Egyszerre remek szépíró és ismeretterjesztő a norvég Gaarder. Európában milliók olvasták már-már klasszikus művét, a Sofie világát, amely egy fiatalok számára írt, különleges filozófiatörténet. A gyermekek által is közérthető Kérdem én pedig arra keresi a választ, hogy honnan ered a világ?
De mi köze van a megválasztott amerikai elnöknek Anna világához?
Gaarder 16 éves hősét nyugtalan álmok gyötrik, unokája életéért aggódik, mert ha nem vigyázunk a Földre, megállíthatatlan lesz a változás, nem lesznek többé évszakok, újabb és újabb állatfajok halnak ki, és klímamenekültek hatalmas tömegei kelnek vándorútra. A szörnyű álmok miatt édesanyja pszichiáterhez viszi Annát.
Trumpot viszont az éghajlatváltozás a jelek szerint a legkevésbé sem izgatja. Máris közölte, hogy beiktatása után megvonja a költségvetési támogatást a NASA klímakutató programjától. A Marrákesben rendezett klímaváltozási értekezleten Kerry amerikai külügyminiszter azzal nyugtatgatta a résztvevőket, hogy egy dolog a választási kampány, és más dolog a felelősségteljes kormányzás. Ám ha Trump mégis beváltja fenyegetését, annak komoly kihatása lehet a klímakutatásra, mert a NASA rendelkezik a világon a legkiválóbb eszközökkel a globális felmelegedés megfigyeléséhez.
Az elkötelezett környezetvédő Jostein Gaarder alighanem szörnyülködve olvassa az Egyesült Államokból érkező híreket, hiszen szerinte a globális felmelegedés az emberiség előtt álló legnagyobb kihívás. Az Anna világának budapesti könyvbemutatóján is arról beszélt az író, hogy gyökeres szemléletváltásra, kopernikuszi fordulatra lenne szükség. „Ne csak jelenkori felebarátainkat szeressük, hanem gondoljunk a következő generációkra is. Nem mindegy, hogy mit hagyunk hátra a jövőnek. Eddig nem sikerült elérni, hogy harmóniában éljünk a természettel. Elsavasodnak a tengerek, pusztulnak az esőerdők, az iparosodás mohóvá, kapzsivá tette az emberiséget” – fejtegette.
Meg fogja-e élni a természetet veszélyeztető emberi civilizáció a harmadik évezredet? Anna saját jövőbeli unokájával – a dühös Novával – álmodik. A képzelet síkján 2082-ben járunk, amikor már komoly a baj, mert végveszélybe kerülnek a korábban népesebb állatfajok is. Nova az előző generációk szemére hányja a mulasztásokat, és Anna – felébredve – azon töpreng, miképpen lehetne többet tenni azért, hogy ne váljon valósággá a rémálom.
Idén a kertünkben anyák napjára elvirágzott az orgona, mert a bokrok már februárban rügyezni kezdtek. Októberben fürödni lehetett a Balatonban, és évek óta nem volt fehér karácsonyunk. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) nemrég közzétett jelentése megállapította, hogy tavaly melegebb volt, mint bármely korábbi 20-21. századi esztendőben. 2016 végéig pedig valószínűleg még magasabb lesz az átlagos hőmérséklet. Afrika szarván néhány éve a rendkívüli aszály következtében a fokozódó éhínség 250 ezer ember életet követelte, a Fülöp-szigeteki, 2013-as tájfun 7800 ember életét oltotta ki, Donald Trump hazájában pedig 67 milliárd dollár kárt okozott a Sandy szupervihar.
Az író Jostein Gaarder és kislány hőse joggal aggodalmaskodik. Az álombéli Nova a könyv egyik fejezetében egy dromedár púpján ül. 2082-t írunk, a karaván Norvégiában észak felé tart. A városokat mind betemette a homok, a kietlen környék nyirkos és meleg, a megáradt folyó színe barnább, mint valaha. „A népesség negyven év alatt megötszöröződött, nem mintha annyira megszaporodtak volna a születések, hanem az országba özönlő klímamenekültek újabb meg újabb hullámainak hatására.” E mondat elolvasása után becsuktam a szemem, és magam elé képzeltem az elsivatagosodott Hortobágyot. Tevék bóklásztak a rekkenő hőségben és ostorukat pattogtatva tevehajcsárok riogatták a turistákat. A távoli, délibábos horizonton egy minaret tornya látszott.
Vajon így lesz-e?
A klímaszkeptikusoknak észhez kellene térniük.
Donald Trumpnak el kellene olvasnia Anna világát.