Vele ellentétben nem csupán azért lehet optimistának lenni, mert alakulhatott volna sokkal rosszabbul is, és az egész EU rámehetett volna a válságra. A derűlátást indokolja, hogy a fontos tagállamok összefogtak és Brüsszel megerősödve került ki a viszályból. De még az is lehet, hogy a végén a menekültek védelme igazságosabb lesz, mint az eddigi káosz. 

Sokan mondják, hogy az európai menekültjog csakis kellemes viszonyok esetén alkalmazható. Viszont csődöt mond, amikor egymillióan árasztják el a kontinenst. A rendszernek ugyanis a születésétől fogva van két alapvető hibája. Az egyik az, hogy pont a görögöknek és az olaszoknak kellene gondoskodniuk az EU külső határainak védelméről és szinte az összes menedékkérelem elbírálásáról. A másik, hogy nem osztják el kötelezően az érkezőket. Emellett tavaly Magyarország csupán a menekültek 10%-át vélte rászorulónak, a németeknél viszont ez az arány 40, az olaszoknál pedig 65% volt. És nagy különbségek mutatkoznak az egyes államok között az ellátás színvonalában is.

Egyértelműen meg kell mondani a kérelmezőknek, hogy csak ott számíthatnak oltalomra és anyagi segítségre, ahol van hely, továbbá nem mehetnek oda, ahová ők akarnak. Az elosztást pedig pénzügyi kedvezményekkel lehet serkenteni. A görögöknek uniós segítséget kell adni a menekültek fogadásához: a következő hetekben 4 ezer szakértőt küldenek Görögországba.  

(2016-03-27 06:50) Bírálta német kollégáját az osztrák kancellár. A Die Pressének adott interjúban Faymann arról beszélt, hogy kettejük személyes viszonya jó, politikailag azonban nagy a feszültség  közöttük. Az ok az, hogy Németország továbbra is csábítja a menekülteket, és amikor egy- vagy kétmillió ember oda tart, akkor Ausztria könnyen ütközőövezetté válhat, annak minden hátrányával együtt. Márpedig ez nem tisztességes. A kormányfő szerint a berlini politika azért is káros, mert nyomás alá helyezi a balkáni államokat, illetve például a kerülőútként szolgáló Olaszországot. Ezért Merkelnek egyrészt közölnie kellene, hogy ne próbálkozzék senki illegális utakkal.

Másrészt meg kellene mondania, hogy hány embert fogadnak be – törvényes csatornákon keresztül. Az osztrák kormányfő arra is kitért, hogy szerinte csődöt mondott a Brüsszeli Bizottság, mert Schengennel párhuzamosan nem gondoskodott a külső határok védelméről. A kérdésre, hogy ő maga miért változtatta meg 180 fokkal korábbi véleményét, Faymann válasza így hangzott: azért, mert mások lettek a körülmények. Tavaly kiderült ugyanis, hogy nem működik az Ausztria által szorgalmazott európai megoldás, mert az nem járja, hogy senki sem törődik sem a külső, sem a belső határokkal. Ezért utóbbi ellenőrzésére elő kellett venni a B-tervet, habár ez sokkal kockázatosabb, mintha közösen szavatolnák az unió külső vonalának biztonságát.

Ám mivel ez évre is 2 millió menekültet jósolnak, és lehet, hogy közülük 400 ezren osztrák földön kérnének menedéket, a bécsi kormány nem csukhatta be a szemét – hangsúlyozta a kancellár. 

(2016-03-26 05:55) A Foreign Policy Magazine amerikai folyóirat úgy látja, hogy Európának végre foglalkoznia kellene a demokratikus normák megtartatásával, merthogy az EU kudarcot vallott a demokrácia ügyében. Az elemzés, amelyet a magyar Jobbik híveinek tavalyi, varsói vendégszereplésén készült fénykép illusztrál, középen egy fekete dzsekis férfival, aki a tüntetésen náci köszöntésre lendíti a karját, nos, az elemzés bizonyítéknak tekinti a Törökországgal kötött megállapodást, amelyért cserében Ankara azt kéri, hogy Brüsszel csukja be a szemét, amikor azt látja, hogy Erdogan módszeresen kiiktatja a demokratikus intézményeket. Az elnök ki is jelentette, hogy már egyáltalán nem számítanak az olyan értékek, mint a demokrácia, szabadság és a jogállam.

