Hatvan esztendővel ezelőtt meglehetősen kevesen jártak Nyugatra. Sokan már annak is örültek/örültünk, ha egy rózsaszínű betétlapot (határátlépési engedélyt!) kaptunk a személyi igazolványunkba, amivel átruccanhattunk a szomszédba (nem Ausztriába!), Csehszlovákiába. Ma inkább Szlovákiának mondanánk, mert kevesen mentek tovább, például, Prágába, Brnóba, netán a meseszép Český Krumlovba. (A nyitó képen: 1960-ban Rómában rendezték meg a nyári olimpiai játékokat.)
Megelégedtünk a jórészt magyarul is beszélő (akkor 40 évvel voltunk Trianon után!) Pozsonnyal, Komárommal, Kassával… Tehát a lényeg: ha valaki hat évtizeddel ezelőtt az országhatáron túl délre utazott, Jugoszláviában talál(hat)ta magát. Nem voltak sokan, mert Titó országát amolyan félnyugatként kezelték a magyar hatóságok – politikai megfontolásból. Éppen ezért ritka kivételnek számított, hogy egy vidéki ktsz (=kisipari termelőszövetkezet) első embere eljuthatott a sokak számára mesésnek számító Olaszországba. (Manapság az ember egy pillanatra sem csodálkozik, ha egy sok milliárd forintot érő magyar tulajdonú luxusjacht feltűnik – akár miniszterrel a fedélzetén – például az olasz felségvizeken, az etruszk Riviéra közelében, Piombino partjai előtt…) Az alábbi sorok egy valamikori újságíró-gyakornoktól származnak; megjelentek az akkor még központból küldött egyencikkeket nem tartalmazó Kisalföld 1960. szeptember 21-i számában. Akkor még nem volt sztár az őzike szemű Rita Pavone, és talán még Gigliola Cinquetti is csak a kereste a hangját, viszont Domenico Modugno már megtalálta: a Volare világsláger volt, és még hány olasz dal is…
«Kántor Endre, a Győri Lakatos és Fémtömegcikk Kisipari Termelőszövetkezet elnöke augusztus utolsó hetét Olaszországban töltötte: bemutatásra magával vitte – az ÁTEX Külkereskedemi Vállalat megbízásából – a szövetkezetben készített sportmérleget. A hivatalos tárgyalások mellett jutott idő arra is, hogy szétnézzen az olasz fővárosban.
Tapasztalatairól ezeket mondta el: … Délután három órakor indultunk Ferihegyről: öt óra előtt néhány perccel már Fiumicióba, a Leonardo da Vinci repülőtérre érkezett a gépünk. Olaszország legújabb és legmodernebb repülőtere közel fekszik Rómához, mégis két óránál tovább tartott az út autóbusszal Róma kapujáig. A hatsávos autósztrádán csaknem lépésben haladtunk: személyautók, autóbuszok, között. Négyszázezer személygépkocsit tartanak számon Rómában…
Az emberek
A legnagyobb forgalom Rómában általában kora délelőtt és naplemente után van. Ilyenkor mindenki az utcán tartózkodik. Siet, rohan, beszél, kiabál és a házak kapujában ácsorog vagy az ablakon nézeget. Két-három utcával odébb a Colosseum és a múzeumok kövei az emberiség történelméről filozofálnak… Ha két olasz beszélget, akárki azt hinné – mármint a külföldiek –, hogy veszekednek. Hadonásznak, kiabálnak és ördögi gyorsasággal pörög a nyelvük. Pedig, ha a vendégek értenék, véleményük egyszerre megváltozna. Olaszországban igen gyakori beszédtéma a munkanélküliség, az áremelkedések és az autóbalesetek…
Hogyan öltöznek az olaszok, a rómaiak? Augusztusban voltam ott, amikor a 40–45 fokos hőség mindennapi. Világos, könnyű vászonruhában jár mindenki. A férfiak ingben, nyitott szandálban, a nők… Hát, bizony, a nők öltözködése nem közelíti meg a magyar nőkét. Azt mondják, hogy az olasz divat egyre inkább meghódítja a világot. Ízléses, praktikus. De csak a világot hódítja, s nem az olaszokat. A nők nagyon egyszerű, milliószámra gyártott ruhákat viselnek. A gyerekek egyetlen nadrágocskában, mezítláb szaladgálnak. Rengeteg a gyerek…
Az árakról és a házakról
Olaszországban az átlagkereset 20–25 ezer líra. (Ezer líra körülbelül negyven forintnak felel meg.) Mire költik a pénzüket az emberek? Legelőször is lakbérre: az átlagos lakbér, egy kétszobás lakás díja havonta 8–12 ezer líra. A kereset egyharmad része. A közepes minőségű cigarettát 150–300 líráért adják. A presszókávé az eszpresszó hazájában állva fogyasztva 35 líra. Ha leül az ember, százhúsz lírát fizet érte. Számunkra szokatlan, de Olaszországban nagyon is indokolt: az olaszok a kávét inkább jéghidegen isszák. A sokat csépelt CocaCola mellett az egyik legjobb hűsítőital. A bor általában nagyon olcsó. Százötven líráért már kapni egy liter finom vörösbort. Minden boltban lehet, sőt kell is alkudini, ha nem akarja a szegény külföldi minden pénzét az első napon elvesztegetni. Egyedül az áruházakban rögzítettek az árak.
Rómában és szerte Olaszországban sok lakás épül. Hetek alatt tízemeletes háztömbök nőnek ki a földből, és mégis kevés a lakás. Évszázados, egészségtelen viskókban húzódik meg még ma is sok tízezer római és sok millió olasz… A Prioliban új városcentrumot alakítanak ki. A házak mind modernek, változatosak, és Róma déli jellegénél fogva nagy, lakható erkély is tartozik hozzajuk, ahol a család nyaranta alszik.
*
Olaszország egyik legfőbb bevételi forrása az idegenforgalom. Rengeteget költ is rá: prospektusok, képeslapok, baedekerek milliói jelennek meg. Minden második ház műemlék, minden második idegen amerikai, minden második munkanélküli vidéki, és minden második moziban Fellini filmjét, az Édes életet vetítik…
*
És végül: a mérlegről se feledkezzünk meg. A Magyar Kereskedelmi Kirendeltség olaszországi megbízottja a sportmérlegeket Svájcba Ausztriába viszi bemutatásra. Az olasz szakemberek és sportolók nagy elismeréssel és dicsérettel nyilatkoztak a Győri Lakatos Ktsz. Európát-járó cikkéről, s szerintem jónéhány megrendelés is érkezik a napokban. – A moszkvai magyar kiállításon tizenegyet adtunk el, és több tucatra kaptunk megrendelést. (Elmondta: Kántor Endre. Lejegyezte: Kulcsár László)»