Az újságíró archívumából: (teg)napjaink embere

Elfog időnként a nosztalgia sajátos érzése, és olyankor barangolásaimból nem maradhatnak ki a temetők sem. Olyanokkal találkozom sírfeliratokon, fejfákon, akikről – őszintén megvallva – rég elfeledkeztem. Vannak, akiknek neve láttán – bár ismerős! – hirtelenjében nem jut eszembe, mikor és milyen körülmények között ismertem meg őket, és vannak, akiket máig élő ismerősként, barátként őrzök emlékezetemben, bár emberöltők választanak már el a naptól, amikor utoljára találkoztam velük. Mint például Kapuváry Jenővel.

Az egykorvolt Győri Magyar Vagon- és Gépgyár dízelmotoros főmérnökével, hivatása megszállottjával, akinek talán már a szakmáját követő fia is nyugdíjas. – Kapuváry Jenő éppen negyedszázada pihen a győr-nádorvárosi temetőben, álmában, ha megengedik neki a földöntúliak, talán új motorokat tervez. Mint akkor, amikor 1967 karácsonya előtt igyekeztem bemutatni őt, „napjaink emberét” a Kisalföld olvasóinak.

«Különleges órája van Kapuváry Jenőnek, a Magyar Vagon- és Gépgyár motor­-gyáregysége főmérnökének. Nem a napból eltelt időt mutatja, hanem azt, hogy mennyi van még hátra egy-egy feladat befejezéséig.

Évtizedek óta jár ez az óra. Kora ifjúságától sarkallja gazdáját. Pihenése csak annyi, amíg tulajdonosa átvált a következő teendőre, és máris indul. Sokszor esztendőket lép át az idő végtelenségében. És már közelít is évekkel, hónapokkal, hetekkel, órákkal, másodpercekkel kirakott pályáján. Öt, négy, három, kettő, egy…

Micsoda érzékeny szerkezet! Felfogja ez az óra a szellem finom rezdüléseit. Nekilendül, szédületes gyorsasággal tiktakol, ha forradalmasító ötletek vibrálnak a lassanként ötven esztendő ezernyi gondjától őszült fejben. És türelmesen ketyeg az alkotást megelőző hónapokban, hetekben.

Motor minden állomáson. A Műegyetemről a budaörsi repülőtérre rohan délutánonként az ifjú mérnökjelölt. A légierők egyik javító­-műhelyében katonáskodik. A béke első percében hazaindul. Győriek a Kapuváryak, nem tudnak elszakadni innen. A vagongyár vonzza őket, vagy a város? Alighanem mindkettő, és egyformán. Az egyik helyen a motorok muzsikája csábít, a másikon a családi fészek harmóniája zeng.

Szerényen hasznosított tehetséggel és álmokkal teli részese a Rába autóbusz- és tehergépkocsi-gyártás virágzásának Kapuváry Jenő, a Magyar Vagon- és Gépgyár okleveles gépészmérnöke a hazai motorgyártás születésénél bábáskodik 1949-ben, a Steyr-program megvalósulásakor. Abban az esztendőben elérte a nullát Kapuváry Jenő órájának mutatója. Felragyogott az első nagy teljesülés csillaga.

És máris ugrik a mutató az újabb céldátumára, a Ganz–Jendrassik Diesel-motorhoz. Hű társaival együtt nem ismer fáradtságot az alkotás ihletett heteiben, hónapjaiban. – Fordulópontok Kapuváry főmérnök életében a hármassal végződő esztendők. 1943-ban lett katona. Tíz év múlva: az ő érdeme is, hogy sorozatban készülhetnek a Diesel-motorok a vagongyárban. 1963-ban alig harminc társával együtt jóformán átláthatatlan feladattal bízzák meg. Előkészíteni és megteremteni Győrött a közúti járművekbe való Diesel-motorok nagy sorozatú gyártását.

Hogy is mondjuk? Testhez ­álló megbízatás? Férfimunka? Mindkettő igaz, de csak részben. A valóság: kitüntetés. Kapuváry Jenő és társai – ez a másfél évtizede együtt munkálkodó gárda – a tapasztalatokban érlelődött és edződött gazdag tudás és szakmai rátermettség elismeréseként fogták fel az új R ába-motorra szóló megbízatást…

Egy kis intermezzo a teljesség kedvéért: Kapuváry Jenő Kossuth-díjas gépészmérnök. Két munkatársával megosztva kapta 1957-ben a magas kitüntetést. Megoldották a motorok forgattyústengelyének zömítő sajtolásos előállítását. A Ganz-gyárban ma is ezt a módszert alkalmazzák… Egyik Kossuth-díjas társával 1961-ben megszerezte a második mérnökdiplomát is. Kíváncsiságból iratkoztak be az egyetemre: mi újság a Diesel-fronton? Diploma lett a kíváncsiságból. Jeles oklevél.

Ismét elérte a nullát Kapuváry Jenő órájának mutatója. És már száguld is az új terminusig, és ketyeg, egyre gyorsuló ütemben. A motoros lelkesedés gyümölcsei sorra megérnek. Kiválasztották Kapuváry Jenő főmérnök és munkatársai az új Rába-motortípusát; francia és német szakemberekkel dolgoznak együtt, és sikerrel. A napokban megindult a próbapadon az első, itthon összeszerelt Rába–MAN-motor! Nem bontottak pezsgőt a motor-gyáregységiek. Csak összenéztek; tekintetüket az öröm nedvesítette.

Forduló lesz-e Kapuváry Jenő életében 1973, az újabb, hárommal végződő év? Felesleges jósolni. Mérnökember a tények alapján ítél. Addigra évente tizenháromezer motor készül majd a Rába-gyárban! Az idősebbik Kapuváry-fiú addigra végez az egyetemen, és talán édesapja keze alatt osztozik sok ifjú társával együtt a vagongyári motorosok felbecsülhetetlen értékű örökségén.

És majd együtt tekintenek Kapuváry Jenő Kossuth-díjas főmérnök különleges, életritmust és életcélt egyaránt meghatározó órájára.»