Ehhez igazodik a valamikori császárváros már jó ideje, a többi között azzal is, hogy a szövetségi főváros internetes portálján 16 nyelvből – közte van természetesen a magyar is – csemegézhet az érdeklődő azért, hogy tájékozódjék választott szűkebb hazája híreiről és eligazodjék a közigazgatás, a szolgáltatások ezeregy kínálata között. A Bécsi Városháza és a kerületi elöljáróságok (23 van belőlük, akárcsak Budapesten!) igen nagy gondot fordítanak a folyamatosan frissített tájékoztatásra, és még ennél is többet arra, hogy a polgár, legyen az tősgyökeres vagy újbécsi, pillanatok alatt megtalálhassa a választ a kérdéseire és javaslatait is ugyanilyen gyorsan eljuttathassa az illetékesekhez.
Ez utóbbiak között kiemelt szerepe van a bécsi (nehezen magyarítható) Gebietsbetreuung (terület- és területi gondozás), valamint a városmegújítás (Stadterneuerung) munkatársainak. „Valamennyi kerületben megtalálható ez a szolgáltató szervezet (a szolgáltató város, a szolgáltató közigazgatás Ausztriában nem óhaj, nem jelszó, hanem régóta létező valóság! – a szerk.), amely mindenekelőtt a lakhatás, a lakókörnyezet, az infrastruktúra, a városi megújulás, a szanálás, a közösségi együttélés témakörében kínál tájékoztatást, és fogad lakossági javaslatokat, panaszokat“ – sorolja Andrea Mann, a 2.–20. kerületi Gebietsbetreeung (közkeletű rövidítéssel: Gbstern) nemrég három évre megbízott vezetője. Elmondásából kiderül, hogy bár közfeladatot lát el munkatársaival együtt, valójában vállalkozóként dolgozik a csapat, melynek tagjai városrendezésre szakosodott építészmérnökök, kultúrmérnökök, tájtervezők, jogászok, városrendezési szakértők, akik szükség szerint a rájuk bízott városrész, városnegyed (szép osztrák szóval: Grätzel) történelmébe is beássák magukat, mielőtt bontásról, építésről döntenének.
„Bárki ránk nyithat, akár fogadóórán kívül is – mondja Andrea –, és jönnek is szép számmal az itteniek. Bécsnek ez meglehetősen sajátos kerülete, Leopoldstadt (Lipótváros) a Duna szabályozása után alakult ki, valójában sziget, miként a szomszédos 20. kerület, Brigittenau is. Lakossága is szerfölött vegyes, mindenekelőtt a nemzetiségek sokszínűsége láttatja ezt…“
A magyar olvasó eligazítása céljából írjuk, hogy a bécsi Lipótváros/Leopoldstad ad helyet a Práternak, a vidám parknak, benne a városrész jelképévé előlépett óriáskeréknek (Wiener Riesenrad), Ausztria legnagyobb és egyetlen ötcsillagos focipályájának (UEFA-kupa, Bajnokok Ligája), az Ernst Happel Stadionnak, ahol időnként hetvenezres koncerteket is tartanak, a Zeiss Planetáriumnak, Madame Tussaud panoptikumjának…
„Ingyenes tanácsadás, tájékoztatás, javaslatok kidolgozása, közvetítés a lakosság és a hatóságok, a kerület, a város vezetése között – ez a mi legfőbb küldetésünk – magyarázza Andrea Mann építészmérnök asszony. – Nagyon sok személyes megbeszélést tartunk, és igyekszünk a lehető legrövidebb időn belül konkrét választ adni az azonnal nem megoldható felvetésekre is. Itt, a hátam mögött látható a legfrissebb támafelsorolás, ez az utóbbi hetek termése, amin munkatársaimmal együtt dolgozunk. Művészeti fesztivál, előtető, török kávézó, tankonyha és ezeregy ötlet, javaslat, kérés gyűlik össze amellett, hogy kezdeti konzultációkat is folytatunk bérleti ügyekben, lakhatás, házfelújítás, lakbér, üzemeltetési költségek, szociális támogatások, felmondás, sétálóutca, gyalogjárda-szélesítés, vagy éppen kilakoltatás, választottbírósági eljárás, a bérlők és a háztulajdonos közötti közvetítés témájában. És eközben javaslatterveket is készítünk, a kivitelezési terveket megalkotó kollégák keze alá dolgozunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben megvalósulhassanak a lakossági kérések, javaslatok. Tesszük mindezt abból a célból, hogy elkerüljük az esetleges bürokratikus útvesztőket, amelyekről egykoron Ausztria – és alighanem Magyarország is – ismert volt…“
Alig győzi jegyezni a krónikás a Gbstern szerteágazó tevékenységének a fölsorolását is, amiből egyre inkább kiderül: az élet minőségét igyekeznek javítani a szervezet munkatársai városnegyedben, a lakókörzetben; sokaknak a lakásfelújítás, vagy csak egy terasz, előtető kialakítása, megépítésének engedélyeztetése is elegendő a boldogsághoz, főleg akkor, ha az anyagbeszerzés akciós időszakban történik. Mert még ilyenre is figyelnek a Gebietsbetreuungnál.
