Az élet csaknem valamennyi területén éreztette hatását országot megreformálni hivatott új gazdasági mechanizmus, ami a „működő Európa” felé haladás őszintén hitt s vágyott reményével töltötte el az embereket az 1960-as évek végén, az 1970-esek elején, mindaddig, mígnem a moszkvai vezér (lám, nincs új a Nap alatt!) össze nem vonta legendásan borzas szemöldökét. A változás a magyar vidéki sajtóban is éreztette hatását, megváltozott, felszabadulttá vált a hangnem, és ezzel egyidejűleg a megyei lapok küllemében is látványos változásokkal találkoztak az olvasók. Időnként már-már bulváros formában jelentek meg az újságok, hogy így is igyekezzenek eladni magukat és újabb ezreket toborozzanak maguk köré – pedig akkor még csak 80 fillérbe került egy-egy lappéldány! Az alábbi cikk 1971. augusztus 10-én jelent meg a Győr-Sopron megyei napilapban. (A nyitó képhez: archívumunkban csak egy 1961-ben készült képet sikerült föllelnünk illusztrációként; készítette: Marosi László/MTI Foto.)

«Élnek ezek a masinák! Éltetőjük az áram és a levegő, kezelőjük huszonhét csinos, kedves, ügyes lány és asszony. A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dolgozói.

Élnek, éreznek, keringenek, dolgoznak a gépek. Gombnyomásra indulnak, csapágyaik, tűik, tengelyeik közé apró dugattyú szívja, nyomja időnként a finom olajat, fúvókáik messze tartják a kényes alkatrészektől, orsóktól az örökösen támadó pamut-pihe-sereget.

– Műszakonként ötven kiló trikót kötünk: én és a gép – mondja Szabó Anna. A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár saját növendéke, ott az üzemben tanulta meg a kötő-hurkoló szakmát, éppen egy esztendeje, hogy szakmunkás lett. – Ha jól orsózták a fonalat, sokáig forog a „kamber”, ha csomós a szál, és nem tartom nyitva a szemem, hát levetkőzik a masina.

– Levetkőzik? Azt meg hogy csinálja?

– Üres sort köt, és máris kezdhetem a befűzését…

Mintegy hárommillió négyzetméter hurkolt kelmét készít az idén a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyárnak. Megállapodott egymással a két üzem: a győriek adják a gépeket, a mosonmagyaróváriak dolgoznak velük, készítik a korszerű műbőr egyik oldalát, a műbőr hordozóját. A Mosonmagyaróvárott felszerelt és üzembe helyezett új gépeket abból a mintegy egymilliárd forintból vásárolták, amit ezekben a hónapokban költenek a hazai műbőrgyártás fejlesztésére.

– Mintegy tízmillió forint értékben vettünk át angol és csehszlovák körkötő gépeket a győri műbőrgyár pénzén – tájékoztat Lászlóffy Alfrédné, a mosonmagyaróvári üzem beruházási osztályvezetője. – Termelékeny, tehát nagy teljesítményű kötő célgépek ezek, az öt angol gépet a CAMBER ZOOMNIT, a tizenhárom csehszlovákot pedig a METO cég gyártotta. Az az elképzelésünk, hogy 1978-ig a mindenkori nettó értékben számolva megvesszük őket a műbőrgyártól. Addig is mi fizetjük utánuk az eszközlekötési járulékot…

Aligha ismeretlen olvasóink előtt, hogy az utóbbi években sok nehézséggel küszködött a derék mosonmagyaróvári munkásgárda: a különféle árviták és a hazai piac kis felvevőképessége miatt termékeiket nehezen tudták elhelyezni, pénzzé tenni. Örömmel fogadták tehát a mosonmagyaróvári kötöttárugyáriak a GRABOPLAST ajánlatát: gépet adok, kelmét kérek érte.

És nem is keveset! Az idén 580 tonnát, jövőre már 960-at. Feltéve, ha januárig megérkezik az az újabb két „kamber”, amit már megrendeltek a termelés bővítése céljából. Szó van róla, hogy a műbőrgyártás növekedésével arányosan emelkedik a Mosonmagyaróvárott előállított hurkolt kelme mennyisége is.

Gyerünk vissza még egy kicsit az üzembe! Valamikor ez volt a karbantartó műhely: rá sem ismerne az, aki egy esztendővel ezelőtt látta. Korszerű világos, levegős teremmé alakították át. Kell a hely, hiszen egy-egy „kamber” jó négy méter átmérőjű körben helyezkedik el. A csehszlovák gépek kisebb helyen is elférnek.

Halljuk, hogyan vélekedik róluk a kezelőjük!

– Jó minőségű, termelékeny, negyvennégy munkaegységes gépek – mondja Pribánszki Józsefné. – Hatodik esztendeje dolgozom a gyárban, de ilyen jó gépek még nem forogtak a kezem alatt. Ha elszakad a szál, és levetkőzik a gép, akkor sem fáj a fejem: könnyű befűzni. Persze társaimmal együtt nagyon ügyelünk arra, hogy ne vetkőzzék a kötőgép, újraöltöztetése nem lányálom! Antal György művezető elmondta, hogy egyelőre gyűjtik az angol és a csehszlovák gépek üzemeltetési tapasztalatait.

„Az első hetek után csak kedvezően nyilatkozhatunk, remélhetőleg ezután sem lesz baj velük. Bárcsak a fonal is olyan jó volna, mint a gépek, amelyekkel kötjük” – szólt az óhaj. – Bízunk abban, hogy a miskolci, a szegedi és a kaposvári fonodában megszívelik a kívánságot.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)