Áll egy szép barokk sarokház Győrött, a város történelmi főtere, még pontosabban a Kazinczy utca 20./Czuczor Gergely utca 2. sarkán. A helyiek, akik még gondolnak városuk múltjára és többé-kevésbé ismerik is még, Ecker-házként emlegetik. E sorok írója jól emlékszik még a megyeszékhely második világháború utáni siralmas állapotára, azokra az évekre, amikor e saroképület jó ideig egyik ékessége, a sarokerkély nélkül, mint valami félszemű úr, lesett a Széchenyi tér felé, időtől kopottan, háborútól csapzottan. Aztán sok évtizeddel később Győr helyreállíttatta eredeti, barokk szépségében, mi több, 1988-ban (igaz, helyesírási hibáktól sem mentes) emléktáblát is kapott… (A győri Ecker-házról készült nyitó kép forrása: Győri Szalon.)
Ecker polgárról, Kisfaludy Károly iskolatársáról, a jeles naplóíróról, akinek háza-otthona a reformkori Győr egyik szellemi központja volt, az is tudható, hogy szalonjában megfordult Strauss, Rubinstein és Liszt Ferenc is…
Egy másik emléktábla is látható-olvasható a Kazinczy utcai fronton, aminek előzménye, hogy a saroképületet Riesz Ignác vette meg 1853-ban, ott születtek nemzetközileg híres, tudós fiai: Riesz Frigyes (1880–1956) egyetemi tanár, akadémikus, a 20. század egyik legnagyobb matematikusa, a funkcionálanalízis egyik megalapítója, és testvére, Riesz Marcell (1886–1967) matematikus, egyetemi tanár, ő Svédországban élt. Ezt az emléktáblát jóval később helyezték el ház oldalán, és minden bizonnyal egy tudós győri lány tanulmányának is része volt benne…
«Simon Júlia, a győri Kazinczy Gimnázium harmadik osztályos, angolszakos tanulója (a jobb oldali képen) nyerte el a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Győr-Sopron megyei Szervezete által meghirdetett „Műszaki nagyjaink” című pályázat első díját.
Gesztenyebarna haját lófarokban viseli. Különben olyan, mint a többi gimnazista lány. Kék köpenyes, bájos, szeret csinosan öltözködni, tízpercekben vidám, dolgozatírásnál elmélyült, magyarázatkor érdeklődő, feleléskor jó jegyre törekvő.
– Szomszédunk, dr. Halminé, a győri MTESZ egyik tisztségviselőjének biztatására írtam meg tanulmányomat a Riesz-testvérpárról, Frigyesről és Marcellról. A téma nem volt ismeretlen számomra – mondja Julika –, mivel évekkel ezelőtt nagymamám mesélt a matematikus Riesz testvérekről, később, amikor már szenvedélyemmé vált a matematika, a matematika hazai fejlődéséről szóló könyvben olvastam róluk.
– Mit tesz a véletlen: másnap osztályfőnöki órán is előjött a szó róluk, kedves tanárunk említette példaként, mondván: több becsülést érdemelnének a Rieszek szülővárosuktól, Győrtől… Alighanem ez az utóbbi megjegyzés sugallta Simon Júliának tanulmánya címét is: „Akikről nem neveztek el utát.” – Sőt, még emléktábla sem figyelmeztet, hogy Győrben, a Kazinczy Ferenc utca 20. számú házban született 1880. január 22-én Frigyes, 1886. november 16-án Marcell, dr. Riesz Ignác győri orvos fiai. („Riesz Marcell a nagymama egyik bátyjával járt együtt a Révai Gimnáziumba, az akkori főreáliskolába.” ) Alig néhány sorban méltatja a lexikon Riesz Frigyest, a 12 éve elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas akadémikust, egyetemi tanárt.
Tudóstársai szerint a század legnagyobb matematikusa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Horthy-Magyarország alig tartotta többre szürke egyetemi tanárnál. A fasizmus kegyetlenségeitől és a haláltól csak erőteljes nemzetközi tiltakozásra menekült meg.
– Először ez év tavaszán tartottam előadást az iskola klubjában a Riesz-testvérekről, az elhunytról és Svédországban élő öccséről – mondja Julika. – Büszke voltam, hogy nekem jutott a feladat, és hogy nemcsak a diáktársak, hanem tanáraim is kitüntettek részvételükkel. E siker aztán újabb nyomozásra késztetett. Kíváncsi voltam, ki emlékszik rájuk Győrben.
– Itt bizony csak néhányan adtak útbaigazítást. Wittmann Árpád órás sok személyes élményt mesélt róluk – folytatja. – Írtam Szőkefalvi Nagy Bélának, Riesz Frigyes tanítványának és munkatársának, dr. Vincze Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia matematikai kutatóosztálya vezetőjének. Meleg hangú levélben méltatták professzorukat, hangsúlyozták közvetlenségét, nagyszerű jellemét.
Sok-sok apró mozaikot gyűjtött össze Simon Júlia, míg kialakult a tanulmány. Riesz Marcellt a Svéd Királyi Tudományos Akadémia segítségével kutatta fel. A már nyugdíjas professzor lundi otthonából hibátlan magyarsággal fogalmazott levélben válaszolt az érdeklődő kislánynak. A professzor lánya és veje a nyáron meglátogatta győr-révfalui otthonában Julikát és családját.
– Kötetnyi anyagot őrzök íróasztalomban a győri származású matematikusokról. Példaképeim ők, tisztelettel emlékezem rájuk. Kitüntetésnek érzem, hogy dr. Vincze Istvánnal, Rényi Katóval. Fáry Istvánnal, Szőkefalvi Nagy Bélával és még sok kiváló tudóssal együtt szólhatok róluk, és föltekinthetek rájuk…
– Műszaki nagyjaink méltatására írta ki a MTESZ a pályázatot, ennek ellenére elméleti matematikusokkal neveztem be rá, és elfogadták, sőt jutalmazták dolgozatomat – mondja Julika. – Csak a matematika megszállottjai, szenvedélyes művelői érthetik meg büszkeséggel vegyes örömömet. Mert ez egyúttal a matematika egyik diadala is, ami nélkül a műszaki tudományok aligha léteznének.
– Elméleti matematikusnak készülök – mondja lelkesen a kislány –, és nagyon boldog leszek, ha tervem, vágyam sikerül valóra váltanom. De legalább akkora lesz majd az örömöm, ha Győr lakói méltóképpen emlékeznek egyszer a város két világhírű fiára, a Riesz testvérpárra.»