Jól helyreteszi az USA-t Kovács Zoltán. A magyar kormányszóvivő szerint melléfogott a The Washington Post, amikor pár napja határvadászoknak nevezte a szerb határ mentén cirkáló civil erőket. Mint az újságnak küldött levél kiemeli, ezeknek az egységeknek az a feladatuk, hogy pótlólagos védelmet nyújtsanak Európa legérzékenyebb határtérségében az illegális bevándorlás és az embercsempészet ellen. Erősen nehezményezi ugyanakkor, hogy a cikk szerint Magyarország a gyűlöletbeszédet terjeszti és elfogadottá teszi a rasszizmust.
Kovács Zoltán megjegyzi, hogy talán jobb volna előbb egy pillantást vetni az Egyesült Államok déli határaira, az ott épült kerítésre, ha már egyszer a Washington Post arról ír, hogy nálunk a kerítésépítő hozzáállás irányítja az országot.
A magyar és a lengyel kormány a “gazdasági hazafiság” nevében nagyobb ellenőrzést akar a vállalatok fölött – olvasható a Financial Times-ban. Mindkettő úgy gondolja, hogy túl sok gazdasági szuverenitás veszett el az elmúlt két évtizedben. Orbán Viktor a minap azt fejtegette Kaczynskinak, hogy itt nemzetgazdaságokról van szó és annak biztonsága megkívánja a hazai befolyást. Mindebből idáig vegyes kép kerekedett ki. A magyar politikus jól megszorongatta a külföldi bankokat, illetve cégeket, utóbbiakat a kiskereskedelemben, a távközlésben, az energiaszektorban és a közszolgáltatásban. Úgy, hogy jó néhány cég távozott is. Ám vannak jelei, hogy az ország rájön: árthat önmagának a beruházók szemében és csökkentette a bankok terheit. Ugyanakkor más ágazatokra nem vonatkoztak a korlátozások, pedig ott is számottevő az idegen tőke aránya, lásd az autóipart. Elemzők szerint a lengyel kormánypárt rugalmasabb, mint a Fidesz. Ám a Teneo Intelligence kockázatelemző szakértője arra figyelmeztet, hogy a Jog és Igazságosság nagyon is a magyar utat járhatja. Azaz először megrémíti a beruházókat, majd az eredetinél enyhébb megállapodással rukkol ki és a végén mindenki boldog.
Az utcára vonultak a felháborodott magyarok a Népszabadság meglepetésszerű bezárása miatt, ám hogy az ügy mögött gazdasági okok húzódnának meg, az minden eddiginél kétségesebb – írja a Neue Zürcher Zeitung. Mivel a megmozdulást szervező három part meglehetősen kicsi, a demonstráció részvevőinek nagy száma inkább azt jelzi, hogy az embereknek elegük van a Fidesz mind inkább tekintélyuralmi stílusából. De még ha kizárólag üzleti megfontolások magyaráznák a lap leállításák, akkor is irritálóak a körülmények, ahogyan kirakták a munkatársakat. Ráadásul a leállítás nagyon nem növeli meg a vállalkozás értékét az eladás szempontjából. És ehhez járul még a kiadó Mediaworks sajátságos eljárása a roló lehúzása óta. A szerkesztők hiába próbáltak tárgyalni az újraindításról, egyszerűen nincs kivel. De az sem biztos, hogy a cég egyáltalán jogosult bármilyen párbeszédre, miután az ismeretlen, állítólag Orbán-közeli tulajdonosok kezében lévő MKB jelzálogot tett a Népszabadságra. A kormánnyal szemben álló sajtó ezért feltételezi, hogy a kormány akarja ily módon ellenőrzés alatt tartani az újságot.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárja úgy látja, hogy a bajor kormányfő belpolitikai megfontolásokból vállalta tegnap a szerepet Münchenben, Orbán Viktor oldalán, ugyanis a CSU létezése a tét. Mert ha nem sikerül távol tartani a bevándorlás-ellenes AfD-t a helyi törvényhozástól, akkor oda a keresztényszociálisok többsége, bár a választásokat csak két év múlva tartják. Ám már most is érezhető a félelem, hogy a párt is csak olyan lesz, mint a többi. A magyar kormányfő olyan politikát képvisel, amely nem igazodik kristálytisztán a demokratikus tankönyvekhez, de nem is olyan, hogy isten óvjon tőle. Az a rendkívüli diplomáciai lépés, hogy 56 alkalmából Orbánt megszólaltatják a tartományi gyűlésben, de úgy, hogy a magyar főkonzulátus bérli a termet, sokat elárul arról, miként is áll az önbizalommal a CSU.
