Becsengetés előtt túl az országhatáron (4.)

Norvégiában augusztus 16–20. között már meg is kezdődött a tanítás az iskolákban; a dátum megyétől és oktatási intézménytől függően változik – kezdi Oslóból küldött tudósítását a néhány év óta Norvégiában élő és dolgozó egykori újságíró kollégánk, Árokszállási-Novákovics Gábor. A tanítási év 190 napig tart. Októberben van az őszi szünet, december végétől január elejéig (miként Magyarországon) a karácsonyi szünet. Februárban téli, áprilisban pedig húsvéti szünetet tartanak. Emellett természetesen 1-1 napos szünetek is előfordulhatnak, például a nemzeti ünnepen, az alkotmány napján (Grunnlovsdagen), és miután az május 17-e, a norvégok csak ekként emlegetik: Syttende Mai… (A nyitó kép forrása: http://foreldrepulsen.no/gsarkiv/en-god-start)

Tekintettel arra, hogy mi csupán néhány éve élünk Norvégiában, még nincs iskolás gyerekünk, ekként néhány ismerőstől és baráttól igyekeztem beszerezni a hiteles és tapasztalati információkat. Az iskolakezdés egy fillérjébe sem kerül a gyerekes norvég családoknak. Az iskolában füzetet, tollat és ceruzát kaptak, ám könyvek mindenkinek ipad dukál. (A képen: Árokszállási-Novákovics Gábor.)

Barátunk mondja: „A lányomék 7-en vannak egy csoportban (a lány most kezdett el iskolába járni Norvégiában, és az első év a nyelvi felkészítésről szól). Az osztályuk létszáma huszonnyolc. Az itteni hagyományos viselkedési kultúrának megfelelően mindenki nagyon kedves és segítőkész. Osztálytársai között vannak lengyelek, litvánok, spanyolok, szerbek és szomáliaiak is. Nagyon jól érezte magát, boldog volt a gyerek, amikor hazajött a suliból. A házi feladata: 30 norvég szót kellett másnapra megtanulnia…”

Ebben az országban angolul csaknem mindenki beszél. Kólát, fantát és hasonlókat nem lehet vinni a suliba. A tanítás megkezdése előtt begyűjtik a gyerekek mobiltelefonját, és mielőtt elköszönnének, visszakapják.

„Az én lányom 12 évesen jött ki velünk Norvégiába – mondja egy másik földink. – A beiskolázás meglepően egyszerűen ment végbe: a lakcímünk alapján értesített bennünket az önkormányzat, hogy melyik iskolába tartozik, és mikor van a beiratkozás. Semmit sem kellett vinnie, az első tanítási napon beírták. Itt az ingyenességet különösen komolyan veszik, és nincs egyenruha meg és a tornaruhát sem írja elő sem a tanár, sem az iskola. Adja, kölcsönzi viszont a tankönyveket, a diákok dolga csupán az, hogy bekössék, vigyázzanak rájuk és jól tanuljanak belőlük. És most figyeljen – mondja beszélgető társam –, sem a munkafüzetekben, sem a könyvekben sehol még egy halvány ceruzás megjegyzés, nemhogy firkálás vagy szamárfül. A diákok tudják és tiszteletben tartják, hogy taneszközeiket tisztán kell tartani, rendben meg kell őrizni, hogy a következő évfolyam is tudja majd használni őket…

A kép forrása: http://www.stenlegging.no/proffmarked/referanser-bygg-og-anlegg/138-referanser-bygg-og-anlegg

Vagyis: a gyerek – alanyi jogon – bement az iskolába, az osztályába egy üres hátizsákkal, megkapta a könyveit, munkafüzeteit, továbbá az arra évre szóló, mindenféle típusú üres füzetet, ceruzákat, tollakat. Nekünk, szülőknek semmit sem kellett vennünk. Lányunk állami iskolába járt. Az iskola, a pedagógus semmiféle extrák sem ír elő a szülőknek, ugyanis mindenki az év elején megkapott konyvekbol tanul. Azért, hogy a gyerek és a szülő kellőképpen tájékozódhasson, készülhessen, az egész éves (két tanévre előre!) órarend megtalálható az iskola honlapján, amiből kiderülnek a tanítási szünetek, miáltal a család pontosan ütemezheti a szabadságát…”

