– A Tinta Könyvkiadó magyar szótárairól, nyelvészeti szakkönyveiről ismert. Hogyan került kapcsolatba a kiadóval?

– Két éve grafikus szakmai gyakorlatra jelentkeztem a kiadóhoz. Akkor még főleg illusztrációkkal foglalkoztam. Munkakapcsolatunk a gyakorlat leteltével is megmaradt, és pár hónappal később már a motívumos kifestőkön dolgoztam.

– Gyerekkorában sokat rajzolt? Voltak kifestőkönyvei?

– A „családi legenda” szerint a színes ceruzákért álltam fel először… Igen, sokat rajzoltam, barkácsoltam, kis tárgyakat készítettem. Kifestőkönyvre, sajnos, nem emlékszem.

– Látjuk, hogy világszerte hatalmas divatja van a kifestőkönyveknek. Az ön kiadványai magyar népi motívumokat tartalmaznak. Honnan tudott képeket, szimbólumokat gyűjteni?

– Nagy segítségemre volt a Néprajzi Múzeum online adatbázisa. Régi és újabb, népi díszítésekkel foglalkozó kiadványokat tanulmányoztam. Próbáltam azonban az eredeti forrást használni alapként, magát a díszített tárgyat, ezért a legtöbb motívumot az online adatbázis tárgyairól rajzoltam át.

– Mind a négy kifestőkönyvben 32-32, színes, szemet gyönyörködtető rajzot találunk. Ha nem szakmai titok, hogyan készültek ezek a rajzok?

– Nem titok! A díszített tárgyat alapul véve, grafikus programokban, vonalas átrajzolással készültek a rajzok, bizonyos esetekben – például ha a tárgy fotóján torzult a díszítés – előtte szükséges volt a minta síkra terítése, szintén grafikus szoftver segítségével.

– Ez a négy kifestő együttesen a magyar díszítőművészet képes enciklopédiájának is tekinthető. Mit tartalmaznak az egyes kifestőkönyvek?

– Mind a négy kiadványnak azonos a felépítése, 32-32 rajz látható bennük színes nyomtatásban, és mellettük ott van vonalasan ábrázolva, fekete-fehérben is a kép, ezt lehet kiszínezni. Két kiadvány a magyar motívumok formavilágát dolgozza fel, közülük az egyikben tematikusan láthatjuk pl. a szív, szegfű, tulipán, rózsa, madár és a címer képeket. A másik pedig a díszített tárgyak sokféleségét reprezentáló összeállítás, láthatunk rajzolatokat hímes tojásról, kötényről, mellényről, subáról, ládáról, sótartóról és cseréptálról is.

– A másik két kifestő a Kárpát-medence hímzéseit mutatja be.

– A két hímzéses kiadvány közül az egyikben a nyolc nagy néprajzi tájegységet szemlélteti négy-négy hímzésminta, a másikban pedig a legnevesebb hímzéseket, pl. buzsáki, kalocsai, matyó, rábaközi, sárközi.

– A motívumokról rövid leírás is található a kifestőkönyvekben. Miért tartotta fontosnak a megjelentetésüket?

– Mert ezeknek a motívumoknak kulturális tartalma, továbbadandó értéke van. És habár a kifestők egész kicsi korúaknak is szólnak, fontos, hogy a használók a legegyszerűbb megfogalmazással és terjedelemben, de tartalmi képet is kapjanak arról, hogy valójában mi is az, amit kiszíneznek.

– A cifra szavunk az ősi iráni nyelvből került hozzánk. Ott a köröcskét, a nulla számjegyet nevezték meg a cifra szó elődjével. Miután az ősi szó kalandos úton eljutott hozzánk,  a sok köröcskével díszített magyar szűrt, cifra szűrnek kezdték nevezni. Ön az utóbbi időben sokat foglalkozott a magyaros motívumokkal. Melyek a magyar néprajzban megjelenő jellegzetes, gyakori szimbólumok?

–A legismertebbek a szív, a tulipán és a madár. Ezenkívül különféle virágok, növények a maguk sajátos tartalmával: rózsa, szegfű, rozmaring, valamint más állatalakok, például nyúl, szarvas is megjelennek.

– Jelekkel, szimbólumokkal vagyunk körülvéve. Elég, ha csak a KRESZ-táblára, vagy a mindenütt látható piktogramokra gondolunk. Ezek mind-mind jelentenek valamit, mind üzenetet hordoznak. Mi a véleménye, a magyaros motívumoknak is volt hajdan a díszítő funkción kívül üzenethordozó feladata?

– Ez nem is igazán vélemény, inkább szinte ténykérdés: volt. Sok mű foglalkozik ezzel a kérdéssel, én pedig újat nem tudok mondani a témában; talán elég a jegykendők hímzésének, a tulipános ládák festésének, nászlepedők díszítésének jellemzőit megvizsgálni, hogy a legismertebb és leginkább egyértelmű példákat említsem.

– Néhány éve Lewis Hamilton, a Formula 1 pilótája magyaros, kalocsai motívumokkal díszített ruhában indult a versenyen. Akkor sokat beszéltek erről. Mi a véleménye, a mainál szélesebb körben elterjedhet a népi motívumok használata?

– Érdekes világ a népi ornamentikáé, önmagában is, a mai világ tükrében még inkább. Van ütközés a kettő viszonyában, mégis, mivel az ember (szerintem) alapvetően vonzódik a népi díszítőművészethez, ha az megfelelő kontextusban és megjelenéssel léphet színre, talán szélesebb körűvé válhat a felhasználása.

– Napjaink képzőművészetében és a dizájn-divatok között is van egy erőteljes minimalista irány, hogy csak a dísztelen IKEA-stílusra utaljak. Ön szerint lesz idő, amikor a motívumokkal gazdagon ékesített, színes világ lesz a trendi?

– Sokszor mondják, hogy a „stílusok” jellege általában egymást követően váltakozó; ez bizonyos történeti stílusokra mindenképp igaz. Én azonban kifejezetten vegyesnek látom a kortárs művészet irányait, és a jelenben élve amúgy is nehéz lenne bármit jósolni ezzel kapcsolatban. Egyébként az IKEA épp most árul népies motívummal hímzett párnahuzatot, de persze ez csak tovább bonyolítja a kérdést.

Cs. F.: A négy kifestőkönyv után min dolgozik most? Van újabb megbízása a Tinta Könyvkiadótól?

– Az utolsó simításokat végzem egy új kifestőn, ami Magyarországon honos lepkékről készül. Képzőművészettel és dizájnnal is foglalkozom; épp egy hete nyílt csoportos kiállításunk a Karinthy Szalonban, és nemrég adtam be egy csomagolásterv-pályázat anyagát.