Amit alátámaszt, hogy Magyarországon tekintélyelvű kormány van a hatalmon és a lakosság ötöde az antiszemita Jobbik mögé sorakozik fel. És akkor még ott van a rasszista, muzulmángyűlölő Trump.Az okok közül kiemelkednek a gazdasági bajok, amelyekhez társulnak a bevándorlás-ellenes érzelmek. De abból is következik a mostani helyzet, hogy válságba jutottak a szociáldemokraták. Bázisuk, az ipari munkásság és progresszív középosztály szétszakadozott. A baloldal többnyire csatlakozott a megszorítások politikájához, feladta legfőbb támaszát, a közberuházásokat. Ha az új baloldal nem kerekedik felül, akkor Európa sorsát a szélsőjobb határozza majd meg.
Az Eurasia Csoport igazgatója Hofer vereségét bizonyítéknak tekinti, hogy Európában igenis korlátokba ütközik a szélsőjobb – írja kommentárjában a Time. Természetesnek nevezi, hogy a politikus majdnem-győzelme felizzítja az aggodalmakat a jobboldal felemelkedése miatt, méghozzá joggal.
Ám a szerző óv attól, hogy bárki eltúlozza a veszélyt. Ian Bremmer rámutat, hogy a migránsválság csak súlyosbította a mélyülő EU-ellenes érzelmeket, és a politikai opportunisták most besöprik a hasznot. Csakhogy a kulcsállamokban messze vannak attól, hogy elhódítsák a hatalmat. Németországban jövőre várhatóan győz Merkel, Le Penből viszont aligha lesz elnök.
Azt meg egyáltalán nem találja meglepőnek a szerző, hogy a nagy osztrák pártok rosszul szerepeltek, hiszen már eddig is kokettáltak az FPÖ-vel. A tavaly befogadott 90 ezer menekült táplálta a bizonytalanság érzetét, amit meglovagoltak a populista demagógok. A magyar Jobbik és a többiek ezután is kiaknázzák, hogy sokak szerint a hatalom gazdáit nem lehet elszámoltatni, illetve hogy nem képviselik a tömegek érdekeit.
Csakhogy az európai politizálás középpontjában továbbra is a pragmatizmus áll, nem pedig a jobboldali populizmus.
Ausztriában mindössze 31 ezer szavazaton múlt, hogy 1945 óta először nem egy szélsőjobbos elnöke lett az országnak – írja a The Economist. A jobboldali populisták nyomulnak egész Európában. Közülük egyesek, mint az FPÖ vagy a Front National, eltávolodnak korábbi, egyértelműen szélsőséges álláspontjuktól és szolidabb képet igyekeznek festeni magukról. Mások, mint a magyar Jobbik és a görög Arany Hajnal, nyíltan rasszisták.
Közös azonban bennük, hogy a nemzeti identitásra és az erős vezetésre összpontosítanak. Euroszkeptikusak, bevándorlás-ellenesek és karizmatikus demagógok irányítják őket. Számukra a pénzügyi válság és a menekültek beözönlése tökéletes helyzetet teremtett, hogy támadni tudják a fő áram politikusait és más eliteket. Hofer jó eredménye bizonnyal nem az utolsó mérföldkő, amely felemelkedésüket jelzi.
Európában véget értek a boldog idők, csak éppen senki nem látja, mi jön ezután – állapítja meg a Reuters. Nyugaton az emberek úgy érzik, hogy potyáznak az idegenek, az unió vezetését ugyanakkor nem lehet elszámoltatni, ez pedig a nacionalista irányzatokat erősíti. Az új tagokat illetően kölcsönös a kiábrándulás. A volt szocialista országok fehér, keresztény Európához csatlakoztak, ehelyett kaptak egy multikulturális bürokráciát, amely mindenbe beleüti az orrát. A két, egykori csodagyereket, Magyar- és Lengyelországot olyanok vezetik, akik a múlt század 30-as éveit idéző sovinizmust harsogják. Úgy látszik, hogy odalett Európa ígérete, a liberális demokrácia gyenge.
