Az újságíró archívumából A szlovák DBP a Szocintern ajtaján kopogtat

Csehszlovákia 1992 végi szétválása után a cseh baloldalon ‘kommunista’ néven működött tovább a párt, ám Szlovákiában Demokratikus Baloldal Pártja elnevezéssel alakították politikájukat. Hogy ez mennyiben volt ‘fazonigazítás’, és mennyiben egy gyökeres változás előhírnöke, arra nemcsak az új köztársaságban, de annak határain túl is nagy érdeklődés volt tapasztalható – ezt jelezte a tanácskozást felkereső Horn Gyula is. Cikkünk szerzője, a Népszabadság akkori tudósítója így írt a zsolnai (a nyitó képen a szlovákiai város egy részlete) eseményről a lap 1993. május 24-i számában:

«(Tudósítónk jelenti Zsolnáról) Szlovákiában a Demokratikus Baloldal Pártja (DBP) ismét Peter Weisst választotta elnökévé, a négy alelnök között újra helyet foglal Borza Erzsébet is. A legnagyobb szlovákiai baloldali párt kongresszusán megkülönböztetett figyelem fogadta Horn Gyula felszólalását.

A DBP – ami a szlovák törvényhozásban a második legnagyobb képviselőcsoportot adja – a hét végén tartotta kongresszusát a Vág menti Zsolnán. A párt politikai súlyát jellemzi, hogy a tanácskozáson üdvözlőbeszédet mondott Michal Kováč köztársasági elnök, megjelentek a parlamenti frakciók képviselői, több külföldi szociáldemokrata és szocialista párt küldöttsége.

A küldöttek áttekintve a párt fejlődését, (a DBP az egykori kommunista párt jogutódja, de szellemiségében és törekvéseiben gyökeres fordulatot kíván megvalósítani), azt állapították meg, hogy immár indokoltan kérhetik felvételüket a Szocialista Internacionáléba.

A tanácskozáson vitát folytattak az ország belpolitikai és gazdasági helyzetéről. Nem fukarkodtak a kormány bírálatával, de számos javaslat is elhangzott arról, hogyan kellene kiutat találni a válságtünetekkel terhes helyzetből. A kongresszuson elfogadott gazdasági, valamint külpolitikai koncepció egyaránt hangsúlyozza a nemzetközi munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódás, az Európához történő felzárkózás kiemelt jelentőségét.

A külkapcsolatokat áttekintve a tanácskozás leszögezte, hogy Magyarországgal a viszonyt nem a múltba, hanem a jövőbe tekintve kell alakítani. „A kisebbségek, a határok és általában az államaink közötti kapcsolatok vitatott kérdéseinek rendezése sokkal komolyabb hozzáállást és hosszú távú koncepciót igényel. Tiszteletben kell tartani a nemzeti kisebbségek jogait, amelyek az emberi jogok elválaszthatatlan részét képezik”– mondja ki a dokumentum.

Peter Weiss
Horn Gyula.

A nemzetiségi problémának szentelte felszólalásának jelentős részét Horn Gyula. Az MSZP elnöke a két párt közötti jó viszonyt, sőt Peter Weiss-szel ápolt személyes barátságát is érvként említette, midőn arra kérte a delegátusokat, hogy vessék latba befolyásukat a szlovákiai magyarság helyzetének minden érdekelt számára megnyugtató alakításában. Leszögezte, hogy az autonómiatörekvések nem jelentik az adott közösség elszakadási szándékát, s létjogosultságukat nemzetközi dokumentumok, a Szocintern határozatai is elismerik. „A magyarság nem szlovákellenes, ne higgyenek a hazug propagandának” – figyelmeztette hallgatóságát Horn, majd hangsúlyozta: a jó kapcsolatokba belefér az is, ha nyíltan szóvá tesszük az itteni magyarok gondjait, az új alkotmány egyes kitételeit, a helységnevek írását, a közigazgatás nem a helyi lakosság etnikai összetételének megfelelő apparátusát, valamint az új területi felosztási kísérleteket. „A szlovák nemzet nem boldogulhat az itt élő magyarság ellenében” – hangsúlyozta Horn. Utóbb a sajtótájékoztatón elismerte, hogy Szlovákiában a magyarság helyzete jobb, mint például Romániában vagy Szerbiában, de hozzátette: a problémákat nem elkenni, hanem kijavítani szükséges.

Az MSZP elnöke tájékoztatta a küldötteket arról, hogy Magyarország mindig Szlovákia Európa Tanácsba történő felvétele mellett foglalt állást, de ugyanolyan feltételekkel, mint amilyeneket annak idején nekünk is teljesíteni kellett. Horn reményei szerint a magyar Országgyűlés még a nyári szünet előtt elfogadja a nemzetiségi törvényt, amelyről szívesen cserélünk véleményt Pozsonnyal.»