Európa újragondolása – Új egyezmény a 27-eknek címmel rendezett nyilvános vitát Budapesten a Political Capital Intézet (PC). A rövid, mindössze másfél órás konferencián sikerült valamennyi olyan kérdést érinteni, ami a Brexit után 27-tagúra csökkenő Európai Uniótól megoldást remél. A résztvevők az EU intézményes jövője áttekintése közben a Magyarországra váró feladatokat is elemezték.

A vitaindítót a European Policy Centre (Európai Politikai Központ) részéről Janis A. Emmanouilidis  programigazgató tartotta, a magyar témát Krekó Péter, a PC igazgatója vezette fel. Egyetértettek abban, hogy az új helyzetben kiemelkedően nagy igény lenne a tagországok közötti szolidaritásra, ám ezzel szemben a 27-ek közti különbözőségek látszanak erősödni. Annak a tervezett win-win – azaz mindenki nyertes lehetne – elképzelésnek, amely kidolgozásán az unió fáradozik, egyelőre még csak a jóakarattal és együttműködéssel betöltendő keretei látszanak. A távolban kirajzolódó gazdasági és politikai tényezők elérhető közelségbe hozásához a tagok azonos irányba ható erőfeszítéseire van/lenne szükség, ettől függ nemcsak az euró, azaz a közös valuta további terjedése, de magának az EU-nak a jövője is.

A vitavezető Zgut Edit, a PC politikai elemzője egymás után kért véleményt a résztvevőktől, így Balázs Péter volt EU-biztostól és egykori külügyminisztertől, Jávor Benedektől, a Párbeszéd uniós parlamenti képviselőjétől, Arató Krisztinától, az ELTE jogászprofesszorától és Gyévai Zoltántól, a BruxInfo főszerkesztőjétől. A szakértők végeredményben nem ítélték meg borúlátóan az EU, és ezen belül is kiemelten az euróövezet jövőjét, de nem hagytak kétséget afelől, hogy a pozitív fejlemények eléréséhez a jelenleginél jóval hatékonyabb együttműködésre lenne szükség a tagok között.

Az Infovilág kérdésére, mely szerint egy tízes skálán hová helyezné hazánk felkészültségét az euró bevezetésére, Balázs professzor úgy vélekedett, hogy ha a tízes a teljes körű és azonnali belépés, akkor valahol a hatos és a hetes között leledzünk, ami legalább négyéves, igen megalapozott és következetesen betartott felkészülési sorrendet feltételez.

Magyarországról többször is szóltak a résztvevők, s véleményük általában elmarasztalta Budapestet az EU-val, ”Brüsszellel” kapcsolatos politikai vonalvezetése miatt. Találónak mondható az a kritika, amellyel Balázs Péter az illiberális vonal követőit illette. Ezek reagálását a más véleményen lévők még oly tapintatos intelmeire a professzor három pontban foglalta össze. Ha figyelmeztetnek – mondjuk – egy metróban dohányzó személyt arra, hogy helytelenül viselkedik, az illető imígyen reagál: 1,. Nem is dohányzom, 2., Más is dohányzik, 3., Mi köze hozzá? Balázs nem nevezte meg, kire gondol, de azt megjegyezte, hogy a magyar példát másoló lengyel vezetés a napokban Brüsszelnek elküldött, önigazolásnak szánt Fehér Könyvével a második fokozatnál tart…