Ne mondja senki azt, hogy az unió nem tud hatással lenni a törökök belügyeire! A tagság ígérete csodákat művelt annak idején Kelet-Európában. Ráadásul Brüsszel éppen akkor küld rossz jeleket, amikor a demokrácia mind törékenyebbnek látszik a saját soraiban is. Orbán Viktor két éve meghirdette az illiberális államot, de már 2010 óta nagyon is azon dolgozik. Telerakta saját embereivel az államigazgatást és a bíróságokat, módosította a választási törvényt, lecsapott a civil szervezetekre. Keményen fáradozott a sajtószabadság lepusztításán. Tekintélyelvű jobboldaliként felszámolta az ellenzéket. Már csak a szélsőséges Jobbik maradt meg riválisként.

Orbán szövetségesre talált az új lengyel kormányban. Összeköti őket a vallási türelmetlenség, a migránsok iránt érzett megvetés, és hogy nyilvánvalóan semmibe veszik a demokratikus normákat. Kaczynski is megszigorította az állami média ellenőrzését, a magánsajtó újságíróit pedig megfélemlítette. Ő is előszeretettel minősíti árulónak a bírálóit.  

Merkel időként megszólalt ugyan, hogy ejnye-bejnye, ám az EU megelégszik azzal, hogy figyeli a dolgokat. Két olyan autoriter politikusról van szó, aki a választásokon többséget szerzett, és mandátumát élvezettel használja fel arra, hogy aláássa a demokratikus intézményeket.

Persze, ha Brüsszel megdorgálja ezeket az erőket, kiteszi magát annak, hogy még inkább elidegeníti magától azokat, akik rájuk szavaztak. Orbán rutinosan gyűjt jó pontokat azzal, hogy magát a szuverenitás védelmezőjeként állítja be az uniós beavatkozással szemben.

Ennél is nagyobb gond azonban, hogy az EU nem vette a fáradságot és nem alakított ki mechanizmus a demokratikus játékszabályok kikényszerítésére. Még a nyugodt időkben sem, ma viszont küszködik a pénzügyi válság következményeivel, a migránsok körüli felfordulással, a terrorakciókkal és a mind fenyegetőbb Oroszországgal.  

Ily módon eljött az idő, hogy az európai vezetők nyíltan beismerjék: minden eddiginél nagyobb veszélybe sodródott a nagy terv, ami az egyesült, békés és szabad földrész reményére épült. Ha tényleg üzenetet akarnak küldeni, akkor meg kell határozniuk, hogy milyen büntetésekkel kell számolniuk azoknak a tagoknak, amelyek túllépnek a demokratikus elveken. És meg kell mondaniuk, főként Magyarországnak, hogy a tagság a valóban attól függ, megtartja-e az adott állam a közös értékeket és a jogállamiságot.

Ha a magyarok tovább mennek az illiberális úton, lépni kell, hogy kizárják őket a szervezetből. Ha Orbán tényleg azt hiszi, hogy Brüsszel nem képes megvédeni az eszményeit, akkor fel kell készülnie arra, hogy egyedül marad. Ez az a pillanat, amikor határozottságot kell mutatni. A soviniszták, a tudatlanok és a populista csirkefogók defenzívába szorították Európát. Itt a ideje, hogy felkerekedjenek mindazok, akik hisznek az európai gondolatban, és megmutassák, hogy miért érdemes harcolni érte.

Az osztrák Die Presse azt latolgatja, hogy nem kellene-e jobban odafigyelni bizonyos fejleményekre az EU-n, illetve Ausztrián belül. A kommentár szerint ugyanis az egyidejűleg jelentkező válságok során nem lehet kizárni, hogy több politikai intézmény egyszerre mondja fel a szolgálatot. Az osztrákoknál gyenge a kormány, az ellenzék ugyancsak erőtlen, illetve a választással van elfoglalva, ezért nem tudja, vagy nem akarja gyakorolni ellenőrző funkcióit.

A külső és belső bizonytalanság alááshatja a demokráciát és elvezethet a tekintélyelvű államhoz. Ahogy az a magyaroknál és a lengyeleknél történt. Az elemzés felhívja a figyelmet, hogy Ausztriában a menekültek kapcsán mindent eluraltak az érzelmek, a tények nem számítanak. Még soha nem lehetett ilyen könnyen lesöpörni az asztalról a másként gondolkodók érveit.

Azt meg külön felháborítónak tartja az elemzés, hogy a belügyminiszter sürgeti a migránsokkal foglalkozó civil szervezeteket: közöljék, hogy mennyi magánadományt kaptak, mert akkor annyival csökkentik számukra az állami támogatást. Vagy amikor a kancellár olyan ostobának tartja a népet, hogy nem magyarázza meg, jelenleg miért pont az ellenkezőjét csinálja annak, amit hónapokon át hirdetett. Pedig a végén az ország stabilitása láthatja a kárát.