Az ellenfelet segítsd, ha győzni akarsz! – változott a stratégia az új választási rendszerben

Felháborodást keltett a kormányzó pártban, hogy Gyöngyös fideszes polgármestere, Faragó László segítette Vona Gábor jelöltté válását. Rogán Antal bejelentette, hogy az eset miatt megvonják Faragótól támogatásukat, holott egy ilyen szokatlan lépés akár egy tudatos stratégia része is lehetne.

A képviselő-jelöltek ajánlását többen bírálták, elsősorban a biznisz-pártok lehetséges megjelenése miatt. A taktikus ajánlások révén a választás eredménye is befolyásolható. Az új választási törvény szerint ugyanis a választóknak 1.) több jelöltjük is lehet; 2.) a választás egyfordulós; 3.) a nyertes is kap töredékszavazatokat, mivel a nyeréshez szükséges szavazatokon túl is minden ide kerül.

Ha a körzetben az A, B, C párt 9, 6, illetve 4 szavazatot kap, akkor amellett, hogy az A képviselőjelöltje bejut a parlamentbe, a nyeréshez mindössze 7 szavazatra volt szüksége, az e fölött kapott 9-7=2 szavazatot a B és C párt 6, illetve 4 szavazatával együtt az országos listához írják.

Az induló pártok tehát nemcsak a körzetet szeretnék megszerezni, hanem a töredékszavazatok minél nagyobb részét is. Az „Oszd meg és uralkodj!” elve a pártszövetségek miatt aligha működik, azonban a nyertes számára előnyös lehet egy harmadik erő támogatása. Az előny akkor jelentkezhet, ha a C párt szavazói közelebb állnak a második erőhöz, B-hez és így a C jelölt indulása növeli az A és B szavazatai közti különbséget.

Vegyünk egy körzetet – javasolja a kutató –, ahol 20 lakos szavaz az A, B, C jelöltekre. Ha csak A és B, a két nagy párt indul, A 10–8 arányban nyer. Ha C is megszerzi a szükséges ajánlásokat A-hoz és B-hez való viszonyától függ az eredmény. B akkor sem tudja javítani az eredményét, ha C elsősorban A-tól visz el szavazatokat: a megszerzett töredékszavazatok száma nő, miközben a B által megszerzettek száma nem, így aránya csökken. Ha C inkább B-hez közeli és az általa mozgósított új szavazók száma nem túl nagy, A növelheti töredékszavazatainak arányát.

A kitalált példa olyan reális esetet mutat be, amikor legnagyobb előnyhöz akkor jut a győztes, ha a legerősebb ellenfelét gyengítő, attól szavazatokat elszívó párt képviselője is a színre lép.

Az alábbi táblázat összefoglalja a három szcenáriót feltüntetve a szavazatokat (* jelöli az egyéni mandátum nyertesét), a töredékszavazatokat és a töredékszavazatok részesedését az összesből.

A példával bemutatott hatás általánosan igaz, tehát jól járhat egy (relatív) többségi támogatást élvező párt azzal, ha aktivistái, szavazói ellenzéki jelölteket ajánlanak.

„A játékelmélet nem csak játék és nem csupán elmélet: hasznos minden olyan konfliktus vagy élethelyzet modellezésében, ahol előnyt, jelen esetben több listás mandátumot hozhat a stratégiai döntés vagy cselekvés. A háborús konfliktusoktól kezdve az olyan nehezen eldönthető kérdésekig, hogy például érdemes-e bekapcsolódni egy országnak egy nemzetközi vezetékhálózatba, számos gyakorlati területen képes a szereplők várható viselkedésének modellezésére, és ad kézzelfogható választ és segít a döntés-előkészítésben” – mutatott rá dr. Kóczy Á. László közgazdász-matematikus, az MTA-KRTK „Lendület” játékelméleti kutatócsoportjának vezetője.

Az Akadémia „Lendület” programjának segítségével összeállt kutatócsoport játékelméleti kérdéseket is vizsgál. A kutatók elsősorban olyan területekre koncentrálnak, amelyeknél externáliák, vagyis külső hatások keletkeznek, és egy olyan kívülálló fél válik érintetté, aki eredetileg nem is vett részt a folyamatban. Az externáliák vizsgálata a 21. században azért is nagy jelentőségű, mert számos olyan világméretű folyamat zajlik, amelynek hatásai mindnyájunkat érintenek: ilyen például a környezetszennyezés, a globális klímaváltozás vagy éppen a világgazdaság kérdései.