„Nagyon fontosnak tartjuk, hogy tevékenységünk együttműködésben, párbeszédben is kifejeződjék – szögezi le Andrea Mann. – Különösen fontosak a polgári kezdeményezések, a lakók összefogása és önzetlen szorgalma a közösséget szolgáló célért, az egymás segítése és annak tudata, hogy az ember képes önmagán is segíteni. Szívesen fogadjuk a többi között a környezetszépítő lakossági kezdeményezéseket, az udvari, közterületi zöld felületek kialakítását, gondozását.“
Erre kitűnő példával találkozhatott az újságíró és a fotoriporter is az idén 120 esztendős 16. kerületben, Ottakringben. A városrész ma még szellősnek mondható, elvégre népsűrűsége meg sem közelíti a vele szomszédos Josefstadét (22 181 személy/km2) vagy Neubauét (18 953), miután a kerület 8,65 négyzetkilométerén 96 377-en élnek (a népsűsűség tehát csak 11 142). Érdekességként ide kívánkozik, hogy a kerület lakója a bécsi polgármester (a budapesti főpolgármester hivatali kollégája), Michael Häupl, és itt élt a világhírű bécsi népzene, a sramli kitalálója, művelője, a testvérpár Johann és Josef Schrammel, meg kettejük utóda, az ugyancsak dalszerző és muzsikus Horst Chmela, valamint az egyik leghíresebb osztrák labdarúgó, a török származású Muhammet Hanifi „Aka“ Akagündüz… Az ám, és ott telepedett meg az éppen 150 esztendővel ezelőtt alapított Julius Meinl kávé- és gyarmatáru-birodalom.
Ottakring meglehetősen vegyes nem csupán népességét, hanem az épületállományát tekintve is. A külső körút (Gürtel) közelében sűrűn beépített, eredetileg munkások és tisztviselők lakta környék volt, „hátrébb“ gyárak, műhelyek kínálták a megélhetést. Ugyanakkor kellemes negyed is, hiszen dombjai már a Bécsi-erdőt idézik, a módosabbak ott emeltek villákat maguknak. A terület természetközeliségére utal az egykori önálló községnek számított Új-Pacsirtamező (Neulerchenfeld) is, amit a Ferenc József javaslatára alapított Ottakring kerülethez csatoltak. A lakosság negyede ma nem született osztrák, hanem szerb, montenegrói, török, lengyel, horvát, bosnyák.
„Ez is mutatja, hogy a nyelvi nehézségekkel is meg kell küzdenünk, akár minden nap“ – mondja Florian Brand építészmérnök, a Gebietsbetreuung/Stadterneuerung 7., 8. és 16. kerületi vezetője. Helyenként, mindenekelőtt Bécs leghosszabb utcai piacán, a Brunnenmarkton (meg az Yppenplatzon is) igazi dél-európai a hangulat; ezen a piacon kötelező az alkudozás. A kerület megújulásának látványos jeleként a piacnak helyet adó Brunnengassét 2005–10 között teljesen fölújították; nem csupán a környékbeliek, hanem más kerületekből is sokan ide járnak vásárolni.
