A győzelem megerősítette volna, hogy ő uralja a hazai politikai színpadot és szépen előkészítette volna a terepet a 2018-i újraválasztáshoz. A másik törekvése az volt, hogy a meggyőző siker révén erősebb alkupozícióba kerüljön Brüsszelben.
Ám a referendum eleve hibádzott, ezt már a részrehajló kérdés is mutatta. Orbán egyfajta ellen-Merkelként kívánt megjelenni az EU-ban, egyben ki akarta fogni a szelet a Jobbik vitorlájából. A balsiker meggyengíti mind a két fronton, de messze még a vég számára.
A konzervatív The Times kommentárja azt írja, hogy az EU vezetése hamiskártyásnak tekinti Orbán Viktort, ám nem ő az egyetlen, aki szembeszáll a közös bevándorlási politikával. Mert ugyan a népszavazás nem úgy sült el, ahogyan azt a kormányfő tervezte, de a minap a cseh elnök is azt követelte, hogy valahová Észak-Afrikába, vagy lakatlan görög szigetekre deportálják a sok százezer gazdasági migránst. És roppant borúlátó Lengyelország, valamint Szlovákia is. A négy állam együtt követeli a rugalmas szolidaritást. Lehet azt mondani, hogy Orbán a félelemre játszik, hiszen mindössze 1300 emberről van szó, és nem valószínű, hogy ennyien lerombolnák a nemzeti értékeket. Ám a közép-európai aggodalmak többet jelentenek, mint populista zajkeltést, mert ha összeomlik a Törökországgal kötött megállapodás, akkor nem lehet feltartóztatni az új menekülthullámot. A térség az ellenőrizetlen migrációt választotta, hogy megpróbáljon módosítani az EU és Berlin javára eltolódott erőviszonyokon. Csakhogy a biciklit nem szabad túltolni, ezt tudnia kell Orbánnak és a többieknek is. Magyarországnak rengeteg belső gondja van és a bevándorlást nem vetheti be elterelő hadműveletként. Azt sem szabad gondolnia, hogy Putyin zseniálisabb, mint Juncker. Ami pedig a referendumokat illeti, nos, azokat óvatosan szabad csak alkalmazni Brüsszel ellen, mert könnyen visszaüthetnek. Kérdezzék meg a briteket.
A népszavazás fontos üzenetet küldött, csak kérdés, hogy Orbán Viktor, az erős ember képes-e megérteni – idézi The Huffington Post Simonyi Andrást, hazánk volt washingtoni nagykövetét. Éspedig azt, hogy a többség ellene van, illetve nem támogatja, tehát hogy fogy a magyarok türelme. A volt nagykövet, a Johns Hopkins Egyetem tanszékvezetője kiemeli, hogy a hatalom kedvenc témájáról kérdezte ki a szeretett nép véleményét, így azt akár bizalmi szavazásnak is lehet tekinteni. Az eredmény a hatalmas ráfordítások ismeretében mindenképpen kudarc. A kampány menekült-ellenes, xenofób, gyűlölettel teli volt, mégsem hatott a nagy többségre. A pofon után Orbán teljes sebességre kapcsolta a propagandagépezetet, de beteg dolog érvényesnek feltüntetni egy érvénytelen referendumot.
A következmény az, hogy egyrészt az EU-ban már nem annyira bizonyos, hogy ő az illiberális, populista irányzat egyértelmű vezetője. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy idehaza megfordulhat a szerencséje. A lakosságnak egyre inkább elege van a tekintélyelvű kormányzásból és a miniszterelnök körül legyeskedő tehetségtelen alakokból. A népet nem tartja kezében, és az most megüzente: lehet, hogy nem vagyunk olyan okosok, ahogy mondod, de nem is vagyunk annyira hülyék, amennyire gondolod. Hogy Orbán másfél éve újból erőre kaphatott, abban közrejátszott az EU hibás menekültpolitikája. Hogy nem vették figyelembe a térség középső részén a demokrácia törékenységét és az emberek félelmeit.
A népszavazás a magyarok érettségét támasztotta alá. Lassan rájönnek, hogy a változásnak belülről kell jönnie. De a kontinens jobbközép vezetőinek is fel kell ismerniük, hogy a kormányfő jó viszonya a konzervatív pártokkal és a nagytőkével nem lehet menlevél számára, tehát hogy bármit megtehessen. A társadalomnak elege van a politikai elitből, legközelebb valaki újat és frisset keres.