Az EU joggal követelte meg, hogy az új, keleti tagok vegyék át a demokratikus értékeket, ám őket próbára tette a menekültválság, és szinte egyöntetűen elutasították a jövevényeket. Merkel dicséretére legyen mondva, hogy az ősszel elhárította a humanitárius katasztrófát. Ki tudja, az összeférhetetlen Orbán Viktor meddig ment volna el a migránsokkal szemben jogsértésekben. Csak Németország volt elég erős és gazdag, hogy megmentse ezeket az embereket.
A németek számára az a gond, hogy amikor határozottan lépnek fel, akkor megvádolják őket, hogy a saját szakállukra cselekszenek. Csakhogy amikor baj van, Európa többi része veszekszik és nem tesz semmit. Berlin kénytelen rájönni arra, amit az amerikaiak már a háború után felfedezték, hogy ti. bármit csinálsz, valaki biztosan utálni fog érte.
Európa számára az a gond, hogy nincsenek olyan, messzire tekintő politikusai, akik tudnák, hogy merre kell vinni a kontinenst. Merkel két legnagyobb kihívója Putyin és Erdogan, aki egy retrográd földrészen képzeli el a jövőjét. És mivel a két amerikai elnökjelölt megkérdőjelezi, hogy érdemes-e kiállni az európai szövetségesek mellett, még az sem bizonyos, hogy a kancellár a jövőben támaszkodhat-e bárkire Amerikában.
A német Die Welt konzervatív lap arra hívja fel a figyelmet, hogy a populisták sokmilliárdos kárt okoznak Európának, mivel a jobboldali pártok sikerei elriasztják a beruházókat. Az euro-övezetből már félmilliárd eurót vontak ki, közgazdászok szerint a félelem ördögi köre fenyeget. Az ING fő közgazdásza azt mondja, jól kimutatható összefüggés van a földrészen a gyenge kereslet és a populizmus között. A politikai stabilitás hiánya bizonytalanságot kelt és ez lecsapódik a növekedési mutatókban. A vállalatok ugyanis a döntéseik előtt nemigen tudnak alkalmazkodni a változó keretfeltételekhez. Az Európai Központi Bank két napja már riadót fújt, mert a populista pártok erősödő népszerűsége fontos reformokat fékezhet le. Sőt az egész eurozóna stabilitása veszélybe kerülhet, de széteshet maga az övezet is.
A Standard Bank egyik elemzője úgy ítéli meg, hogy a populizmus nem különösebben népszerű a pénzügyi piacokon. A receptje ugyanis enyhén szólva unortodox, és a végén a gazdaság láthatja a kárát. Ráadásul a szerkezete folytán Európa különösen hajlamos a jelenségre.
A legékesebb példa Magyarország, ahol Orbán Viktort a sajtószabadság korlátozásával és az igazságszolgáltatás befolyásolásával vádolják. A populizmusból azonban csakis a populizmus húz hasznot.
Az osztrák újságok közül csupán a Neue Kronen Zeitung bulvárlap számol be arról, hogy Magyarország fel van háborodva Kern kancellár kijelentése miatt, amely szerint Magyarországon autoriter, vezérelvű állam épül. A kormányfő mindössze egy hete van hivatalában, de a menekültpolitika miatt máris rendesen beolvasott Orbán Viktornak. Persze annak idején, a szövetségi vasutak vezérigazgatójaként szembesült a rohammal és már akkor bírálta a magyar felet azért, ahogyan az a menedékkérőkkel bánik, illetve mert a magyarok nemigen működtek együtt az osztrákokkal.
Így nem véletlen, hogy most Orbán politikáját mutatta be egy kudarcot vallott irányvonal ékes példájaként. Kern óvott attól, hogy bárki tekintélyelvű eszközökhöz nyúljon a menedékkérőkkel szemben.
A fejleményekre az este reagált a Szabadságpárt vezére, aki szerint a bírálattal a kancellár feltépte az árkokat Magyarország és Ausztria között.