Bajnai-ügy: „Ha a köz médiáját elvették, megteremtjük a magunkét”

A rágalmazókat ugyanis sohasem az igazság érdekli. A lejárató kampány lényege, legfőbb célja az, hogy a megtámadott folyamatosan védekezzen, magyarázkodjon, mert ezzel akaratlanul is a „bűnösség” látszatát erősíti, illetve folyamatosan másról kénytelen beszélni a lényeg helyett. A lényeg ugyanis az, hogy Magyarországot a szekértábor-politika és a megosztottság lassan legyengítette, ezt a gyengeségét pedig a mostani rezsim gátlástalanul kihasználta az elmúlt két évben. Gyökeres változások sorozatára van szükség ahhoz, hogy a mostani, alkalmatlan kormányt elzavarjuk, lebontsuk a háttérben lassan kiépülő kártékony rezsimet és megalapozzuk végre a normális politika új korszakát Magyarországon. Ezért sem a Haza és Haladás Egyesület, sem az Együtt 2014 Választói Mozgalom nem teszi meg azt a szívességet a rezsim haszonélvezőinek, hogy folyamatosan az összeesküvés-elméleteik és vádjaik miatt magyarázkodjanak. 

Ezen a honlapon ugyanakkor összegyűjtjük és folyamatosan frissítjük a Bajnai Gordonnal kapcsolatos rágalmakat és pontatlanságokat, hogy egyfajta „önkiszolgáló ügyfélszolgálatot” kínáljunk azoknak, akik az igazságra is kíváncsiak, nemcsak a kárra, amit egy hazugság okozni tud.


A Hajdú-Bét ügy
A Hajdú-Bét ügyben semmi sem úgy igaz, ahogy a Fidesz állítja, a sulykolás azonban nem volt eredménytelen: a „libázás” mára sajnos megragadt a fejekben. A lejárató kampány kitervelőinél senki sem tudja jobban, hogy minél többször mondanak el egy hazugságot, annál több ember kezd el hinni benne – csak pénz, paripa, fegyver kell hozzá. Azoknak pedig nincs híján a kétharmados rezsim…

A vélhetően közpénzből finanszírozott CÖF-gyűlöletkampány is ezekre a tévhitekre játszik rá.

A valóság mindezzel szemben az, hogy Bajnai Gordon másfél évvel azt követően került a Wallis Zrt-hez, Magyarország egyik vezető magánvállalkozásához, hogy a cégcsoport beruházott a Hajdú-Bétbe. A Wallis emellett még száznál több vállalkozásban szerzett tulajdonrészt. A Wallis abban volt érdekelt, hogy rendbe tegye és a korábbiaknál jobban üzemeltesse ezeket a vállalkozásokat: a Wallis haszna – ha volt – ebből származott, nem pedig abból, ha ezek a cégek esetleg tönkrementek. E cégek vesztesége ugyanis a Wallis vesztesége volt. Bajnai Gordon a Wallis vezetőjeként közvetlenül nem vett részt a Hajdú-Bét irányításában, üzletpolitikájának alakításában: soha nem volt a Hajdú-Bét vezetője, vagy igazgatósági tagja – ahogy azt a Hajdú-Bét ügy „eltérítése” óta több bírósági ítélet is kimondta. 

A Wallis – tulajdonosként – 10 milliárd forintos mentőövet dobott a Hajdú-Bétnek, ez pedig rengeteg pénz volt még a Wallis számára is: a fuldokló kis híján magával rántotta a megmentésére igyekvőt, a Hajdú-Bét drámája az egész Wallis-csoportot veszélyeztette – több mint 4000 család megélhetését! 

A Wallis minden tartalékpénzét a Hajdú-Bét-válság kezelésére költötte, az utolsó pillanatig próbálta menteni a céget. 

Tulajdonképpen mi okozta a Hajdú-Bét vesztét?
Részben „természeti”, részben pedig „politikai csapások”. A Hajdú-Bét – az orosz válságot követően – csőd szélén állt, már akkor is, amikor 1998-ban megérkezett a Wallis, hogy megpróbálja megmenteni. A remélt talpra állást 2002-2003-ban 4 új csapás lehetetlenítette el.