Magyarországon alacsony volt a részvétel a népszavazáson, viszont magasra csaptak az unióellenes érzelmek, és megint csak az derült ki, mennyire sebezhető az EU a populista lázadásokkal szemben, amelyek kikezdik nemcsak a tekintélyét, hanem az életképességét is – olvasható a Time magazinban. Ez ügyben a legsúlyosabb fejlemény a Brexit volt. Orbán a menekültválság segítségével azt üzeni, hogy Brüsszel aláássa a tagok függetlenségét és demokráciáját. Az 1300 menedékkérő ügyét úgy kezelte, hogy az létveszély az ország szuverenitása és keresztény hagyományai szempontjából. De egyúttal a több Európa tervére is csapást akart mérni. Kapóra jött neki, hogy az egész kontinensen felerősödött a nacionalizmus és az idegengyűlölet, ami aláásta az unió alapelveit. És az EU egyre kevésbé képes feltartóztatni azokat az erőket, amelyek a múlt démonait ébresztgetik. A magyar kormány a leplezetlen riogatáshoz folyamodott, hogy nyerjen, és a megfelelő húrokat pendítette meg. Vasárnap többen mentek el voksolni, mint amikor 2003-ban az uniós belépés volt a tét.
A The Guardian vezércikke arra mutat rá, hogy a mostanában megrendezett népszavazások a közvetlen demokrácia kockázatait világították meg, semmint az előnyeit. Merthogy az emberek véleményt nyilvánítottak, csak éppen nem egészen azt mondták, amit a politikusok hallani akartak. Magyarországon a kormány pirruszi győzelmet aratott, amikor a közvélemény nagy-nagy többséggel elutasította a migránsokat, mivel a referendum nem tudta venni az érvényességi küszöböt. Ám itt nem az eszközben van a baj. Illúzió azt hinni, hogy a törvényhozás csakis a parlamentre tartozik. A magyar kormány a rasszizmust gerjesztette, amikor a kampányban a terrortámadásokkal kötötte össze a migrációt. Hogy mely népszavazások bizonyulnak kényesnek, az az elit manipulációjától függ. De a jövőben olyan modell kell, amely bevonja a civileket. Kezdetnek megtenné egy tisztességesebb vita, amelyben az igazságon lenne a hangsúly.
A The Economist Orbán Viktor kommunikációs trükkjének nevezi a népszavazást, csakhogy az nem jött be, mert túl alacsony volt a részvétel. Győzelmi beszédében azonban a kormányfő átsiklott a vereségen, szóvivője pedig az mondta, hogy kellő támogatás hiányának nincs politikai jelentősége. De ne legyen félreértés: az eredmény rettenetesen kínos. Orbán a kampánnyal a „kulturális ellenforradalomhoz” akart megerősítést, hogy az olyan liberális elveket, mint a menekültek megsegítését, váltsák fel a család-közösség-kereszténység identitás-alapú fogalmával. Az EU-t pedig fosszák meg attól a jogától, hogy a vonakodó országokra menedékkérőket lőcsölhessen rá. Amikor már látszott a baljós kimenet, a hivatalos propaganda átment végletesen idegengyűlölőbe. A miniszterelnök azonban így is csak a Fidesz és a Jobbik híveit volt képes elérni.
Ám a kudarc aligha lesz végzetes Orbán számára. A menekültválság isten ajándékának bizonyult számára, el tudta terelni vele a figyelmet a hazai botrányokról és képes volt lenyomni Vonáékat. És amíg az EU és Merkel kitart az áttelepítések mellett, addig a politikus ki fogja ezt használni, amennyire csak lehet. Az európai színtéren azonban ott áll megalázva. Már csak korlátozottan tud úgy megjelenni, mint a migránsok elutasításának zászlósfigurája, és ugyanez vonatkozik arra, amikor támogatást próbál szerezni az EU-csúcsokon. Fokozza a csehek és a szlovákok aggályait, mármint hogy kapkodó szövetségesük önpusztító politikát folytat a Brüsszel elleni agresszióval. Mindig is túlzottak voltak azok az állítások, hogy Orbán egy tízmilliós állam karikatúra-szerű vezetője, felboríthatja az európai politikát. A földrész tévedéseiből, illetve másutt a vezetés hiányából következett, hogy a kelleténél nagyobb közönséghez jutott. A népszavazással pókerezett, és ez jellemző, mert olyan vezetőről van szó, akinek van érzéke a látványpolitizáláshoz. Csak éppen nem vitt közelebb a menekültválság megoldásához.
