A négy folyóméternyi anyagot, Radó Sándor legfontosabb műveit, több mint 100 könyvét, a vele foglalkozó nemzetközi szakirodalmat, térképeit, személyes dokumentumait, levelezését, kitüntetéseit, sok száz fotóját (köztük a múlt század 20-as éveiben készített légi felvételeit) tartalmazó 25 dobozt az archívum munkatársai elszállították Berlin-Lichterfeldébe. Az archívumnak ebben a részlegében a pártok és tömegszervezetek és a 20. század legfontosabb, mintegy ezer német politikai személyiségének dokumentumait őrzik. Radó Sándor az első külföldi, akinek a hagyatékát a Bundesarchiv befogadta.

Trom András és Radó Sándor

Trom András édesanyja Radó közgazdaságtudomány-egyetemi munkatársa volt, majd a professzor második felesége lett, egyetemistaként Trom így került családi kapcsolatba Radóval 1963-ban. Később – Radóné halálát követően – az idős professzor számára a fiatal közgazdász-újságíró volt a magyarországi család. Radó két vér szerinti fia ugyanis Franciaországban élt. Végrendeletében a professzor a feleségét, illetve az ő halála esetén Trom Andrást tette általános örökösévé és hagyatékának gondozójává. Radó Sándor 1981-ben hunyt el.

A Rdó család Svájcban.

Radó a magyar térképészetet nemzetközi rangúvá fejlesztette, és a hidegháború kellős közepén Budapestet a várostérképek nemzetközi kiállításainak közkedvelt színhelyévé tette, nemzetközi szakmai presztízsének köszönhetően.

Radó Sándorra azonban az utókor leginkább, mint „Dórára”, a hitleri Németország ellen küzdő, a háború alatt Svájcban működött, rendkívül sikeres szovjet katonai hírszerzőre emlékszik – fedőneve nyomán. Radó 1971-ben írta meg memoárjait, amelyek „Dóra jelenti” címmel itthon négy, külföldön pedig 21 kiadást értek meg. A műből Bán Róbert rendezésében azonos címmel nagy sikerű játékfilm is készült. Radót Bodrogi Gyula alakította.

A Dóra jelenti életrajzi művel azonban az első magyarországi kiadásai idején erősen cenzúrázták. Az első, teljes kiadást Trom András az eredeti kézirat alapján, átszerkesztve, kibővítve jelentette meg 2006-ban. A könyv előszavában Radó titkos életének számos eseményéről lebbentette fel a fátylat.

A könyv előkészítése közben Trom saját kutatásba is kezdett, amit egészen mostanáig folytatott: a svájci, brit, osztrák nemzeti archívum, a CIA és más amerikai archívumok anyagait gyűjtötte és feldolgozta. Még orosz dokumentumokhoz is sikerült hozzáférnie. Ezek nyomán számos tanulmányt publikált. Interjúkat is készített, melyek közül talán a legérdekesebb Habsburg Ottóé.

Trom kezdeményezésére – Bernd-Rainer Barth német történész segítségével – Radó születésének 110. évfordulója alkalmából, 2009-ben kétnapos nemzetközi konferenciát tartottak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. A tanácskozáson egy másik német történész felhívta a figyelmet arra, hogy a Radó-csoport a német atomkutatásokat is figyelte, és azokról is jelentett Moszkvának. Egy orosz katona-történész pedig annak a hátterét világította meg, hogy a háború után miért kellett Radónak „jutalmul” kilenc évet száműzetésben töltenie a Gulágon, a szovjet rezsim ellenségeinek szibériai büntetőtáborában. Életének e részletei Izsa Jenőnek a Radó-konferenciáról készített beszámolójában is fellelhetők.

Dr. Trom András.

A Radó hagyaték – kiegészítve Trom András kutatásainak eredményeivel – a közeli jövőben nyilvánossá válik és kutatható lesz. Abban, hogy a hagyatékot Németország központi levéltára őrzi s kutatható lesz, Bernd-Rainer Barthnak kiemelkedő szerepe volt. Az anyag digitalizálását hamarosan megkezdik a Bundesarchivban.

A hagyaték része Radó első felesége, Helene Jansen, a Németországi Kommunista Párt alapító tagja életének számos dokumentuma is.

A Bundesrachiv vezető munkatársa a hagyatékkal kapcsolatban ezt a levelet küldte Trom Andrásnak: „…Szeretnék köszönetet mondani Önnek az alapítvány nevében az irántunk megnyilvánuló bizalomért, és egyúttal biztosítani Önt, hogy Radó Sándor dokumentumai és a róla szóló anyagok jó kezekben lesznek az alapítványnál.

Ezek a dokumentumok értékes kiegészítői és gazdagítói a Bundesarchiv állományának. Kiszélesítik a nemzeti szocializmussal (nácizmussal – a szerk.) szembeni nemzetközi ellenállás történetének és a sztálinizmus következményeinek forrásanyagát. Az ilyen források elsősorban az utókor nemzedékei számára nyújtanak hiteles visszatekintést a múltba, és kínálnak ismereteket a cselekvő személyek származásáról és motivációiról.”

Radó Sándor fiatalkori képe.

Trom az Infovilágnak elmondta: jó szívvel adományozta a Szövetségi Archívumnak Radó Sándor életének, életművének dokumentumait, és megnyugvással tölti el, hogy Európa egyik legrangosabb nemzeti archívuma tartotta arra méltónak a Radó-hagyatékot, hogy megőrizze az utókornak és lehetővé tegye a kutatását.

„Több, mint szimbolikus, hogy a náci Németország felett aratott győzelem 70. évfordulóján éppen a német Szövetségi Archívum tartotta fontosnak a Harmadik Birodalom ellen küzdő Radó Sándor hagyatékának a befogadását. Ez is bizonyítja, hogy Németország szembenézett a múltjával, helyére tette azt és Európa talán leginkább példaadó demokráciája” – mondta Trom, indokolva, hogy miért bízta a német Bundesarchivra a Radó hagyatékot.