„Természeti csapások”:

1) Jött az ázsiai madárinfluenza, amely a világ minden baromfitenyésztőjét és feldolgozóját hátrányosan érintette: az emberek egyszerűen nem mertek szárnyasokat fogyasztani, így persze venni sem.
2) Ugyanerre az időre esett a forint váratlan megerősödése, ami a magyar exportágazatot hozta nehéz helyzetbe, így a – döntően exportra termelő – Hajdú-Bétet is. 

„Politikai csapások”:

3) A Fidesz kormányzat 2001-ben és 2002-ben két lépcsőben a minimálbért közel duplájára emelte, amitől a Hajdú-Bét bérköltségei az egekbe szálltak, hiszen a cégnél a legtöbb munkás a minimálbér környékén dolgozott. 
4) Az így legyengült Hajdú-Bét legnagyobb vetélytársának, az állami tulajdonú Bábolnának a magyar állam összesen több mint 35 milliárd forintnyi veszteségpótlást adott: ezzel egy magáncég nem tudhatta tartani a lépést. (Két ekkora hasonló profilú vállalatot ráadásul a magyar piac nem bír ki. Egyébként azóta kiderült, hogy egyet sem, hiszen az állami Bábolna is régen elvérzett. Híre hamva sincs már a bábolnai baromfifeldolgozásnak, pedig az valaha igazi zászlóshajó volt. Sőt, a Hajdú-Bét romjaiból építkező baromficégek is tönkrementek már azóta, mint ahogy a túlélésért küzd a gyulai és a kapuvári húsüzem is…)

Kik azok, akiket a sajtó a Hajdú-Bét ügy áldozatainak szokott nevezni?
A Hajdú-Bét mögötti beszállítói lánc második-harmadik szintjén lévő libatenyésztők. Ők annak voltak az áldozatai, hogy a piac, amelyre termeltek, egyik napról a másikra drámaian leszűkült, az átvételi árak lezuhantak. A piacra vezető bejáratot pedig a Hajdú-Bét, illetve szerződéses partnerei, az ún, integrátorok jelentették nekik. Ez családok sora számára volt tragédia. Egzisztenciák szűntek meg, felnevelt libák maradtak eladatlanul, mentek kárba. A Hajdú-Bét csődje valóban emberi-családi drámákat okozott. Csakhogy azt a drámát a Wallis nem előidézte, hanem kezelni próbálta. A Wallis 10 milliárdos befektetése is csak néhány évre meghosszabbítani tudta a Hajdú-Bét életét, de megmenteni már nem tudta. A nehezen elmondható igazság az, hogy összegszerűen a legnagyobb vesztes a Wallis volt, ám tudjuk, hogy még ez a 10 milliárdos veszteség sem mérhető azokhoz az 1-2 milliós családi veszteségekhez, amelyekkel a libatenyésztőknek kellett szembenézniük azokban az években – és amelyek gyakran egy-egy család minden vagyonát jelentették.

A Wallis ezzel akkor is tisztában volt. Éppen ezért a Wallis vezetőjeként maga, Bajnai Gordon is többször és személyesen hívta fel a magyar agrárkormányzat figyelmét a bajba jutott gazdák nehézségeire. E fellépés hatására a magyar állam több lépcsőben kártalanította is a legkisebb termelők tekintélyes részét, de ez természetesen nem tudott gyógyírt jelenteni minden érintett család minden gondjára, nehézségére.

Valóban voltak olyan halálesetek, amelyek a Hajdú-Bét-üggyel hozhatók összefüggésbe?
Ez a legérzékenyebb kérdés. A gyűlöletkampány résztvevői, eszközei családok tragédiájával játszanak. Mára azonban már ők is felhagytak azzal, hogy tisztázatlan körülmények között bekövetkezett öngyilkosságokat próbáljanak összefüggésbe hozni a Wallis-szal, vagy Bajnai Gordonnal. Ebben az ügyben már számos bírósági ítélet született, amely megvizsgálta és maradéktalanul cáfolta az ilyen típusú állításokat. A lejárató kampány reklámújságjában azonban szerepel egy konkrét történet, amelyben egy asszony beszámol róla, hogy a férje is abba a körbe tartozott, amelyik a beszállítói lánc révén tönkrement a magyar baromfiágazat problémái miatt. A cikkből kiderül, hogy az elhunyt férfi gyógyíthatatlan betegségben szenvedett és ez okozta a halálát is, másfél évvel a Hajdú-Bét felszámolását követően. A gyászoló özvegy szerint a betegséget a stressz okozta, a stresszt pedig a Hajdú-Bét csődje, amelyért a segíteni igyekvő Wallist és annak vezetőjét, Bajnai Gordont okolja. Ezek nagyon bonyolult, nehezen követhető összefüggések. De egyéni tragédiák esetében nem nagyon van helye a rideg érveknek. Egy ember gyászát csak tisztelni lehet – mi így is teszünk. Bár csak így tennének a lejárató kampány kitervelői is. Ők azonban pártpolitikát csinálnak belőle. Ebben mi nem követjük őket.

