A kriminalisztika amellett, hogy hasznos eszközöket ad a bűntények felderítésére, módszertanában rengeteg párhuzamot mutat az orvoslással vagy a tudományos kutatással. Korinek László előadásában több ilyen párhuzamot is bemutat, így betekintést nyerhetünk a nyomozás valódi tudományába – megérthetjük például, miről van is szó valójában akkor, amikor egy bűntény felderítésekor különféle lehetséges verziókról beszélnek.
Pajcsics József (balra) és Korinek László az MTA Székház Dísztermében. (Forrás: mta.hu/Mudra László)A folytatásban megismerkedhetünk a nyomtan történetének legfontosabb mérföldköveivel az ujjlenyomat-vizsgálat magyarországi bevezetésétől a DNS hozta forradalomig, melynek köszönhetően immár több száz ártatlanul elítélt ember visszanyerte szabadságát.
Az est második előadója, Pajcsics József egy ötven évvel ezelőtti eset – Péter György, a KSH egykori elnökének halála – dokumentumai révén hozza közelebb a szocializmus igazságszolgáltatásának valóságát.
Olyan ősök leszármazottai vagyunk, akik kíváncsiak voltak, akik tanultak a megfigyelt esetekből, akik számára a kíváncsiság kifizetődő volt – ad evolúcióbiológiai magyarázatot arra Korinek László, hogy miért érdeklődünk a bűncselekmények iránt. A bűnügyeket tudományos szempontból a kriminalisztika és a kriminológia vizsgálja. A kriminalisztika inkább természettudomány, a nyomok minél precízebb és objektívebb feltárásának, rögzítésének és elemzésének tudománya. A másik szakterület társadalomtudományi jellegű, a cselekmény elkövetéséhez vezető szociológiai és pszichológiai folyamatokkal foglalkozik.
A kriminalisztikai eljárás logikája a régészetéhez és a belgyógyászatéhoz hasonlít: töredékes adatokból kell egy összetett folyamatról pontos következtetéseket levonni. Nem véletlen, hogy Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes és John Watson figuráját az Edinburgh-i Egyetem híres belgyógyászprofesszoráról, Joseph Bellről mintázta, csak dramaturgiai okokból két külön szereplő testesíti meg a megfigyelő és a logikus következtetéseket levonó elmét. Egy bűncselekmény feltárásán dolgozó nyomozók verziókat alkalmaznak (a fogalom itt hipotézist jelent). Például a budapesti, Teréz körúti robbantás esetén az általános verzió az volt, hogy a cselekmény a járőröző rendőrök ellen irányult, egy részverziója pedig az, hogy személyes bosszú áll-e a robbantás hátterében – mondja Korinek László.
A kriminalisztika négy leggyakrabban használatos eszköze a daktiloszkópia, a vérazonosítás, a bűnügyi fényképezés és a DNS-vizsgálat. A bőrfodorszálak egyedisége már Kr. e. 200 körül is bizonyítéknak számított Kínában egy betöréses lopás felderítése során. Európában az 1600-as évek végén jelenik meg vizsgálati módszerként, és a 19. század végén terjed el tömegesen. A vérazonosítás a vérnyomok alakjának, helyzetének, a vércsoportnak az elemzése, ez 19. század végi, 20. század eleji fejlemény a kriminalisztikában. A fényképezés szerepe a bűncselekmény helyszínének, mint origónak a rögzítése során a legfontosabb.
Tévedtek a móri mészárost felismerni vélő tanúk
Döntő fordulatot azonban az 1980-as évek fejleménye, a DNS-azonosítás hozott a kriminalisztikában. 1992 óta elemzik újra az USA-ban elkövetett bűncselekmények biológiai mintáit a Project Innocence szakértői. A vizsgálatok nyomán kiderült, hogy az amerikai igazságszolgáltatási eljárások során az utóbbi évtizedekben 344 embert ítéltek el ártatlanul, többeket közülük ki is végeztek.
Korinek László arra emlékeztetett, hogy az utóbbi években elkövetett egyik legsúlyosabb hazai bűncselekmény, a nyolc ember halálához vezető móri bankrablás valódi elkövetője is talán megúszta volna tettét, ha egy fémdetektoros amatőr hadtörténész meg nem találja az elásott fegyverét. Korinek László szerint a nyomozás során azért kell törekedni a lehető legtöbb objektív bizonyíték feltárására, mert a tanúvallomások és a nyomozók által felállított logikai láncok – mint a móri vizsgálat során is – tévútra vezethetnek.
Öngyilkosság a pártkórházban
A szándékosan téves nyomozati verziók alkalmazásáról Pajcsics József tartott előadást, bemutatva, hogy az 1950-es évek, valamint az 1956 utáni megtorlás időszakának koncepciós büntetőügyei – ha nem is a korábbi legdurvább formában – később is folytatódtak. PéterGyörgy, a Központi Statisztikai Hivatalt (KSH) 1948 óta vezető matematikus 1969 januárjában lett öngyilkos kórházi szobájában, ahol „a párt foglyaként” gyakorlatilag házi őrizetben tartották, a büntetőeljárási törvény korabeli előírásait felrúgva. Péter ellen deviza-bűncselekmény miatt folytattak eljárást. Viszont azért, mert 1958 és 1968 között 49-szer járt diplomata-útlevéllel Nyugaton úgy, hogy ő maga vezette a szolgálati autót, továbbá zsidó származása miatt azzal gyanúsították, hogy Izraelnek kémkedik. Erre semmiféle bizonyíték nem volt.
PéterGyörgy öngyilkossága viszont barátaiban, tisztelőiben is sok kérdést vetett fel. A KSH igazgatója ugyanis illegális kommunistaként kezdte pártkarrierjét, de mindvégig megmaradt szuverén, arisztokratikus egyéniségnek. A KSH-ban nem tűrte a besúgókat, sőt mi több, 1956 után számos, a forradalomban érintett embernek biztosított menedéket az intézetben (pl. 1963-i szabadulása után a KSH könyvtárában dolgozott Bibó István). Köztudottan az 1960-as évek gazdasági reformjainak támogatója volt, ezért többen azt feltételezték, hogy meggyilkolták, így jelezve az 1968-as prágai tavasz után bekeményítő moszkvai vezetésnek, hogy Magyarországon kordában tarthatók a reformerek. Ám ezt a verziót nem támasztják alá a kriminalisztikai adatok, és a motívum is hiányzott egy ilyen cselekményhez – világít rá a történet lényegére Pajcsics József.
Az előadásaikról készült videók és prezentációk itt megtekinthetők, tessék kattintani!
Korinek László a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa, az MTA rendes tagja. 1990 és 1993 között a Belügyminisztérium rendészeti helyettes államtitkára. Felügyelte a rendőrséget, határőrséget, tűzoltóságot és a polgári védelmet. 1993-tól a Belügyi Szemle főszerkesztője. 2002-től a Pécsi Doktori Iskola keretein belül 21 fővel A bűnüldözés és bűnmegelőzés kriminológiai eszközei címmel doktori alprogramot vezetett belügyminisztériumi dolgozók számára.
Pajcsics József nyugállományú rendőr dandártábornok, büntetőjogász, a bűnüldözés területén (BM. Vizsgálati Osztály, ORFK Vizsgálati Főosztály) eltöltött csaknem harminc év után 1995-ben ügyvédi irodát alapított. Nevéhez fűződik Nagy Imre és mártírtársai sírhelyének felkutatása (1988-89), a „Dunagate” Bizottság mellett szakértőként működött közre.