Az Aura forgalmazásáról még most folynak tárgyalások, dea sajtómár láthatta, hiszen a film méga magyarbemutató előtt bekerült a Brussels International Festival of Fantastic Films (Belgium) áprilisi hivatalos programjába.

Mielőtt a látottakra rátérnék, ismerkedjünk meg az 1994 óta magáról már többször hírt adó, de széles körben még nem eléggé ismert független filmes társasággal! Néhány dunaújvárosi fiatal a Csillagok háborúja bűvkörébe kerülve kezdett el érdeklődni az amatőr filmezés iránt, de mivel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára nem vették fel őket, helyben kezdtek el lehetőségek után nézni és támogatókat keresni. Lényegében mindmáig ez az a kör, amelyre minden értelemben számíthatnak, a filmkészítés technikáját pedig a gyakorlatban, önmaguktól tanulták meg, vagy kísérletezték ki. Jól bizonyítja ezt az Aura forgatása közben írt rendezői napló részlete:

„Minden és mindenki forgott folyamatosan: értendő ez alatt, hogy mivel csak két irányt tudtunk használni fekete háttérként, olykor 90 fokban el kellett forgatnunk az autót, vele együtt a lámpákat és a szereplőket, hogy a következő snittben a srácok háta mögött ismét sötétség legyen, és a fények iránya se változzon. Ez izgalmas feladatnak bizonyult…”

A kezdetekkor horror / thriller zsánerrel kísérletező később vígjátékokat készítő amatőrök korai filmjei elsősorban video-forgalmazásban jutottak el a közönséghez, ezekre még csak a bulvársajtó figyelt fel a szokatlan műfajválasztás miatt. Az első közönségsikert a „Hasfalmetszők” (1999) című horror-komédiával érték el, ezt a filmet már több budapesti mozi is műsorára tűzte. „Sohasevolt Glória” című vígjátékukkal (2001) szerepeltek először a Magyar Filmszemle játékfilmes versenyprogramjában. Az állami támogatást szintén nélkülöző „Sherlock Holmes nevében” című filmjüket 2012-ben mutatták be, amelyet a magyarországi mozi-, dvd- és tv-premierek után 13 országban, 14 filmfesztiválon vetítettek, továbbá a 2013 áprilisában megrendezett Stockholmi Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte „A legjobb ifjúsági film” (Best Film for Youngsters) díját. A film forgalmazóra talált Japánban, Brazíliában és Németországban is.

Az Aura című film alacsony költségvetéssel, minden állami támogatás nélkül, 15 forgatási éjszaka alatt készült el Dunaújvárosban és környékén, az alkotók összefogásának köszönhetően. A négy tinédzser szereplő a „Sherlock Holmes nevében” című filmből már ismert Szénási Kristóf és Ungvár Ádám, valamint filmszerepben először bemutatkozott Kapócs Panka és Dubai Péter. A film méga magyar bemutató előtt bejutott az áprilisi Brussels International Festival of Fantastic Films (Belgium) hivatalos programjába.

Lássuk ezek után magát a filmet, amelynek elején egy szócikk-meghatározás értelmezi, hogy az aura olyan energiatér, amely védően körülvesz valamit, – kicsit ezzel is előre jelezve, hogy itt ilyesmi értelemben lesz szó az auráról.

