A helyi lap azt teszi hozzá, hogy szerveződik a tiltakozás a jobboldali-populista és széles körben antidemokratikusnak tartott (drókerítés-)Orbán útja ellen. Az esemény reggel fél 9-kor kezdődik és várhatóan délután 3-ig tart. A vendég előreláthatólag 10– 14 óra között érkezik Oggersheimbe.

A szervező, a Nyitott határokért Szövetség antifasiszta felvonulást hirdetett meg. Az újság megjegyzi, hogy a magyar miniszterelnök nem csupán a sajtószabadságot korlátozta számottevően, hanem ő a felelős, amiért pengés drótot húztak a kis ország köré. Ily módon megnehezíti a menekülteknek, hogy bejussanak Közép-Európába. A lépés növeli azoknak a szenvedéseit, akik például ezrével rekedtek a macedón–görög határon.

Kelet-Európában Magyarország bocsátott ki elsőként yüanban jegyzett kötvényt, ami azt mutatja, hogy fontosabb szempont lehet udvarolni Kínának, mint a tranzakció finanszírozása – írja a The Wall Street Journal. Az ügylet ugyanis ebben a formában többe kerül, mintha a magyar fél dollárban dobott volna piacra ugyanilyen értékben papírt és azt váltotta volna át a kínai fizetőeszközre. Valószínűleg csaknem 1%-ot megtakarított volna ily módon.

Viszont javítja a kapcsolatokat Pekinggel, amikor az Orbán-kormány fejleszteni igyekszik kereskedelmét az ázsiai országgal, egyben pedig szeretne fordítókorong lenni a térségben a yüan számára. Az államadósság szempontjából maga az összeg, átszámítva 154 millió dollár nem túl nagy és az adott kötvénypiac meglehetősen lanyha, miután Kínában újabb leértékelést helyeztek kilátásba. Ugyanakkor Kína jó néven veszi a lépést. A yüant a kereskedelem, illetve a befektetések finanszírozására lehet felhasználni a kétoldalú forgalomban.  

A The Washington Post lap arra figyelmeztet, hogy Obama túl sokáig elhanyagolta az európai szövetségeseket, pedig Amerikának meg kell erősítenie szerepét tisztességes közvetítőként, ahelyett, hogy feladná. Európa ugyanis beteg, mind a terv, mind pedig maga a földrész. Az együttműködést beárnyékolta, hogy az EU rossz választ adott a párizsi és brüsszeli terrortámadásokra, bizonytalanul kezeli a menekültválságot, ugyanakkor egyre nagyobb a veszélye, hogy újjászületik a gusztustalan nacionalizmus, amely két világháborút is kirobbantott.  

A kontinens stabilitása megingott, és a Krím megszállása ismét mély bizonytalanságba taszította. De a bajok nagy részét a kontinens magának köszönheti. A döntéshozatali rendszere reménytelenné vált, miután túl gyors volt a keleti bővítés. És a közép- és kelet-európai államok most nem rohannak, hogy feladják a sokáig elnyomott nacionalizmust az integrációért cserében. Ráadásul, ha a britek kilépnek, az stratégiai katasztrófa lesz.

A gazdasági fejlődés egyenetlensége megfosztotta az EU-t a német–francia motortól, miután Franciaország gyengén teljesít. Az óceán mindkét partján áthatja a politikát a szörnyű populizmus, mármint hogy leginkább a külföldiek okozzák a társadalom bajait. A szélsőjobbos magyar, francia, lengyel, brit és más pártok a határok lezárását követelik. Ebben a helyzetben az Egyesült Államoknak segítenie kell, nehogy felerősödjenek Európában a történelmi feszültségek.