Hazugság: Bajnai és Gyurcsány mindig is közös vállalkozásokban voltak – a Creditum-ügy
A Fidesz hazug, karaktergyilkoló gépezete önmaga paródiájába fullad. Nyilvánvaló tényeket, sosem titkolt információkat állítanak be lejárató információként.

A volt miniszterelnökök sosem tagadták, sőt életrajzaiban szerepeltették is, hogy életük egy rövid szakaszában ugyanabban a cégben dolgoztak a kilencvenes évek elején. Ismerték egymást a rendszerváltás korszakának ifjúsági mozgalmaiból is, ahol egyébként Schiffer András és Stumpf István mellett számos más – azóta nagy közéleti karriert befutott – ismerősükkel dolgoztak együtt.

Bajnai Gordon volt kormányfő édesapja, Bajnai György, még a nyolcvanas évek végén lett – sokak mellett – kisebbségi tulajdonos a Creditum Pénzügyi Tanácsadó vállalatban, ahol az operatív cégvezetésben egyáltalán nem vett részt. (Később, de még a kilencvenes évek elején ezt az üzletrészét is eladta.)

Nem igaz tehát, hogy a Creditum az ő családi vállalkozása lett volna. Nem igaz az sem, hogy az alkalmazottak felvétele az ő kompetenciája lett volna. A vállalat más, operatív szerepet is játszó tulajdonosai döntöttek úgy, hogy 1990-ben felveszik Gyurcsány Ferencet. Gyurcsány két évet töltött a Creditumnál, 1992-ben távozott. Bajnai Gordon, egyetemi diplomája megszerzése után, 1991-ben került csak a céghez, ahol 1994 végéig dolgozott: egy évig Gyurcsánnyal párhuzamosan, de tőle függetlenül. Idővel Gyurcsány Ferenc távozott a Creditumtól és saját céget alapított.

Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc a kilencvenes évek eleje és 2006 nyara között, tizenöt éven át, nem dolgozott együtt és közös üzleti érdekeltségük sem volt.

Hazugság: Bajnai növelte az államadósságot
Az álcivil kampány célja elvben az emlékeztetés, az utcára került hirdetéseket látva azonban úgy tűnik, a CÖF megbízói nagyon is feledékenyek. Bajnai Gordon kormányzati szerepével kapcsolatban ugyanis azt állítják, fontos szerepet játszott az államadósság növelésében. Ez azonban hazugság. Ezzel szemben az igazság az, hogy Bajnai válságkezelő kormánya alatt:
– a GDP-arányos államadósság növekedése megállt,
– az uniós pénzek lehívásában, felhasználásában Magyarország a legsikeresebb országok közé tartozott a régióban,
– a nemzeti valuta erősödött, megőrizte értékét,
– külön, kedvezményes áfa-kulccsal adóztak az alapvető élelmiszerek,
– 5%-kal csökkentette a munkaadói járulékfizetési kötelezettséget, ezzel 400 milliárd forintot hagyva a vállalkozásoknál,
– csökkentette a távhő áfáját, ezzel 650 ezer család terhei mérséklődtek,
– az szja-csökkentés miatt több mint 3 millió adózó, a munkavállalók 90%-a jövedelme nőtt, 
– 15 ezer új óvodai, bölcsődei férőhely kialakítása indult el,
– a válság hatásainak enyhítésére Krízisalapot hozott létre, amelyből 120 ezer rászoruló család kapott támogatást,
– és 36 ezer nyugdíjas részesült méltányossági nyugdíjemelésben.

Mindezt egy világválság kellős közepén! A Bajnai-kormány példát mutatott arra, hogyan lehet a legfájdalmasabb válságkezelés közepette is igazságosabban elosztani a terheket és az ország jövőbeli kilátásait javítani.

