A jelek szerint sikerülhet – többszöri nekifutás után – nyugati szomszédunkban tető alá hozni – néppárti (ÖVP), szocdem (SPÖ) és liberális (NEOS) összefogással – a hárompárti koalíciós kabinetet. Erről egyeztek meg a napokban a formációk vezető politikusai. A bejelentés fogadtatása többnyire pozitív, a szabadságpártiak (FPÖ) persze fanyalognak. (A nyitó képhez: Andreas Babler (balra) és Christian Stocker egyaránt sokéves vezetői tapasztalattal rendelkezik – mostanáig a helyi politikában. Napokon belül a nagyszínpadra lépnek. – Kép: Martin Juen / Imago)

Emlékeztetőül: bár a tavaly szeptemberi osztrák parlamenti választást a Szabadságpárt nyerte meg (csaknem 29 százalékkal), mégsem Herbert Kickl pártvezér lehet a kancellár, mert nem sikerült koalíciós partnert találnia.

Most hosszas huzavona után befejeződhet a kormányalakítási szappanopera, s ha a honatyák is úgy akarják, a bécsi kormány feje hétfőtől a Néppárt új elnöke, Christian Stocker lesz.

A színfalak mögött azonban állítólag folytatódik a kötélhúzás, az osztozkodás a miniszteri posztokért. Az írásba foglalt, több mint kétszázoldalas kormányprogram a kompromisszumokra való törekvést tükrözi, a társadalmi béke elérésének vágyát sugallja, miközben persze Herbert Kickl minden hullámhosszon támadja politikai ellenfeleit. Szerinte a bemutatott kormányprogram a választók akaratának megcsúfolása, akik (amikor rá szavaztak) „igazi megújulást” reméltek. Ezzel szemben – legalábbis szerinte – most felelőtlen politikai üzletelés folyik Ausztriában, s a jövőtől semmi jót nem remélhetünk, minden marad a régiben. Míg a szabadságpárti elnök – mint bejelentette – mielőbbi új választások kiírását fogja szorgalmazni, Werner Kogler zöldpárti frakcióvezető, aki szintén az ellenzéki padsorban foglal helyet, „sok sikert” kívánt a leendő kormánynak.

A mai osztrák sajtó a kormányprogram, illetve a koalíciós megállapodás fogadtatását boncolgatja. Főként a klíma- és környezetvédelmi célok háttérbe szorulásától tartanak – a Zöldeken kívül – a civil szervezetek is, hiszen megszűnik az önálló klímaügyi minisztérium. Ugyancsak többen bírálják a nagyszabású útépítési terveket, mert ezek ellentmondanak a környezetvédelmi célkitűzéseknek és igencsak költségesek.

Összeségében azonban a „hangulatjelentésekben” a megkönnyebbülés szólama dominál. A közvélemény örömmel nyugtázza, hogy az egészségügy problémáira és a szegénység elleni küzdelemre az eddigieknél nagyobb figyelmet akar fordítani a bécsi kormányzat, ahogyan a migrációra és a menekültek integrációjára is.

Ugyancsak üdvözlendőnek tartják a megkérdezettek a gyermekvédelmi és családtámogatási rendszer és a szociális ellátás fejlesztésére, vonatkozó elképzeléseket. Mindamellett egyelőre kérdéses, hogy miként fogják előteremteni a megfelelő pénzügyi forrásokat a szükséges intézkedésekhez.

A kereskedelmi és iparkamarák szintén bizakodóak, hiszen ráférne némi fellendülés a gazdaságra – ahogyan más uniós országokban is hasonló a helyzet. Szintén pozitív a fogadtatása a bürokrácia csökkentésére, a szakképzett munkaerő előteremtésére, az adóterhek csökkentésére, valamint a digitalizáció előmozdítására tervezett intézkedéseknek.

 Az Osztrák Iparszövetség (IV) méltatta, hogy a leendő kormány „felismerte a cselekvés szükségességét”. Egyelőre azonban nem világos, hogy mit tervez konkrétan a kabinet – például a béreket terhelő költségek leszorítására, illetve az energiaigényes ipar számára nyújtandó árkompenzációt illetően.

A kormánypártok ma és hétvégén főként azzal töltik az idejüket, hogy osztozkodjanak a tárcákán. Az máris egyértelmű, hogy a szocdem pártvezér, Andreas Babler lesz az alkancellár, aki egyebek mellett a lakásügyekért, a médiáért, a kultúráért és a sportért lesz felelős.