A régi, szép, reményes időkben készült ez az interjú, kis híján három évtizeddel ezelőtt, amikor még friss volt a németek emlékezete a jótékony magyarokról, amikor még Berlin is, Budapest is történelmi eseményekre készült: olimpiára meg világkiállításra, amikor még volt kiért és kivel szorítani a közös jövőépítés sikeréért. Aztán nem lett olimpia Berlinben és elmaradt a bécs–budapesti világkiállítás is… És mintha mára az egykor különösen szoros szálak is meglazultak volna a Spree és a Duna partján, mintha a berlini és budapesti órák igazításra szorulnának, mert nem ugyanazt az időt ütik…Az alábbi interjút a másodszor is (1984–89, majd 1991-től újra, 10 évig) megválasztott Eberhard Diepgen – elődei között olyan nevekkel, mint Ernst Reuter, Willy Brandt, Hans-Jochen Vogel, Richard von Weizsäcker – Berlin kormányzó polgármestere budapesti látogatása előestéjén, 1992. augusztus 25-én készítettem, és másnap jelent meg a Mai Napban:  

Barátsági és együttműködési szerződést ír alá pénteken Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Eberhard Diepgen, Berlin kormányzó polgármestere a magyar fővárosban. Ezzel egyidejűleg Budapesten tartózkodik a berlini képviselőház kereszténydemokrata (CDU) frakciója is, hogy méltassa a magyar nép hozzájárulását az európai békéhez és szabadsághoz; a német Kelet-európai Gazdasági Intézet és a Demokrácia a Kommunizmus Után Alapítvány pedig szemináriumokat rendez magyar képviselő-testületi és önkormányzati szakemberek számára. A rangos események előestéjén válaszolt munkatársunk kérdéseire Eberhard Diepgen.

EBERHARD DIEPGEN 1941. november 13- án született Berlinben, nős, egy lánya és egy fia van. Iskoláit a város nyugati felében végezte, jogász. Társai bizalmából vezető tisztséget töltött be a Német Diákszövetségben. A CDU-nak 1962 óta tagja, kezdettől sokat dolgozik pártja kommunális és oktatási politikai munkabizottságában. Huszonkilenc évesen beválasztották a berlini képviselőházba, négy esztendeig az iskolabizottság elnöke, később a szenátus CDU-frakciójának szóvivője, 1980-tól a frakció vezetője volt. Ezzel egyidejűleg a berlini CDU tartományi vezetőségében is működött, majd 1983 végén a párt berlini elnökévé választották. Először 1984–89 között volt (Nyugat-)Berlin kormányzó polgármestere; ebbe a tisztségébe 1991 januárjában újra megválasztották.

– Milyennek ítéli meg, Diepgen úr, Berlin és Budapest kapcsolatait, melyek most a két főváros feladatai és lehetőségei?

– Különösen jók a kapcsolatok. A kommunizmus letűntével mindkét főváros a nagy lehetőségeket ígérő, teljes átalakulás állapotában van. Budapest és Berlin arculata meg fog változni, és még vonzóbbá válik a következő esztendőkben. A nálunk is végbemenő átalakuláshoz még hozzájárulnak az évtizedekig megosztott Berlin egyesülési folyamatából adódó nehézségek. Gond és teendő van tehát önöknél is, nálunk is, de az alap is megvan a derűlátásra.

– Melyek a berlini-budapesti barátsági és együttműködési szerződés legfontosabb pontjai? Egy hasonló már volt érvényben a „szocialista éra” idején; miben különbözik egymástól a régi és az új dokumentum?

– Meggyőződésem szerint a legfontosabb különbség az, hogy a most aláírandó megállapodás nem valamiféle „hivatalból elrendelt üdvrivalgás” következménye, és nem a két főváros magas rangú funkcionáriusai utazási kiváltságainak a kilátásain alapszik. Az új szerződés a budapestiek és a berliniek közvetlen kapcsolatai szélesítését és erősítését célozza. Ugyanakkor a két fél a városfejlesztési tervei megvalósítása közben szeretne egymástól tanulni.

– Súlyos ivóvíz-ellátási, környezetvédelmi, közlekedéstervezési gondokkal küszködnek az európai metropolisok. Szó van-e ez irányú együttműködésről, tapasztalatcseréről is, hogy végre egészséges, tiszta fővárosban éljenek magyarok, németek milliói?