Az igazsághoz még valami hozzátartozik: az, ami ezután történt. Orbán Viktor második kormánya először hiánynövelésbe (osztogatásba) akart kezdeni, majd amikor emiatt Brüsszelből az orrára koppintottak, államosította a magán-nyugdíjpénztári vagyont, hogy ebből finanszírozza „szabadságharcát”. Ennek következtében csökkent ugyan „papíron” az államadósság, de annak valós mértéke egyáltalán nem. A jövőbeni nyugdíjígérvényt figyelembe véve – a kormányzati dicshimnusz ellenére – egyáltalán nincs államadósság-csökkenés, sőt ennek szintje kissé még nőtt is. A magán megtakarításként keletkezett nyugdíjvagyon pedig volt, nincs: államosították, majd felélték. Ahogyan az ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel azt a befektetői bizalmat is, amely nélkül nincsenek új munkahelyek és nincs gyarapodás.

A Fidesz szabadságharca tehát úgy hozott eredményt ideig-óráig, hogy azért kamatos árat kell fizetnünk holnap. Nem egymillió új munkahely fog létesülni, hanem egymillió meglévő munkahely került veszélybe…

Hazugság: Bajnai Gordon édesapja csődbe vitt egy bútorgyárat
Szánalmas, hogy közel harmincöt évvel ezelőtti, apai cégügyek félremagyarázása és manipulálása révén folytat karaktergyilkosságot a Fidesz tisztázatlan pénzforrásokból, több mint 150 millió forintos költségen. 

A fideszes álcivilek kiadványának múlthamisító hazugsága, amikor az állítják, hogy Bajnai Gordon édesapja „csődbe vitte” a LAKBER KTSZ nevű bútorgyárat, majd pedig külföldre költözött.

Ezzel szemben az igazság az, hogy Bajnai György 1977-től 1990-ig építette fel és irányította Magyarország egyik legsikeresebb, nyugati exportra is termelő ipari szövetkezetét. A cég Bajnai György külföldre költözése után évekkel ment csődbe, amikor ő már nem vett rész a cég irányításában. Külföldre költözésének pedig nem volt köze a bútorgyár piaci helyzetéhez. A volt miniszterelnök édesapja azóta folyamatosan Bécsben él.

Hazugság: Bajnaiék amerikai pénzből amerikai érdekeket képviselnek 
Sosem tagadott tény, hogy a Bajnai Gordon által alapított Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványt számos más cég és magánszemély mellett támogatja az amerikai demokrata párthoz közel álló agytröszt, a Center for American Progress. Ez az intézmény az Egyesült Államok egyik vezető szakpolitikai kutatóműhelye, amelynek támogatására büszke a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány.

A támogatás ténye azért került nyilvánosságra, mert azt az alapítvány saját maga honlapján közölte azt. Az éves támogatás összege néhány tízmillió forint, amely összeg az alapítvány költségvetésének kevesebb, mint felét fedezi. Az amerikai partner más nemzetközi partnerek mellett részt vesz az alapítvány kutatási munkáiban, így például a szociálpolitikai kutatásban.

Nagy hagyománya van Magyarországon annak, hogy pártokat és civil szervezeteket nemzetközi alapítványok támogatnak. Így például a Fideszt is támogatja rendszeresen a Konrad Adenauer Alapítvány, amely a német kereszténydemokrata párthoz áll közel, annak pártalapítványaként dolgozik. Ahogyan ez sem jelenti német politikusok magyarországi befolyás-vásárlását, úgy a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány amerikai támogatása sem jelenti azt.

Hazugság: KISZ-vezetői múlt
Jobboldali kritikusok gyakran említik a volt miniszterelnök “kommunista múltját, szerepvállalását”. Fritz Tamás megfogalmazása szerint, Bajnai a „posztkommunista múlt” embere, akinek politikusi pályafutása a Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ) kezdődött, és ugyaninnen ered több évtizedes kapcsolata Gyurcsány Ferenccel. „A pártállami diktatúra vezető köreiből jöttek mind a ketten” – húzta alá a Fritz Tamás, a CÖF (Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány) szóvivője. Szerinte Bajnai Gordon a “reinkarnálódott Gyurcsány Ferenc”, akinek visszatérésével nem a demokrácia erősödne meg, hanem újra a „posztkommunizmus és annak hálózatai, továbbá nem a nemzeti érdekek védelme lenne fontos, hanem a globális, nemzetközi hatalmi körök előtti önfeladás és megalkuvás”. 