Kis-Szabó Márk forgatókönyve szerint négy tinédzser: Tokió (Szénási Kristóf), Peti (Dubai Péter), Ádám (Ungvár Ádám) és Eszter (Kapócs Panka) valahol egy puszta közepén ébred fel egy lerobbant autóban. Bár számításaik szerint reggel van, mégis sötétség veszi őket körül, mintha nem kelt volna fel a nap. Rövidesen rájönnek, hogy egy hatalmas, sötét „aura” borul rájuk, amely nem engedi át a fényt, és elzárja őket a külvilágtól. Ki-ki a maga vérmérséklete és kulturáltsági foka szerint éli át ezt az állapotot. Tokió primitíven és agresszíven szét akarja verni annak a fejét, aki ezt velük tette, Ádám bölcsen, az apró jeleket feljegyezve és ésszel próbál rájönni a szokatlan jelenség okaira, a szemüveges Petit az empirikus kíváncsisága hajtja, míg Eszter a legfélősebb, aki legszívesebben a kocsiban védve várná ki, amíg megoldódik minden. Rövidesen meg kell állapítaniuk: valami meg nem magyarázható erő, talán földönkívüliek ejtették őket fogságba. A kocsiban kialszik a fény, idővel még a reflektorok is, a rádión csak zörejek jönnek, a rugalmas burokról visszapattannak a kövek, áttörni sem tudnak. Aztán újabb érthetetlen dolgok: úgy tűnik föl, kívülről figyelik őket. Tokio kagylókat talál a gépkocsi alatt, majd a burokfalnál elhunyt öccse (Szénási Bálint) képmása grimaszol vissza rá, Eszternek viszont a keze is át tud hatolni. A cukorbeteg Peti rosszul lesz, s ha rövidesen nem jut segítséghez, halál vár rá. Titokzatos kőábrák jelennek meg mindenféle fények villannak, s még egy kis vörösen lebegő valami is, ami Tokiót kocsonyás zselével borítja be, mikor az le akarja ütni. Ádám lassan rájön: az aura nem börtön, hanem védelem, amely a külső világtól védi őket, ahonnan viszont kommunikálni próbálnak velük. Amikor a lebegő vörös akármi bekúszik Peti szervezetébe, távozása után a fiú rövidesen feléled és egészségesebb lesz, mint valaha. Tehát a lények nem rosszindulatúak. És lassan megkezdődik egyfajta kölcsönös kód- és jelrendszer-társalgás, aminek a végén hőseink meglepő dolgokra jönnek rá.

Sajnos, a forgatókönyvírói fantázia itt megint egy kicsit sokat akar markolni azzal a negatív utópiával, amit felvázol, hogy az elpusztult világot és emberiséget éppen ennek a négy szerencsétlen tininek kell majd újra teremteni az űrből jött tengerlakó lények segítségével. Mindenesetre, ha valahol a kapcsolatfelvétel után, a szálakat elvarrva térnének vissza ezek négyen a reális világba, minden apokalipszis nélkül, annak jobban tudtam volna örülni.

Bernáth Zsolt nagyon jó érzékkel irányítja szereplőit és stábját, akik nem is hivatásos színészek. Az adott sötét tér, bár látszólag szabadban vagyunk, az aura miatt bezártságot is érzékeltet, mert az aura megakasztja a fényt. Ez pedig frusztrál. A feszültséget tudja fokozni, hogy nem is mindig látjuk, vagy csak később, hogy a gyerekek mit látva lepődnek vagy rémülnek meg. A világítások és kameraállások a trükkökkel együtt (operatőr: Szentkuti Tamás) nagyon szépen érvényesülnek. Ilyenkor persze nem szabad megkérdezni, hogy ha síri a sötétség, ugyan már, honnan jönnek azok a gyönyörű súroló oldalfények? – mert akkor nem látna semmit a néző.Végh Zoltánvágói munkájára sem lehet panasz. Gulya Róbert teljesen ideillő zenéje észrevétlenül hat a nézőre nem verbális üzeneteivel. (Betétdalok: The Morning Star, Óperentzia). Meglepően érthető és jó a hang, ami mind azt mutatja, mennyire komolyan veszi ez a csapat magát és a munkáját.

Az Aura nem hibátlan film – elsősorban a forgatókönyv okán –, de az alacsony költségvetés miatti megalkuvások kevéssé érezhetők ki a látottakból. Mindenesetre emberibb, szerethetőbb, mint sok, nagy költségvetéssel készült szuperprodukció. A szegénység – itt is bebizonyosodik – sokszor ötletességre sarkall. Kis-Szabó Márk és Váczy Károly producerként jó ügy mellé állt. Az alkotóknak kívánom a kitartást, mert az Aura megtekintése a sci-fi kedvelőinek mindenképpen jó élményt fog szerezni, ha sikerül a hazai forgalmazást megoldani. Aki a film előzetesére kíváncsi, máris megtekintheti itt.