„Tevékenységünk gerince az együttműködés a lakossággal és a közösen elfogadott, megvalósítható kezdeményezések fölvázolása, megvalósításuk szorgalmazása. Az esetek többségében sikerrel járunk – mondja Florian Brand. – Ha ismeri Bécset, megállapíthatta: bár épületállománya legalább olyan régi, mint Budapesté, egyre több helyütt csaknem újnak látszik, köszönhetően az évtizedek óta tartó, következetes szanálásnak, meg- és felújításnak. Talán nincs a városnak és szűkebb környezetünknek, Ottakringnek olyan utcája, tere, ahol ne építkeznének. (A magyar vendégek is tanúsíthatják: ide, Brandék irodájába, a Haberlgasse 76. alá is csak kőművesállványok erdejében, sitt- és tégla-, betonszállítás közben sikerült bejutnunk…) Az építő-szépítő szorgalomban a mi munkánk is benne van, meg persze az itt élők javaslata meg kezdeményezése, mert csak velük együtt jutunk egyről a kettőre. Konkrét teendőnk többi között a kerékpárossávok kialakítása, a villamosmegállók megnagyobbítása, az akadálytalan le- és felhajtók megépítése, a gyalogjárdák kiszélesítése, akár az úttest rovására is, hogy kényelmes helyet teremtsünk a gyalogosoknak, a boltokba igyekvőknek, a sétálóknak, a gyerekeknek, a járdákra szívesen kitelepülő kávézóknak, éttermeknek. Az ilyen teraszt nevezik mifelénk «schanigartennek».
Valóságos mozgalommá terebélyesedett a „zöldítés“ Bécsben. Ahol csak egy kis hely van rá, nyomban ültetnek néhány virágot, cserjét. Verseny alakult ki utcák, házak, háztömbök között, hogy melyiknek a lakói tudnak ötletesen, ízlésesen több zöld növényt, virágot elhelyezni. Utca hosszat a köztéri fák tövében színes virágok törik meg az aszfalt szürkeségét, kertek virulnak a tetőkön, erkélyeken, balkonokon és persze az új meg az öreg házak udvarán is. „A mi munkatársaink dolga a többi között, hogy tanácsot adjanak: hol, milyen növénynek van jó helye, és ők kezdeményezik az ingyenes és akciós virág-, cserje-, facsemete-beszerzést is. Igyekszünk mozgósítani a helybélieket egy-egy sétára, hogy közben megtudjuk: milyen ötleteik, kívánságaik, panaszaik vannak lakókörnyezetük élhetőbbé, szebbé tétele céljából. Egy asztalhoz hívjuk az utcabelieket, szomszédokat, ismeretlen ismerősöket, mozgósítandó őket házuk, utcájuk, lakótömbjük szépítése végett.“
Mint a beszélgetésből kiderült, Brand mérnök és munkatársai nem csupán a lakosság aktivitására, kezdeményezésére számítanak, hanem a helybéli kereskedőkére, vállalkozókéra is, akiknek cserébe ígérhetik a forgalom föllendülését, elvégre szép, tiszta, rendezett környékre szívesen jön a vevő, a megrendelő, fölértékelődnek a boltos utcák, a piacok. Ahol sokan élnek, ott a kultúrának (pl. Soho in Ottakring művészeti fesztivál), szórakoztatóiparnak is terem babér, főleg akkor, ha a lakók is igényt tartanak a szabad idő színvonalas eltöltésére. Különösen nagy keletje lehet Ottakringben (is) a nem német anyanyelvű, multikulturális kínálatnak, rendezvényeknek, kiállításoknak. A legakalmasabb bemutató terek, helyek megtalálása, kialakítása megint csak a Gebietsbetreuung házi feladata, miként a játszóterek, ifjúsági találkozóhelyek kialakítása, kijelölése, ahol a felnövekvő nemzedék „kitombolhatja“ magát.