Barátaink elmondták még, hogy a norvég mind idegen nyelv oktatását itt úgy oldják meg, hogy azoknak a (külföldi) gyerekeknek, akik nem beszélik a norvég nyelvet, külön osztályt szerveznek. A 12–16 éveseknek összevontan, emelt szinten oktatják az ország nyelvét. Év közben (akár már néhány hét elteltével is, de általában fél év után), a haladásuknak megfelelően, áthelyezik őket a korosztalyuknak megfelelő osztályba, ahol már eleve norvégul oktatják-tanulják a tantárgyakat. Természetesen a nyelvoktatás sem kerül pénzbe. 

Miként Magyarországon, akként Norvégiában is vannak szülői értekezletek és tanári fogadóórák, amelyen a gyerek is részt vehet, elvégre róla van szó. Szükség esetén a helyi nem beszélő szülő kérhet tolmácsot az önkormányzattól – persze az ingyenes.

A szakkörökről ismerősöm nem tudott nyilatkozni, mert „lányunk rajz- és festőórákat vett magánúton egy festőművésztől, amiért természetesen fizettünk”. A témához tartozik, hogy a sok ingyenes juttatás mellett állami családi pótlék is megilleti a helybélieket (tehát a bevándorlókat is!) a gyerek 18 éves koráig, függetlenül attól, hogy később még hány éves koráig tanul; a gyereküket egyedül nevelő anyák vagy apák dupla családi pótlékra jogosultak.

„Mindezeken túl nincs támogatás, de nincs is rá szükség, a tisztességgel végzett munkát becsületesen megfizetik – tájékoztat barátunk. – Lányunk már 19 éves, és az idén kezdte az egyetemet, ami szintén ingyenes. Bár itt a tankönyvek megvétele ajánlott, nem megterhelő kiadás. Aki kér, kaphat – 40 százalékban vissza nem térítendő! – diákhitelt…” 

Ugyanez a szülő elmondta még, hogy az első kisiskolások fényvisszaverős hátizsákot kapnak, benne megtöltött tolltartóval. A könyvek, füzetek számukra is ingyenesek.

Az iskola semmiféle társadalmi munkát nem kér és nem is vár el a szülőktől, és nem kér semmiféle eszközt a tanuláshoz. A mosdók jól felszereltek, tiszták és persze a vécépapír, szappan, törülköző sem hiánycikk. Saját személyezet gondoskodik az iskola tisztaságáról, fizeti az önkormányzat.

A kép forrása: http://www.eikeli.vgs.no/

Az iskolai étkezés, a menza meglétét iskolája válogatja. „Lányunk iskolájában például nem volt, a szülők gondoskodtak róla – tudtam meg barátunktól. – Büfé általában működik a tanintézetekben, de csak gyümölcsöt, pékárut és tejtermékeket árusít, cukros üdítőt persze nem. A nagyobbaknak szendvicssütő gép és mikrohullámú melegítő is rendelkezésükre áll, hogy készre süthessék az otthonról hozott, előkészített szendvicset.”

Az iskolai kirándulásokra a gyerekek már az év eléjen elkezdenek gyűjteni; például boltok, bevásárló-központok folyosóján árulnak muffint, vaffelt (gofrit), szörpöt. Vannak, akik nagy tételben, olcsón vesznek vécépapírt, és azt értékesítik az ismerőseik körében. A süteményeket a nagyobbak áltálában maguk sütik, a kisebbeknek segítenek a szülők. Mivel ez itt bevett szokás, az emberek boldogan megvesznek bármit a gyerekektől, mert tudják, hogy nemes a cél. Előfordul, hogy három évig is gyűjtenek egy 2-3 napos kirándulásra – és élvezik, mert tudják, az árát maguk keresték meg. Az egy-egynapos tanulmányi kirándulások költségeit az önkormányzatok állják.

Az iskolások sokszor mennek síelni, kerékpározni, persze saját felszereléssel. Előfordul, hogy buszt kell bérelni, és ha kevés rá a megtakarított pénz, akkor a szülők segítenek.

Becsengetés előtt túl az országhatáron (1)

Becsengetés előtt túl az országhatáron (2)

Becsengetés előtt túl az országhatáron (3)