Arany János – Karlovy Vary

A legnagyobb magyar epikus költő – betegeskedése és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt – szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével. A „karlsbadi kúra” azonban nemcsak Arany testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott a poézis iránt is. Ott írta (németül!) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban. A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival – köztük Toldi Miklóssal – szarvasüldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást. A költemény erre vonatkozó strófájában a költő magát is megörökítette:

„…Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,

S hol a fürdő épült a forrás fölébe,

Ötszáz évvel utóbb – vagy igen, már többel,

Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;

Megáldotta vizét, nagy jótéteményért,

Ha nem új életért, új élet-reményért,

S ha valaha célhoz bir jutni ez ének:

Köszöni e forrás csuda hévvizének.”

A Zámecký vrch utca 4. számú házán 1957 óta őrzi a sötétszürke márványtábla az egykor ott időzött poéta, „Karlovy Vary nagy csodálója” emlékét.

Arany 1870-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, és mint rangos vendéget, a városvezetés valamelyik előkelő hotelban szerette volna elhelyezni. Ám ő végig hű maradt az ódon házhoz és a megszokott, megszeretett környékhez.