Mielőtt még bárki valamiféle rokonságot igyekeznék fölfedezni az (orosz gyökerekből kinőtt) zseniális, amerikai scifi-író, Daniel Keyes (1927–2014) „Virágot Algernonnak” (Flowers for Algernon) című, nálunk 1966-ban megjelent regénye és a Magyar Hírlap mellékletében 1987. május 23-án megjelent írásom között, csalódni fog. Daniel Keyes egyébként – talán még sokan emlékeznek rá – először novellát írt a szuperintelligenssé operált egérről, Algernonról, „aki” arra ösztönözte a kísérletező kedvű orvosokat, hogy emberen is elvégezzék a zsenivé változtatás operációját. Szerzője a novellát regénnyé bővítette, majd film készült belőle, itthon színművé is érlelték. – Szerénységem, a névazonosságot (Algernon) fölhasználó újságíró természetesen nem a Keyes-féle sztorit folytatta: abban Algernon, az egér virágot kap a sírjára. Algernon ellentengernagy esetében sokkal nagyobb volt a tét, mint a tudományos-fantasztikus történetben. A svéd történelem egyik legnagyobb fegyverszállítási/-csempészési botrányának a kivizsgálása, amelyet éppen Algernon vezetett, és aki (lám, nem szolgálati limuzinnal közlekednek arrafelé az ilyen fontos tisztséget betöltő személyiségek) a metróra várván „esett” a berobogó szerelvény elé…
Öngyilkosság, gyilkosság vagy véletlen baleset volt-e? Máig találgatja a világsajtó és persze a svéd közvélemény Carl-Fredrik Algernon szolgálaton kívüli ellentengernagy titokzatos halálának körülményeit. Az egészséges, mindvégig aktív, 61 esztendős svéd katonai vezető ugyanis január közepén a stockholmi metró egyik robogó szerelvénye elé esett. Némelyek szerint a vonat elé ugrott, mások azt állítják, hogy ismeretlen gyilkosa lelökte a peronról.
Akárhogyan történt is az eset, igen fontos személyiség lelte halálát január 15-én a metró-1 alagútban. Algernon ellentengernagy ugyanis hosszú évekig a katonai hírszerzés egyik vezetője volt, és a hadsereg hadfelszerelési felügyelőjeként vonult nyugállományba. Felelős volt a többi között a svéd hadiipari exportszállítmányok engedélyezéséért. A múlt tíz esztendőben, de különösen a tavaly február 28-án (mindeddig) ismeretlen tettes által meggyilkolt Olof Palme hivatali ideje alatt, felére csökkent az évszázadok óta semleges skandináv ország hadicikk-kivitele.
Palme után január közepén egy másik olyan személyiség lelte korai halálát, aki a nemzetközi tiszteletnek is örvendő szociáldemokrata politikussal együtt (katona létére!) igyekezett féken tartani a mind mohóbb svéd hadiipar exportját. (Tavaly ez az összeg mintegy 2,2 milliárd svéd koronát tett ki!) Algernon ellentengernagy haláláig kulcsfigura volt abban a széles körű és titkos vizsgálatban, amely a legnagyobb svéd fegyvergyár, a Bofors AB közel-keleti szállításait igyekezett földeríteni.
Van-e összefüggés Algernon és Palme halála között? Igen nagy valószínűséggel állítható, hogy van! A szálak, igaz, időben és térben is messzire vezetnek, de mindenképpen bizonyitható közöttük a logikai összefüggés. Leszámítva a szenzációhajhász sajtóértesüléseket, a híreiket többszörösen is ellen[1]őrző orgánumok (így például a The New York Times) nemrég nagy figyelmet keltett tudósítást közöltek. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Olof Palme erőszakos halálában közrejátszott a Szocialista Internacionálé vezető személyiségének Öböl-beli ENSZ-missziója, valamint az illegális svéd fegyverszállítás Iránnak.
A hivatalos Stockholm azonnal visszautasította a New York-i újság közleményét. Tette ezt annak ellenére, hogy az amerikai lap fegyvercsempészügyek sorát fedte föl. Egészen a hetvenes évekig ment vissza, miközben fölsorolta, hányszor és milyen svéd harci eszközöket juttattak el Iránba. Az, hogy valami bűzlik a Bofors konszern háza táján, már 1985-ben is sejthető volt. Azon a nyáron egyik napról a másikra le[1]mondott a karlskogai fegyvergyár mindenható vezérigazgatója, egyúttal a Svéd Munkáltatók Szövetségének elnöke, Klaes-Ulrik Winberg. A francia L’Express című hetilap ugyanis szellőztetni kezdte a Bofors egyik különleges ügyletét. A párizsi magazin kiszimatolta, hogy a Bofors titkos megállapodást kötött Teheránnal 400 darab RBS–70 típusú föld-levegő rakéta szállításáról – egy kölcsönösen baráti ország közreműködésével.
