Tenisz , foci, atlétika – a nagy pénz és a teljesítménykényszer meg a cirkusz olyan katyvaszt alakított ki és fújt fel, amelynek köze sincs az eredeti olimpiai eszmékhez vagy az egészséges élethez. Tudjuk, a cirkusz szerepét tölti be az élsport, esetenként háborúpótlék, amikor a törzsek és hatalmak a pályán játsszák le a csatákat (ez jó), esetenként pedig casus belli, lásd a közép-amerikai fociháborút.
Látszólag mindez messze van az erőszakoló történetétől, amely uralja a mai magyar közbeszéd jelentős részét, pedig nem, a kivételezettek, a privilegizáltak története ez, a feleséggyilkos amerikai sportoló felmentése éppúgy benne van, mint ez a mostani magyar sztori.
A gázolásért el nem ítélt focisták, a kvázi hatóságilag engedélyezett csempészetek – egy rajtakapott átlagembert sok évre börtönbe zárhattak egy ilyen vagy hasonló dolog miatt –, a kamu egyetemi diplomák, tisztelet a kivételnek, mind-mind a privilegizált, példát nem mutató, nem sportszerű kategóriába tartoznak. A másik oldalon ott van a maffia, a valódi és annak másolata, Palermótól Szingapúrig.
Úgy három évvel ezelőtt mondta az Eger és a Vác focicsapatának akkori angol tulajdonosa, hogy azonnal rendkívüli sajtótájékoztatót hív össze, ha a magyar focinál korruptabb iparágat talál.
Azóta sem tartott ilyen sajtótájékoztatót.