Az FAZ szerint a CSU nem tartja a haragot, legalábbis a magyar miniszterelnökkel szemben nem. A bajor adófizetők jó kétmilliárd eurót ráfizettek ugyan, amikor a Bayrische Landesbank kirándult Magyarországra, és ennek oka nem utolsósorban az Orbán-kormány több barátságtalan intézkedése volt. De ezt sosem éreztették a politikussal, amikor Münchenbe látogatott, sőt. Olyannyira, hogy tavaly a keresztényszociálisok kihelyezett tartományi gyűlésén a menekültpolitika ügyében kirohanhatott Merkel ellen és Berlin erkölcsi imperializmusára figyelmeztethetett. Mi több, a házigazda Seehofer csatlakozott hozzá a kancellár asszony bírálatában.
Tegnap fura diplomáciai keverékként Orbán a müncheni magyar főkonzulátus vendége volt, de felszólalt Seehofer is, ami sokat elmond a bajor külpolitika teljesítményéről. Ám az ellenzék ebben a játékban nem kívánt közreműködni. A szociáldemokraták frakcióvezetője kijelentette, hogy nem szabadna a bajor demokrácia szívéhez engedni olyasvalakit, aki módszeresen lebontja a demokráciát, a jogállamot és a szabadságot. Seehofer azonban megköszönheti az éles hangot, mert ily módon könnyebben tudja adni az államférfit.
A tehetetlenek villámlátogatásaként értékeli a Süddeutsche Zeitung, hogy Bécsben jártak a Népszabadság munkatársai, ám az újság tulajdonosa nem kívánt találkozni velük. A hét végén Budapesten sok ezren tüntettek ugyan a sajtószabadságért és a lapért, ám úgy tűnikm föl, hogy az utóbbinak vége. Erre utal legalábbis, hogy az osztrák fővárosban a szerkesztők olyan névjegyet osztottak, amelyen az újság címében áthúzták a szabadságot. A kicsiny, kétségbeesett delegáció azonban csupán Pecina személyi titkárával tudott beszélni, a bécsi forradalom ily módon még azelőtt véget ért, hogy igazán elkezdődött volna. Az utcára került szerkesztőség feltételezi, hogy a tulajdonos titokban megállapodást kötött az Orbán-kormánnyal, amelynek égisze alatt egyre több kritikus média némul el. Leleplezéseiről ugyanakkor a hatalomhoz közeli olyan orgánumok nem számoltak be, mint az origo, a vs.hu vagy a TV2.
Magyarországon az elektronikus sajtó vagy az állam ellenőrzése alatt áll, vagy igencsak tartózkodik a politikától. Paul Lendvai azt mondja, az állami televízió és rádió a hírek kétharmadában a kormány sikereiről számol be. A Fidesz szerint viszont minden rendben van a sajtószabadsággal.
A bajor törvényhozásban nem takarékoskodtak az Orbánnak szánt gesztusokkal: volt ölelés és dicséret, az ellenzék viszont botrányosnak tartja, hogy a demokrácia lerombolója elé odateszik a vörös szőnyeget – tudósít a Süddeutsche Zeitung. E vélemény mögött valószínűleg ott van az a sok ezer tüntető, aki Magyarországon a Népszabadságért, a sajtószabadságért tiltakozik. Meg Orbán kijelentése, amely szerint a migráció méreg. Seehofer szerint azonban a látogatás jelzés akart lenni a kirekesztés és a diszkrimináció ellen, mert Bajorország mindig is nyitott volt és mai helyzetét a korábbi bevándorlóknak is köszönheti. Kitért arra, hogy be kell tartani a dublini szabályokat, egyidejűleg a migráció korlátozására meg kell erősíteni a külső határok védelmét. Elődje, Stoiber kicsinyesnek tartja a bírálatokat. A vendég pedig arról beszélt, hogy a két országot Európában egyedülálló fegyverbarátság fűzi össze. Egyébiránt demokratának és szabadságharcosnak állította be magát.
Továbbra is bizonytalan a legnagyobb magyar ellenzéki újság sorsa – állapítja meg a francia Le Monde. A Népszabadság szerkesztői attól tartanak, hogy az Orbánhoz közeli oligarchák vásárolják fel a lapot. A váratlan és brutális bezárás még mindig felkorbácsolja az érzelmeket. A tudósítás megjegyzi, hogy 2010 után Magyarország 5 év alatt 48 helyet esett vissza a világon a sajtószabadság rangsorában. Ugyanakkor a laptulajdonos Pecinát Karintiában azzal vádolják, hogy 4,3 millió eurós veszteséget okozott a Hypo Alpe Adria banknak, még Jörg Haider tartományfőnöksége idején, és ezzel hozzájárult az osztrák gazdaság egyik legnagyobb pénzügyi csődjéhez.
A Népszabadság ügyében az Európai Bizottság közölte, hogy figyeli a fejleményeket, de egyben utalt arra, hogy eszközei végesek a sajtószabadság és a pluralizmus kapcsán. A tagállamokra tartozik, hogy megvédjék ezeket az értékeket. Így azután az újság munkatársai sokkal inkább Bécsre vetik szemüket, semmint az Orbán-kabinetre.