Orvosok, kutatók egybehangzó megállapítása szerint ugyanis az emberiség jórésze rosszul és keveset alszik. Évszázaddal ezelőtt még naponta jó kilenc óra volt az alvással töltött idő, napjainkban viszont már a hét órát sem éri el. Az eredmény: testi és szelleni fáradtság, ingerültség, emésztési zavar, szervi betegségek, rák. Az alvással ugyanis mindezek ellen védekezik az emberi szervezet.
Az idejében, tehát jóval éjfél előtt megkezdett és legalább nyolc óra hosszat tartó alvással (a gyerekeknek persze ennél sokkal többre van/lenne szükségük!) a test és a lélek / értelem kipiheni az ébrenlét közben ért megpróbáltatásokat, feltöltődik, hogy másnap újult erővel, lendülettel, alkotókedvvel folytassa az életet. Az „alváslét” legalább annyira fontos a teljes és egészséges élethez, mint az ébrenlét – szögezte le a többi között Halmy László professzor.
Mi, magyarok, akik hajlamosak vagyunk bármit túlteljesíteni, az ébrenlét bajnokai is lehetnénk: karrierépítés címén, munkahelyünk megtartásának okán, kivagyiságból, az élvezetek habzsolása (éjszakai élet, szórakozás, tévézés, internetezés stb.) miatt különösen keveset alszunk, miközben már-már tudatosan romboljuk az egészségünket. Kialvatlanság vagy álmatlanság miatt marékszám szedjük a gyógyszereket, literszám isszuk a kávét, teát és energiaitalokat, azt gondolván, hogy ekként sikerül áthidalni a mind nyomasztóbb és tartósabb fáradságot. Mindeközben nem gondolunk arra (a legtöbb érintett nem is tudja), hogy a testünk és agyunk megerőszakolása végül is nem marad büntetlenül, akár bele is nyomorodhatunk, bele is halhatunk az alváslét idejének a kurtításába. És akkor még csak nem is említettük, hogy az alváshoz nagyon meg kell válogatni a helyszínt és a fekhelyet. Csak a
teljes sötétség és csönd hozhat gyors elalvást – a testünk formájához, súlyunkhoz leginkább alkalmazkodó ágyban.
Az alvástudomány és -gyógyítás művelőinek fontos munkatársai az egészséges fekhely kutatói, gyártói.
Ehhez kapcsolódik az alvás magyarországi napján magyar ötlet alapján bejelentett nemzetközi kezdeményezés, amellyel a szakember részvevők, köztük dr. Niklai Ákos, a Magyar Szállodaszövetség tiszteletbeli volt elnöke és dr. Kiss Róbert Richard Pulitzer-emlékdíjas turisztikai szakújságíró (a világ szállodáiról írt könyvsorozat szerzője) keresik hazánk alvásbarát hoteljeit. A szakmai követelményeknek megfelelő házak minősítő megkülönböztetést kapnak, és ekként hirdethetik magukat a nagyvilágban. A kezdeményezésre máris fölfigyeltek Németországban, Svájcban, Ausztriában, Szlovákiában, Szlovéniában, és persze a World Association of Sleep Medicine (Alvásdiagnosztikai és Terápiás Világszövetség), az alvás világnapjának ötletgazdája is.
Az alvás idei világnapjának az üzenete: „Lélegezz könnyen, aludj jól!” Az olvasói bizonnyal kitalálta, mi ennek a felszólításnak a lényege; igen, jól tudja, a horkolás. Az a leküzdhetetlennek vélt nem tudatos cselekvés, ami egyszerre teheti pokollá a horkoló és hálótársa életét, alváslétét – hívta föl a figyelmet az alvás, az élet megrontójára dr. Rendi László fül-orr-gégész, audiológus főorvos. (Előadásának vázlatát az Infovilág rendelkezésére bocsátotta tessék ide kattintani, szerfölött érdekes és tanulságos megállapítások olvashatók benne.) A szakember talán legfontosabb megállapítása: a horkolás csökkenthető, megszüntethető az életmód és szokások megváltoztatásával, gyógyszerek használatával, műtéti beavatkozással. Mindenekelőtt azonban fel kell deríteni, meg kell állapítan az akár halállal is fenyegető horkolás okát.
Visszatérvén az alváslétre: dr. Sándor Edit, a PharmaNord dán gyógyszergyár magyarországi orvos-igazgatója részletesen bemutatta az ember biológiai órájának „kenőanyagát”, az alváshormont, a melatonint (sokan boldogsághormonként ismerik), amelynek termelését szervezetünk a fény és a sötétség hatására szabályozza, és alakítja bioritmusunkat. Az előadás lényege ide kattintva megismerhető.
Az alvás magyar világnapjának központi rendezvényén Kiss Katalin, a Szinapszis Kft. kutatásvezető ismertette annak a közvélemény-kutatásnak az eredményeit, amelyből a többi között kiderült, hogy mi, magyarok rosszul alszunk. Tíz felnőttből ugyanis mindössze ketten érzik teljesen pihentetőnek az alvásukat. Ők is jellemzően az alvás mennyiségére figyelnek, a minősége alig kap szerepet. Ez a felmérés is megerősítette: szerfölött keveset tudunk az alváskultúráról, ellenben a megkérdezettek nagy száma horkol. A Szinapszis megállapításainak bemutatója itt.