Orbán Viktor túl nagy tétben játszott, az érdeklődés azonban messze elmaradt a várttól a népszavazás iránt, de az EU menekültpolitikája már jó ideje úgy alakul, ahogyan azt a magyar vezető akarja – állapítja meg a Neue Zürcher Zeitung. Az igazi győztes a Kétfarkú Kutya Párt, amely egyedül szállt szembe a kormány hangulatkeltésével. 6 % követte a felhívást, hogy szavazzon érvénytelenül, sőt Budapesten majdnem 12 %. Ez azt mutatja, hogy a baloldal erősebb jelzést küldhetett volna a Fidesszel szemben. Ám tévedés, ha ezek a pártok most maguknak tudják be a távolmaradók nagy arányát. Ugyanakkor Orbán az utóbbi hat és fél év legsúlyosabb vereségét kénytelen elkönyvelni. Egész politikai súlyát bevetette, nem beszélve a 40 millió svájci franknak megfelelő adópénzről, hogy Brüsszel orra alá dörgölje a nemzeti összefogást. De leginkább csakis a Fidesz és a Jobbik táborát tudta megszólítani.
Tegnap a Parlamentben közvetve megerősítette az ellenzéki vádakat, hogy a referendummal csupán a migrációt igyekezett napirenden tartani. Ugyanakkor az alkotmánymódosítással nem lehet felülírni az uniós szabályokat. És hiábavalónak bizonyult, hogy ehhez tömegtámogatást tudjon felmutatni. De a fájdalmát enyhíti, hogy az EU menedékpolitikája a magyarok által kívánt irányban halad. Ha pedig új viszály alakul ki Brüsszellel a jogkörök körül, az jól jönne neki a 2018-as választások előtt. Ismét csak elterelné a figyelmet a tényleges bajokról, a korrupcióról, a lepusztult oktatásról és egészségügyről, ahol a kormány nem sokat képes felmutatni.
Az NZZ kommentárja úgy értékeli, sem nem legitim, sem nem demokratikus, hogy Orbán széleskörű felhatalmazásra tart igényt az alkotmánymódosításhoz, jóllehet a népszavazáson csakis a kormánypárt és a Jobbik hívei követték felhívását. Hogy akik elmentek voksolni, azok szinte mind a kormány álláspontját támogatták, nos, abban nincs semmi meglepő, tekintve az idegenellenes hangulatkeltést. Az viszont a demokratikus ellenzék sikere, hogy ennyien maradtak otthon, illetve adtak le érvénytelen szavazatot. Vagyis sokan nemet mondtak Orbán húzására, hogy olcsó populizmussal leplezze a korrupciót és a rossz gazdálkodást. Nem tudta produkálni a nemzeti egységet. A hadjárat soha nem volt demokratikus Itt ugyanis olyan hecckampány folyt, amely igyekezett elfojtani minden ellenérvet, hogy megerősítse a miniszterelnök uralmát. És autoriter vonások mutatkoztak meg. A propaganda csakis az ország megosztottságát és az idegengyűlöletet fokozta. Egyúttal képtelen volt kivédeni az európai bírálatokat.
Orbánnak el kell döntenie, hogy vállalja-e a politikai és gazdasági költséget, ha még jobban kiélezi a viszályt az unióval, a belpolitikában pedig a Jobbikkal fekszik össze. Utóbbitól idáig tartózkodott a ravasz taktikus. Azon kívül tudja, hogy a menekültpolitika ugyanis nemzetközi befolyáshoz juttatja, ám még rá lehet utalva olyan partnerek támogatására, mint Németország. Ezért remélhetőleg Budapest valamivel józanabbul mérlegre teszi az érdekeit, amint elhal a hamis győzelmi üvöltés.
Ha valaki gúnyolódni akar, nyugodtan mondhatja, hogy a menekültek elleni népszavazás volt Magyarországon minden idők legköltségesebb közvélemény-kutatása – olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Az eredményt ugyanis biztosan lehetett tudni előre, ám egyáltalán nem hozott sikert Orbán számára. Megint csak ironikusan: ezt már azon a hangerőn le lehetett mérni, amivel a miniszterelnök vélt győzelmét ünnepelte. Mármint hogy mekkora pofon ez neki. Gondoljunk csak arra, milyen hatalmas pénzeket mozgósított az adófizetők zsebéből. És az egész – minek is? Hiszen az alaptörvényt enélkül is módosítani tudta volna. Ám a szavazópolgárok átlátták, hogy a kérdés lényegtelen és csömört kaptak. Nem hittek a propagandagépezetnek. Ez jelenti a tényleges kudarcot Orbánnak, ami messzire mutat. De a kormányfő veresége még nem egyenlő a középbal ellenzék győzelmével.