– Az önök főpolgármestere, dr. Demszky úr és jómagam augusztus 28-án írjuk alá a budapesti Városházán azt a szerződést, amely Budapest és Berlin együtt munkálkodásáról szól az imént fölsorolt területeken. Tanulni is jövünk, és magunkkal hozzuk a nem mindig jó és kedvező tapasztalatainkat is. Még nekünk sem sikerült itt, Berlinben fölfedeznünk a bölcsek kövét, amellyel egy csapásra megoldhatók a környezeti, közlekedési és ellátási problémák. Ráadásul meglehetősen üresek a berlini városi kasszák. Alighanem a budapesti városvezetés is ugyanebben a cipőben jár. Szerencsére Budapestnek, Berlinnek egyaránt számos tekintélyes tudományos intézménye van, amelyben neves tudósok fáradoznak a mindennapi problémák megoldásán. A városigazgatás gyakorlati szakemberei kölcsönösen tanulmányozzák, mi valósítható meg a másik fél által elértekből. Ajtónkat szélesre tárjuk, várjuk a Duna mellől érkező kezdeményezéseket. Gondolom, mindkét város lakói is szívesen veszik az ilyen eszme- és tapasztalatcserét.

– Kelet-Berlin és Budapest éppen egy átfogó közigazgatási reform megvalósításán fáradozik. Melyek az önök fő célkitűzései? Hasznosíthatnánk tapasztalataikat nálunk is?

– Kísérleteink még gyermekcipőben járnak, mivel egyrészt Berlin keleti felében még nem olyan régen, csak az NDK felbomlásával sikerült létrehozni a demokratikus igazgatási szervezeteket, amelyeket még meg kell szilárdítani. Másrészt megpróbáljuk egész Berlinben – tehát a valamikori nyugati városrészben is – visszaszorítani a túltengő közigazgatási bürokráciát. Nagyobb hatékonyságot, gyorsabb ügyintézést, kevesebb bürokratát akarunk, miközben szeretnénk még közelebb kerülni a választópolgárokhoz.

Megfontolandó, hogy ésszerű-e továbbra is fenntartani a viszonylag önálló, 23 kerületi önigazgatási szervezetet. Sok érv amellett szól, hogy a kevesebb több és hatékonyabb lenne. A reformra azért is szükség van, mert már a közeli jövőben sem tudjuk – és nem is kívánjuk – tovább pénzelni a bürokrácia eme dzsungelét. Nem lesz könnyű nálunk, Berlinben az esetleg megszűnő kerületek hivatalnokait meggyőznünk: tevékenységükre nincs már szükség, keressenek maguknak új munkahelyet. Alighanem maguknál, Budapesten sincs ez másként, mivel szerintem a bürokraták az egész világon görcsösen kapaszkodnak az íróasztalukba, a szék pedig a fenekükhöz nőtt. Tapasztalatainkat mindazonáltal szívesen az önök rendelkezésére bocsátjuk. Nagyon örülnénk, ha már most magunkkal vihetnénk az ésszerű közigazgatási reform receptjét Budapestről.

– Budapest 1996-ban világkiállítást, Berlin 2000-ben olimpiát akar rendezni. Terveznek-e valamiféle együttműködést e nagy nemzetközi események előkészítésére, lebonyolítására?

– Ez magától értetődik, ez is az egyik fő célja a két főváros új alapokra helyezett szerződésének. Félre a szemellenzőkkel; nagyképűség, önteltség lenne, ráadásul túl drága is, ha csupán a saját ötleteinkre építenénk. Bár más nyelven beszélünk, de a tervezési és irányítási feladatok a Duna és a Spree mentén ugyanazok.

– Magyarország az integrálódó Európába törekszik. Milyen segítséget nyújthat nekünk Berlin, illetve Németország a Brüsszel felé vezető úton?

– Magyarország szószólóra és meggyőződéses közvetítőre talál bennünk, németekben az Európai Közösségekhez vezető úton. Sokszor elmondtam már: határtalanul boldog voltam, amikor leomlott a berlini fal, és elvágták Európát megosztó szögesdrótokat. Ez azt jelenti, hogy a megosztottság megszűntével lépésről lépésre közelebb jutnak egymáshoz a kontinens államai. Ezt a folyamatot is segítik az olyan megállapodások, mint Berlin és Budapest most aláírandó szerződése. Nagy lépés ez az egyesült Európa felé, hogy a kölcsönös megértés és segítőkészség váltsa föl a bizalmatlanságot, az idegenkedést, az előítéleteket, mindazt, ami sokáig elválasztotta egymástól Európa népeit.

– Kormányzó polgármester úr, köszönöm a válaszait!

„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)