Az eseményről az MTI összefoglaló tudósítást adott ki. Lieselore Cyrus, Németország budapesti nagykövete kiemelte: Auschwitz az embertelen szenvedés, a jogfosztás, az emberi mivoltunkból való kivetkőzés szinonimája, ez a civilizáció történetének abszolút mélypontja. Az egykori tábor felszabadítására gyásszal és szégyennel a lelkünkben emlékezünk. A megemlékezés azokról a zsidókról és más áldozatokról szól, akiket megfosztottak jogaiktól, életüktől, emberi méltóságuktól. Az emberi méltóság a legdrágább kincsünk, sérthetetlen – fogalmazott Lieselore Cyrus. A német nagykövet hangsúlyozta: Európában ma nincs helye az intoleranciának, az idegengyűlöletnek, a rasszista ideológiáknak. (A nagykövet asszony beszéde itt meghallgatható, tessék kattintani!)
Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet nem tudott részt venni a megemlékezésen; üzenetét Katarzyna Sitko, a Lengyel Intézet igazgatója olvasta fel. A diplomata kiemelte: a holokauszt a lengyel történelem és nemzeti emlékezet fontos része. A történelmen nem lehet változtatni, de azt meg lehet és meg is kell tenni, hogy levonjuk a tanulságokat és tanuljunk mindabból, ami történt – fogalmazott. Hozzátette: erre a tragédiára nincs mentség. A nagykövet azt írta: szembe kell szállni a gyűlölet minden megnyilvánulásával, és felelősségünk, kötelességünk emlékezni a történtekre. (A nagyköveti üzenet itt meghallgatható; tessék kattintani!)
Ilan Mor, Izrael Állam budapesti nagykövete arról beszélt, hogy az antiszemitizmus megerősödött az utóbbi években, a zsidók fizikai biztonsága veszélyben van szerte a világon. Az antiszemitizmus elleni küzdelem nemcsak a zsidók ügye, hanem általános kihívás – mondta, hozzátéve: akik becsülik az alapvető emberi értékeket, szabadságjogokat, azoknak közösen kell fellépniük az antiszemitizmus ellen. A diplomata rámutatott: akik tagadják a holokausztot, Izraelt illegitimnek tartják, a holokauszt tagadása az antiszemitizmus egyik formája. Az európai vezetőknek fel kell mérniük, mit tehetnek az antiszemitizmus ellen, és össze kell fogniuk ebben a küzdelemben – mondta. Úgy vélte, az évforduló jó alkalom arra, hogy megemlékezzünk a múltról és elkötelezzük magunkat a jobb jövő építése mellett. (A nagykövet beszéde itt meghallgatható, tessék kattintani!)
A náci Németország 1940-ben építtette az auschwitzi koncentrációs tábort Lengyelországban. A szomszédos birkenaui láger két évvel később jött létre, ez lett a zsidók megsemmisítésének fő helyszíne. Az Auschwitz-Birkenauba érkezők háromnegyedére – betegekre, gyerekekre, munkaképtelen idősekre – az azonnali gázhalál várt. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. A németek a birkenaui gázkamrákat felrobbantották, a foglyok nagy részét a szovjet csapatok közeledtekor legyilkolták vagy gyalogmenetben megindították nyugat felé.
A tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, ezért az áldozatok számáról a mai napig nincsenek pontos adatok. Az auschwitzi múzeum hozzávetőlegesen 1,3 millióra teszi a táborkomplexumba deportáltak számát, akik közül 1,1 millió volt zsidó, és sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük.
A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret, ők alkották ott a zsidók legnépesebb csoportját.
A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel. Január 27-ét 2005-ben az ENSZ-közgyűlés a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította.