Nemrég emlékeztek meg Szombathely jeles történészei Szent Mártonról, akit 1650 évvel ezelőtt, 371-ben neveztek ki a francia Tours város püspökévé. A megemlékezés a városban élőket is a szentté avatott ember személyéhez kötődő emlékhelyhez vezeti, mellesleg éppen azokban a napokban, amikor a volt Szentmárton község legutolsó eddig fennmaradt lakóházát lebontják.
Ám Szentmárton helység örök időkre él Szombathely lakóinak szívében, ahogyan örök időkre áll a kis falunak, Szombathely keleti kapujának legrégebben épített emléke, a volt község plébániatemploma.
A tégla kegyhely immár csaknem ezer esztendeje van azon a helyen, ahol a korai közlések szerint a 316-ban született Savariai Márton, francia ókeresztény püspök szülőháza állt. És ahol ma a templom tekintélyes épülete áll, ott egykor keresztény temető terült el: ennek kápolnáját építették át templommá, már a 800-as években (mintegy 1150 évvel ezelőtt).
Az államteremtő István király idején, a második évezred hajnalán újabb fatemplom épült a régi helyén, amelyet a következő évszázadban, I. László király uralkodása alatt téglatemplom váltott fel, a mai épület őse, amelyet a későbbiek során a 13. majd a 15. században – tehát kétszer is – átépítettek.
Történelmünk építészeti emlékét és annak korát napjainkban is őrzi, és be is mutatja a mai templombelső szentélyének falában feltárt néhány épületrészlet a távoli évszázadok építészetéből. Érdemes megnéznie legalább minden szombathelyinek, mert a város gazdag múltjáról beszélnek e részletek, a legnagyobb történelmi hűséggel.
A domonkos szerzetesrendet a győri püspök, Draskovich György 1683-ban telepítette be Szentmártonba: a szerzetesek ezután megépítették a szépséges belső udvar köré szervezett kolostorukat a templom déli oldalának közelében. (Szombathely város és környéke egészen 1777-ig, a szombathelyi egyházmegye létrehozásáig a győri püspökség tulajdona volt.)
A legfontosabb bővítést Márton templomán már a szerzetesek végezték: munkájuk eredménye, a háromhajós templom azonban összedőlt, mielőtt az átalakítások befejeződtek volna. (Nem vigyázott rá és építőire az isten?)
Végül 1668–72 között gróf Batthyány Erzsébet költségén épült meg a mai templom, amelyen ezután már csak 1930-ban módosítottak: a templomot hosszában nyugat felé, a belváros irányában pedig egy kereszthajóval bővítették a karzat, kórus számára és az új főhomlokzatot az előzővel azonos módon, a mai tér felé előrehozva építették fel. A terveket a város szülötte, Wälder Gyula műegyetemei tanár készítette. Akkor épült egybe a templomépület a kolostorral, és azután létesült a szerzetesek kulturális épülete a kolostor bejáratával szemben.
Márton püspöknek a régi iratokban többször megemlített kútja helyén Rumi Rajki István szobrával új kút épült 1938-ban, amely ma is vizuális és művészeti súlypontja az épületegyüttes előtt szépen kialakított kis térnek. A szoborcsoportban Márton jelenik meg, amint megkereszteli az édesanyját.
A Szent Márton emlékév (2015) alkalmával az egész katolikus világ figyelme az egyház legnépszerűbb ókeresztény szentjének városára irányult: a november 6-i újra szentelésekor már korszerűen felújított templomba térhettek be a hívők és az érdeklődők.
Szombathely leghíresebb szülöttének szülőhelye azóta is fenséges pompájával várja látogatóit: a beton tízemeletesek nyomasztó sorfala között szerencsére megmaradt egy kis meghittség Szentmártonból, a helyből, a kis faluból, amelynek emlékét minden szombathelyi polgár sajátos, kedves érzelmekkel őrzi szíve mélyén.