Brüsszel megkönnyebbüléssel fogadta, hogy Orbán Viktor sallert kapott a sikertelen népszavazással – kezdik írátását a Die Welt. Graf Lambsdorff, az Európai Parlament alelnöke úgy reagált, hogy ez nem referendum volt, hanem egy autoriter uralkodó próbált megerősítést szerezni idegenellenes politikájához, ám beleszaladt a pofonba. A csekély részvétel pedig igazolta, nem lehet úgy politizálni Európában, hogy valaki visszaél a közvetlen demokrácia eszközével. De ezzel együtt szükség van a párbeszédre, és figyelembe kell venni a kelet-közép-európai emberek félelmeit – mondta a szabaddemokrata politikus. Ugyanakkor a CDU külpolitikusai is örülnek Orbán vereségének. A Bundestag Európa-Bizottságának vezetője úgy értékelte, hogy az eredmény súlyos kudarc a magyar kormányfő számára. Hiszen nemzeti sorskérdésnek tüntette fel a népszavazást és teljesen egyoldalú propagandát folytatott. Egy másik kereszténydemokrata képviselő, Ruprecht Polenz csattanós pofonnak nevezte a referendumot Orbán és az ő völkisch-nacionalista gondolkodásmódja számára. Ám ez jó Európának, mert könnyebb lesz kialakítani a közös menedékpolitikát. Az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője viszont úgy nyilatkozott, hogy az eredményen nem lehet csak úgy túllépni, mert a magyarok nem akarnak kötelező kvótát. De Orbánnak is oda kell ülnie a tárgyalóasztalhoz, hogy az EU zöldágra vergődjön a migráció ügyében – tette hozzá Weber.
A müncheni liberális lap, Süddeutsche Zeitung úgy látja, hogy Orbán bírálói túl korán örültek. Mert ugyan zátonyra futott a népszavazás, csak éppen még keményebben lesz a vita a miniszterelnökkel az ellenzék és az unió számára. A politikus nem szenvedett vereséget, még akkor sem, ha sokan nem adták le voksukat, amiből az optimisták arra következtetnek, hogy a Fidesz a jövőben nehezebben boldogul majd az iszlámellenességgel és az idegengyűlölettel. Ám korai az öröm. Lehet, hogy Orbán zárt ajtók mögött tombol, mert hasztalan volt a méregdrága kampány, a sok fenyegetés és uszítás. De hivatalosan azt hangoztatja, hogy megkapta a kért felhatalmazást. Szóval jó lesz, ha Brüsszelben felkötik a gatyát. Az illiberális demokrácia harcosát nem érdekli az elégtelen részvétel, igaz a demokratikus játékszabályok sosem foglalkoztatták igazán. Számára fontosabb, hogy 98 % nemmel voksolt, ami már-már a sztálini időket eleveníti fel. Ők adják meg számára a szükséges támaszt. Az ellenzék viszont töprenghet, hogy miként hallassa a hangját, amikor a a kormány a vereséget populista győzelemnek tünteti fel. Az EU számára meg forró ősz ígérkezik az alkotmánymódosítás miatt.
A népszavazás minden érvénytelensége ellenére aggódhat Európa – írja a német Frankfurter Rundschau –, mert az EU-nak szüksége volna tagjaira, hogy azok képviseljék és magyarázzák meg polgáraiknak a közös politikát. Csak éppen Magyarország nem egyedi eset, és ha a politikusok ellentéteket kreálnak a nemzeti és az uniós érdekek között, a lakosságukat pedig választás elé állítják, akkor nem meglepő Brüsszel számára, ha azok nemet mondanak. Lásd a Brexitet. Sok múlik azon, mit hoz a holland és a francia választás, Németországban az AfD további megerősödésével kell számolni jövőre.
Az Európai Parlamentben szinte minden frakció Orbán vereségéként fogta fel a népszavazás kimenetelét, egyben meg is könnyebbült az eredménytelenség hallatán – állapítja meg a Die Zeit. A bajor keresztényszociálisok képviselője, Markus Ferber úgy fogalmazott, hogy a többség megtagadta a támogatást a kormányfő szabotázspolitikájától. Rebecca Harms, a zöldek frakcióvezetője azt mondta, hogy a magyarok nem ültek fel a menekültek és az EU elleni agresszív kampánynak. A zöldek egyik politikusa úgy ítéli meg, hogy a miniszterelnök nem kapott mandátumot az uniós határozatok megtorpedózásához. A szociáldemokratáktól valaki azt írta a twitteren: jó, hogy a magyarok nem kértek az Orbán-féle uszításból. Nigel Farage, az Európa-ellenes UKIP korábbi vezére viszont felszólította a német kancellárt, hogy vegye figyelembe, milyen arányban utasította el a referendum a kvótákat.
