapest Pride felvonulás szomszédságában felesleges feszültséget okozott volna egy puskás ember látványa…

Tukit végül hétfőn sikerült befogni, éspedig az állatkert területén, ugyanis a kisebb-nagyobb kirándulások után mindig visszatért, bár magától a Pálmaházba nem tudott visszajutni. Így a szomszédos Ausztrál-ház oldalában sikerült belőni egy fúvócső segítségével. A bódult madarat már könnyűszerrel nyakon lehetett csípni. Tuki egyelőre egy elkülönített röpdében van, később azonban visszaköltöztetik a pálmaházi nagycsarnokba. A bejárati ajtókra azonban várhatóan olyan függönyt kell majd felrakni, amely megakadályozza, hogy ismét szárnyra keljen, ha valaki a bejárati aljtót nyitva hagyná.

(Képek: Bagosi Zoltán)