Tetemes pénzeket követelő beruházások is megvalósulnak az „ötlet- és szolgáltatóiroda“, a Gbstern munkatársainak a javaslatára, az itt lakók kényelmére. A többi között idei munka a Gürtel és a Steinergasse között a távfűtőhálózat kiépítése, amihez pályázattal uniós pénzt sikerült szerezni. A munkákban, ki-ki ereje, képessége, tudása szerint, a környéken lakók is részt vehettek; tették is a dolgukat.
Beszélgetésünk végén Florian Brand emlékeztette vendégeit arra, hogy az (1945 óta folyamatosan szociáldemokrata, illetve szocdem/zöld pártok által vezetett – a szerk. megj.) osztrák főváros és kerületeinek jó négy évtizeddel ezelőtt kezdődött tudatos, jól átgondolt és következetes városrendezése meghozta legfőbb gyümölcsét. A strukturális intézkedéseknél sokkalta több rehabilitáció, a régi és az új nem egyszer vitát provokáló összesimítása végül is a világ legélhetőbb nagyvárosává léptette elő Bécset.
A bécsi 12. kerületben, a meidlingi Gebietsbetreuungnál a többi között arra büszke (az írásunkból már megismert) Andrea Mann és Florian Brand kollégája, Hans Hinterholzer mérnök, hogy az itt lakó polgárok virágzó szigetek sokaságát alakították ki, a természet beszökött a régi és újonnan épült lakóházaknak nem csupán az udvarára, balkonjaira, hanem ahol lehet, a tetőire és a falaira is. Emellett ahol csak egy darabka kihasználatlan terület, el nem kelt telek van, ott sorra alakulnak a kertközösségek. Akinek nincs, az betétdíj ellenében kaphat kerti szerszámokat, és a telek sarkára állított konténerben őrizheti őket.
Nem ritka látvány ebben a kerületben sem a köztéri, a járda széli fák tövében kialakitott ágyás az idénynek megfelelő virágokkal. Fa is, virág is profitál belőle, mert a környékbeliek rendszeresen ápolják, locsolják, nem válik szemét- és csikkgyűjtővé, szemet gyönyörködtetővé, otthonossá teszi a közterületet. Nagyon sokan örökbe fogadnak köztéri fákat, és tartósan gondozzák is őket.
Különösen jót tesz a zöld felület, a sok virág a mára védetté nyilvánított szociális és szövetkezeti lakótömböknek. A múlt század húszas éveiben tucatszám épültek a „vörös Bécs“ jellegzetes, akár három-négyszáz lakásos, helyenként a Bauhaus elemeit is őrző, több udvaros, ezreknek egészséges, tágas otthont adó, máig kedvelt (szépen fölújított, korszerűsített) háztömbjei. Lakóik szívesen csatlakoztak a zöldprogramhoz, miként azok is, akik csak pár évvel ezelőtt költöztek az újonnan épített, merőben más stílusú negyedek hasonló volumenű épületeibe.
Meidlingben sok helyütt olvasható: „Wir sind im Garten!“ (A kertben vagyunk!); a kiírás arra utal, hogy éppen egy közösségi kertecske előtt nézelődünk. A területet ingyen kapták művelésre a környékbeliek, akik igazságosan fölosztották maguk között, és a néhány négyzetméteres ágyásokat kedvük, tudásuk, ízlésük, igényeik szerint művelik. A legtöbben a családi háztartáshoz szükséges zöldséget, némi gyümölcsöt (epret, málnát leginkább) termelik meg ott, mások virágot, hogy otthonukat díszítsék és a temetőbe is vihessenek belőle szeretteiknek. A palántákat általában a városi kertészet bocsátja rendelkezésre.
„Az elfoglaltság mellett nagy előnye az ilyen kis hobbikerteknek a közösségteremtés – mondja Hinterholzer mérnök. – Akik ide járnak, néhány találkozás után összemelegednek, barátkoznak, jókat beszélgetnek, grilleznek, sörözgetnek akár, közösségi életet élnek, hasznosan, jó hangulatban töltik idejüket a házak között, otthonuktól pár lépésnyire már a természet, a kertecske várja őket…“
Írásunk a comPRess, Bécs város képviseleti irodájának segítő közreműködésével készülhetett. Köszönet érte!