A művet először 2003. május 30-án mutatta be a Madách Színház. Azonnal nagy siker lett. A szerző, Andrew Lloyd Webber, aki maga is jelen volt a premieren, el volt ragadtatva, s elfogadta, hogy a budapesti előadás más legyen, mint a máshol, szigorúan megszabott keretek között játszott darab.
Az ünnepi előadáson három fantom is színre lépett: Csengeri Attila, Posta Victor és Sasvári Sándor, két Christine, Fonyó Barbara és Mahó Andrea, és három Raoul: Bot Gábor, Homonnay Zsolt és Magyar Bálint. De ez egy cseppet sem zavarta sem az előadást, sem a közönséget. Mindenki tudta, hogy mindenki játszik. Mesét, meg ünneplőst.
Ennek jegyében az előadás végén a leglíraibb dallamot Kokas Katalin hegedűművész játszotta el, és a Magyar Állami Operaház két balett-művésze, Nakamura Soko és Bajári Levente, a fantom és Christine érzelmeit táncolta el, természetesen ködfátyol felett – ahogy az meseszínpadra való.
A rendező, Szirtes Tamás, a karnagy, Kocsák Tibor és a darab fordítója, Galambos Attila is a színpadra lépett, végtére is nekik, és a színház közel száz munkatársának is nagy része volt a mesében.
