… így ezek az eljárások édeskevés eredmény hoztak. Bár a Bizottság később úgy fogalmazta meg, hogy rendszerszintű problémákról volt szó, kiderült, hogy az EU lehetőségei korlátozottak, ha be kell avatkozni egy ország alkotmányos ügyeibe. Annak, hogy Orbán taktikája bevált, az egyik oka, hogy nem kell egységes ellenállással szembenéznie. Az unión belül nincs egyetértés abban, hogy a közös hatáskör kiterjed-e a belügyek felügyeletére is. A nagy kérdés az, hogy létrejöjjön-e az igazik politikai szövetség, vagy legyen a cél csupán a tagok gazdasági fellendülésének támogatása? Akik a nemzeti szuverenitást tartják az összefogás pillérének, azzal érvelnek, hogy a szervezet éppen eleget tett Magyarországon a demokrácia szavatolására. Szerintük, aki ennél többen akar, az már az adott kormányokat igyekszik megbuktatni. Ugyanakkor a két éve bevezetett új mechanizmus sem tartalmaz bármiféle újfajta szankciót, ezért nem kell a lengyeleknek izgulniuk.

Az EU úgy állítja be, hogy sikertörténet volt a magyarokkal lezajlott civakodás. Múlt decemberben az igazságügyi biztos azt közölte az Európai Parlamentben, hogy a jelek szerint nem fenyegeti rendszer szinten semmi veszély Magyarországon a jogállamot. A Bizottság szóvivője pedig azt állította, hogy konkrét eredményeket hozott a párbeszéd. Az unió akkor tudna hatékonyabban érvényt szerezni az alapelveknek, ha közösen lépne fel, ha nem lenne annyira megosztott – Oroszország, a menekültválság, a folyamatos gazdasági gondok miatt. A bajok része, hogy a politikusokat csak saját választóik tudják felelősségre vonni, senki sem felelős az európai normákért. Egyre több tagállam dönt a külön út mellett a migránsválságban, a populisták pedig mind jobban megerősödnek, így kevés az esély, hogy Brüsszel több hatalomhoz jut. Képes ugyan korlátok közé szorítani az illiberális irányzatokat, de a megállításuk továbbra is a polgárok feladata marad.

A német Der Freitag hetilap digitális arroganciának nevezi, hogy a Microsoft éppen akkor mutatta be Magyarországon egyik oktatási programjának alkalmazását, amikor nálunk a tanárok lázadoznak Orbán Viktor tekintélyelvű iskolapolitikája ellen. A nacionalista kormányfő alatt állami ellenőrzés alá vonták települések kezelésében lévő iskolákat, központilag mindent a KLIK irányít.

Az antiszemita Klebersbergről, a magyar kultúrnemzet ötletgazdájáról elkeresztelt intézmény cenzúrázza a tankönyveket, előírja a tantervet. Ha valamelyik pedagógus ellenszegül, az az utcán találja magát. Orbán a nemzeti szószt közvetlenül a gyerekek fejébe akarja tölteni. Ezek után rendezte meg a Microsoft Budapesten a konferenciáját, amelyen az egyik téma átvitt értelemben az volt, miként lehet meghekkelni, azaz feltörni az osztálytermeket. Márpedig ez a kommentár szerint a cinizmussal ér fel a mai magyar viszonyok közepette.

A tanácskozás helyszínén ugyanis ünneplik az oktatás szabadságát, odakint viszont, 5 ezer iskolában éppen elnyomják. Ennyire szolidárisak a világ tanárai a magyar kollégákkal?  Egyszóval a Microsoft nemcsak hódol Orbánnak, hanem igazodik is hozzá. A cég elárulja, hogy neki a szabadságra csakis a marketing miatt van szüksége. 

Georg Paul Hefty, a Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető munkatársa úgy gondolja, hogy Petőfi hatsoros, „Szabadság, szerelem” című verse tökéletesen leírja, milyenek is magyarok. A magyar származású szerző szerint, aki sokáig volt budapesti tudósító, a költeményből Orbán Viktor alatt is az következik, hogy a magyar nemzet kész a szerelmet is feláldozni a szabadságért, de az is benne van, hogy hajlandó az elmagányosodásra.

Ha ez nem így volna, akkor nem választották volna meg kétszer is a miniszterelnököt, főleg másodszor, amikor pedig már tudni lehetett, hogy milyen. A politikában ez egyúttal azt is jelenti, hogy Petőfi népe kész kockára tenni az életét, hogy megvédje a szövetségesét. Magyarország egy évezred óta így fogja fel a maga bástya-szerepét, a keresztény értékek megóvásában. Viszont nem akaródzik neki beilleszkedni egy olyan közösségbe, amelyben állandóan aggódnia kell saját egyéni és nemzeti szabadságáért. 

A magyarok egyenjogúan kívánnak részt venni egy szövetség irányításában, ám nem szeretnék, ha leszavaznák őket. Az EU-ban pl. tévút, ha többségi döntéssel igyekeznek megkötni a kezüket. Mellesleg ez esetben más országok is ugyanazt érezhetik, mint a költő népe. 

Európában erősödnek a jobboldali populisták, akik klasszikusan baloldali gazdaságpolitikát hirdetnek, de ha sikerül elképzelésüket valóra váltani, azt igencsak megszenvedné az EU, de különösen Németország – állapítja meg a Die Welt. Napjainkban az új jobbosok lépnek fel antikapitalistaként, a globalizáció ellenfeleként, ezen belül a szélsőjobb a leghangosabb. Csak éppen a legtöbb szakértő meg van győződve arról, hogy receptjük egyenesen vezetne a következő nagy gazdasági válsághoz. A német gazdasági miniszter azt mondja, a jobboldali populisták azt ígérik, hogy visszaviszik híveiket egy mesevilágba, ahol a gazdaság az országhatárok közé bezárva is tud fejlődni. Ám ilyen még nem volt a történelemben. Mindenesetre a program leginkább abban áll, hogy ezek az erők a kisember védelmezőiként tüntetik fel magukat. Elítélik a szabad kereskedelmet és félnek a globalizálódástól. A nemzetközi konszernek és az uralkodó elit ellenfelének tekintik magukat. És azokhoz fordulnak, akik úgy érzik, hogy van vesztenivalójuk.

A magyaroknál és a lengyeleknél már hatalomra jutottak a jobboldali populisták, ők jókora kapitalizmus-bírálattal körítik a politikájukat. Orbán Viktor különadókat vezetett be, főként a nagy külföldi cégek számára. Államosított egy sor bankot. Csak az unió nyomására csinálta vissza az intézkedések egy részét.