Az igazság ezzel szemben az, hogy Bajnai Gordon a KISZ apparátusban sohasem dolgozott, más fizetett, vagy vezető pozíciót sem töltött be a szervezetben.

A Közgazdasági Egyetemen 1987-ben hozták létre – a KISZ-től független – Hallgatói Tagozatot, amely választott egyetemi szerv volt a hallgatók érdekképviseletére az egyetemi tanácsban – lényegében a mai HÖOK egyik elődje. Ennek első, hallgatók által választott elnöke volt Bajnai Gordon. Ebbéli minőségében egyik szervezője volt az emlékezetes menza-bojkottnak a Közgázon, még 1987 őszén, és 1988 tavaszán ugyancsak elnökként írt nyílt, tiltakozó levelet az egyetem vezetésének, mert az akkor alakuló Fideszhez csatlakozó hallgatótársaikat kirúgással fenyegette a hatalom.

Hazugság: Bajnai Gordon a kettős állampolgárság ellen szavazott!
Az igazság ezzel szemben az, hogy Bajnai Gordon a 2004. december 5-i népszavazáson szándékosan nem vett részt, mert nem értett egyet sem azzal, hogy az akkori kormánypártok a ’NEM’ mellett kampányoltak és szavaztak, sem azzal a hazug kérdésfelvetéssel, amellyel a jobboldal hosszú időre túszul ejtette a határon túli magyarság és az anyaország közötti viszony kérdését. 

Az Együtt 2014 Választói Mozgalom elvi, erkölcsi alapvetéseit rögzítő dokumentum pedig egyenesen azt mondja ki, hogy a kettős állampolgárság jogintézménye – két évtized méltatlan vitái, bűnösen feltett kérdései és hibásan megadott feleletei, valamint újabb problémákat okozó megoldásai ellenére is – új fejezetet nyitott a nemzeti összetartozás kérdésében. 

A határon túl élő magyarok újabb jogfosztása ezért nem lehet célja egy új politikai korszak megalapozását akaró választói összefogásnak.  

Hazugság: a Malév-csődben szerepe volt a Bajnai-kormánynak
A Malév igazgatósága 2012. február 3-án bejelentette, hogy beszünteti a Malév Légitársaság működését. A Malév privatizációjának, körülményeinek és csődbe menetelének kivizsgálására, februárban, parlamenti vizsgálóbizottság jött létre. Habár ellenzéki jvaslatok készültek arra, hogy az Orbán-kormány felelősségét, a 2010 és 2012 közötti időszak döntéseit is vizsgája bizottság, a parlament kormány többsége félre söpörte a módosító indítványokat. Budai Gyula úgy kormánybiztos úgy nyilatkozott, hogy a Malév csődjét a 2007 és 2010 közötti kormányok, a Gyurcsány és Bajnai-kabinet intézkedései okozták, amelyhez a 2010 utáni kormány döntéseinek semi köze. 

Az igazság ezzel szemben az, hogy a magyar légitársaság hiánya a mostani kormány lelkén szárad. A nemzeti légitársaság pedig nem csak azért volna fontos, mert – a beszálllítói körön keresztül – családok ezreinek adna kenyérkeresetet, hanem azért is, mert Magyarország számára ez jelentene közvetlen kapcsolódást Európához és a világhoz. Ma Budapestnek van egy hatalmas, szép és méregdrága, de kihasználatlan reptere. „Kültelki reptérré tették Budapestet, ezen az sem segít, hogy egy világhírű zeneszerző nevét írták a terminál épületére. Ezzel a politikával, amelyet képviselnek – amely nem érti Európát, és nem érti a 21. századot –, egész Magyarországot kültelki országgá fogják tenni; Európa perifériájává” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban Bajnai Gordon egy lapinterjúban.

Valóban: a kormányváltáskor hatásos és reális forgatókönyveket adott át a Bajnai-kormány utódjának arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni Magyarország stratégiai pozíciói megtartása érdekében. „A szekrényben, amelyben csontvázakat kerestek, ott voltak ezek a forgatókönyvek” – fogalmazott a volt miniszterelnök. A Malév azonban tönkrement és nem született új nemzeti légitársaság sem, a regionális központ szerepét pedig lassan átveszi tőlünk Bécs és Pozsony; az utasok pedig éppúgy elkerülik Budapestet és Magyarországot, ahogy a munkahelyteremtő tőke is…”

Bajnai Gordon videóüzenete a lejárató kampányról