Orbán sorskérdéssé fújta fel a népszavazást, ezért annál érzékenyebb számára a vereség, ám abból még profitálhat a belpolitikában – vélekedik a Der Spiegel. A nagy felhajtás visszaütött, mert nyilvánvalóan sok magyart taszít. A politikus alig tudta leplezni csalódottságát vasárnap éjjel. Súlyos csapást szenvedtek európai tervei, mert nem valószínű, hogy ezek után másutt is hasonló referendumot rendeznének. Azon felül Orbán az erőpróbát nyitánynak szánta az EU megreformálására, a nemzetállamok szerepének megnövelésére. Idehaza viszont bizonytalanok a kilátások, mivel jó 3 millióan a hatalomra voksoltak. Nagy Attila Tibor a Méltányosság Intézettel úgy gondolja, hogy a miniszterelnök megpróbálja egyben tartani ezt a tábort a következő választásokig, és ehhez megvan a pénze, valamint a sajtója is.
Kokit kapott a menekülthullám lovasa, megfeneklett a népszavazás, mert teljesen értelmetlen volt és következményei sem lettek volna, csak azt szolgálta, hogy izgalomban tartsa a népet – ez az osztrák Die Presse véleménye. Hasonló arányú eredmény született volna, ha arról kérdezik a népet, hogy az unió átkeresztelje-e Magyarországot. Ezért nem is megdöbbentő a gyér érdeklődés. Az ügy kínos Orbánnak, ám ő ünnepeltette magát a „hatalmas győzelemért”. De ettől a nép még egy véleményen van a miniszterelnökkel a menekültek ügyében. Európa pedig követi a magyar vezetőt a kerítésépítésben. Viszont a polgárok előbb-utóbb elkezdik feszegetni a sorskérdéseket, és akkor már a potemkini referendumok sem tudják máshová irányítani a figyelmet.
Az alacsony részvétel valóban részsiker a baloldal számára, és változatlanul fennáll Orbán sebezhetősége. Az érvénytelen voksok magas aránya jelzi, hogy van hely egy új, liberális párt számára. A Fidesznek viszont gondjai voltak a mozgósítással, amit alátámaszt, hogy felelősségre akar vonni egy sor helyi vezetőt. Aggódhat a posztjáért Kocsis Máté is, de pécsi, szolnoki és tatabányai kollégája is. Orbánnak nem segít, hogy a sajtó meglehetősen gúnyosan kommentálja a népszavazást, ebben az értelemben a politikus öngólt rúgott. A baloldal azonban továbbra is töredezett, nincs vezetője. A kormánypárt hirtelen gyengeségét csak a Jobbik tudná kihasználni, de Vonáék a referendum kapcsán többé-kevésbé belefutottak a késbe. Hiszen a szélsőjobb még inkább a brüsszeli menekültpolitika ellen van, ám a pártelnök visszafogta a tagságot.
Orbán napjainkban ugyanolyan szenvedéllyel hajszolja mindazokat, akik nem osztják keresztény-nacionalista világképét, mint ahogy azt egykor a futballpályán a labdával tette – írja a Der Standard. Nem egyszerűen meg akarja verni őket, hanem igyekszik megsemmisítő módon legyőzni őket, a teltházas stadionban, az örömittasan üvöltő tömeg előtt. A kritikus sajtó, az igazságszolgáltatás és az ellenzék órákon át tudna erről mesélni. Ugyanígy járt el az EU-ban, amikor közölte, hogy kerítést fog építeni. Sajnos, sem Merkel, sem Faymann nem vette komolyan, pedig ellentervet kellett volna kidolgozni, hangsúlyozva a határok védelmének szükségességét, de azt is, hogy Európa eleget tesz humanitárius kötelezettségének a menekültekkel szemben. Ám nem ez történt és az árkok csak még mélyebbbek lettek. Beérett Orbán vetése, ami az idegenek elutasítására épül. A referendum vereség számára, csak éppen jelenleg az uniós politika is a migránsok elhárítására irányul.