Szingapúr, ez a távol-keleti városállam – a kölcsönösen baráti ország szerepében – fegyver-átrakóhellyé vált. A hatóságok megtévesztésével Svédországból kihajózott fegyverszállítmányok végül (ha kerülővel is) az évtizede tűzfészek Öböl-térségben értek célba. Mindezt Henrik Westander, az immár 104. esztendeje működő Svéd Béke- és Közvetítő Bizottság egyik vezető tisztségviselője és más háborúellenes szervezetek is állítják. Westanderék körültekintő vizsgálódás után jelentették ki: értesüléseik abszolút hitelt érdemlőek, ezért minden tényt és adatot a rendőrség tudomására hoz.
Csak olaj volt a tűzre, amikor a Dán Tengerészek Szakszervezetének alelnöke, Preben Möller Hansen március 9-én bejelentette: dán hajók az iraki—iráni háború kezdete óta 60–70 alkalommal szállítottak svéd fegyvereket és lőszert a közel- és közép-keleti országokba, köztük Iránba. A Bofors igazgatója (valószínűleg e dán közlés hatására) lemondott; a svéd vámhatóság azzal vádolta a Bofors céget, hogy 400 tonna robbanóanyagot csempészett Iránba.
Kezdettől fogva meglehetősen bonyolultnak látszik a csak dagadó fegyverszállítási botrány. A Neue Zürcher Zeitung skandináviai tudósítója ezt a krónikát állította össze:
1978 vége: bár az akkori polgári kormány megtiltotta az iráni fegyverexportot, Szingapúron át továbbra is áramlottak a svéd fegyverek a háborús térségbe;
1980. november: Palme békéltető missziója az Öböl-térségben ;
1981–83: Irán sürgeti a sah által megrendelt fegyverszállítmányokat Svédországtól;
1983–85: svéd robbanóanyagokat csempésznek Iránba és a Közel-Kelet országaiba;
1984: a Svéd Béke- és Közvetítő Bizottság följelenti a Bofors céget, mert lézervezérlésű Robot–70 rakétákat csempészett Dubaiba és Bahreinbe;
1984– 85: a svéd vámhatóság és a rendőrség szakértői kiderítik, hogy a feljelentés tényei igazak;
1985– 86: a kapcsolatok nem szakadnak meg a Bofors és Teherán között;
1985. július: Irán újabb 200 svéd föld–levegő (Robot–70) rakétát kap;
1985. augusztus: Palme miniszterelnök tudomására jut, hogy a Bofors harmadik országok közvetítésével szállít fegyvereket az Öböl-térségbe. Azonnal intézkedik, de hiába, mert egy hónappal később újabb fegyverszállítmány érkezik Teheránba;
1985. december: Irán reklamál az elmaradt szállításokért;
1986. február 26.: Palme titkos találkozója az iráni nagykövettel;
1986. február 28.: Palmét meggyilkolják.
Tények, vádak, cáfolatok egész sora látott napvilágot az utóbbi hetekben-hónapokban Svédországban, izgalomban tartva a társadalom minden rétegét. Gyanúba keveredett – miután állítólag tudott a fegyverszállításokról – a kitűnő szakember hírében álló Kjell Olof Feldt pénzügyminiszter. A politikus persze visszautasította a vádaskodásokat. A kormány másik tagja, az egykori külkereskedelmi – ma mezőgazdasági – miniszter Mats Hellström ugyancsak rivaldafényben áll. Ingvar Carlsson kormányfő nemrég ismételten kategorikusan cáfolta a mind több helyről érkező vádakat, amelyek szerint a szociáldemokrata kormány hallgatólagos tudtával folytak a törvényellenes fegyverszállítások a közép-keleti válságkörzetekbe. A Stockholmban működő SIPRI (békekutató intézet) egyik nemrégi jelentésében olvasható, hogy Svédország is megtalálható az Öböl-háború részvevőinek fegyvereket szállító 27 ország között.
Svédország a saját honvédelméhez szükséges eszközöknek a harmadát külföldről hozza be, a többit a hazai hadiipar, a mind nagyobb haszonnal dolgozó Bofors, a Nobel Kemi, az FFB állítja elő. Ugyanezek a konszernek természetesen (a kormány illetékes hivatalainak az engedélyével!) exportálnak is fegyvert, hadianyagot. Nem titok, hogy Svédország a világ egyik legnagyobb hadiszállítója; törvényei szerint azonban nem exportálhat olyan térségekbe, ahol harci cselekmények folynak. Ilyen helyekre még a közvetett fegyvereladás is büntetendő, tilos!
Most a svéd parlament, a riksdag különbizottsága vizsgálja: tudtak-e a Bofors nevéhez fűződő illegális fegyverszállításokról a kormánytagok, illetve a hadfelszerelési felügyelőség vezetői? Ha tudtak, de hallgatnak róla, nyugodtak lehetnek a hadianyagkonszern főnökei. Ha viszont bebizonyosodik, hogy a Bofors vezérkara becsapta a kormányt, akkor súlyos büntetésekre van kilátás. Az egyértelmű bizonyításhoz azonban tanúkra van szükség. Akik elsősorban számításba jöhettek volna: Palme is, Algernon ellentengernagy is halott. Miként Algernon elődje, Bangk Rosanios sem mondhat már semmit sem, mert hirtelen megbetegedett és meghalt…