Cécile Aubry (1928–2010) francia színésznő, író, forgatókönyvíró és rendező Anne-José Madeleine Henriette Bénard néven született. Pályafutását táncosként kezdte, 20 évesen szerződést írt alá a 20th Century Fox filmvállalattal, de filmes karrierje rövid volt. Férjhez ment Marrakesh pasájának legidősebb fiához, 1969-ben bejelentette visszavonulását a filmtől, attól kezdve gyerekkönyveket és televíziós ifjúsági filmek forgatókönyvét írta. Legsikeresebb közülük a „Poly”, amely egy kisfiú és egy ló története, valamint a Belle és Sébastien; a magyar könyvpiacon is megjelentek. A főszerepet mindkét sorozatban az írónő fia, Mehdi El Glaoui játszotta. A jelen filmváltozat érdekessége, ahogy az azóta felnőtté lett fiú most André, a favágót játssza, továbbá, hogy a rajongók decemberben egyszerre nézhetik meg az 1965-i tévésorozatot az M2-n, és a 2013-i filmet moziban.
Amikor egy könyvet, vagy már feldolgozott anyagot újra feldolgoznak, mindig a látott műből kell kiindulni, hiszen az adott alapanyagon forgatókönyvírók dolgoznak; jelen esetben Nicolas Vanier, Fabien Suarez és Juliette Sales, aki átalakítja az alaptörténetet.
Az idei Belle és Sébastien azzal kezdődik, hogy valahol a Francia-Alpokban, ahol a hegycsúcsok a felhők fölé nyúlnak, hegyi kecskék, szarvasok, sasok és mormoták élnek, egy öregember, César (Tchéky Karyo) és nevelt „unokája”, Sébastien (Félix Bossuet) megmentenek egy árván maradt hegyikecske-gidát, miközben egy „fenevad” nyomát keresik, mert az rájár a gazdák birkáira, ezért mindenki szeretné elpusztítani.
A naptár 1943-at mutat, a közeli faluba megszálló német egység érkezik a fiatal Peter hadnagy (Andreas Pietschmann) vezetésével, hogy felderítsék és megakadályozzák a menekülők átszöktetését a közeli Svájcba.
A falu péküzletét vezető csinos Angélina (Margaux Châtelier) egyaránt tetszik Guillaume doktornak (Dimitri Storoge), aki ellenállóként a szökevényeket vezeti át a hegyeken, és a német tisztnek. A kissé magányos Sébastien állandóan az édesanyját várja vissza Amerikából, a sziklák közt váratlanul összetalálkozik a „fenevaddal”, egy hatalmas kutyával, amely elszökött a gazdájától, mert rosszul bánt vele, és most a hegyekben vadászik, de nem a juhokra, hanem nyulakra és apró vadakra. A kisfiú megszelídíti és a Belle nevet adja a gyönyörű hófehér hegyi pásztorkutyának, és attól fogva igazi barátokká lesznek.
Csakhogy addig még történik egy és más, amíg az üldözött kutyát izgalmas kalandok árán a többiek is elfogadják és a dolgok mindenki számára jóra fordulnak.
A történet ritkán látott, virágos hegyi rétekkel és veszélyesen lezúduló lavinákkal vadregényes tájakon játszódik, melyeknek zord szépségét Eric Guichard kamerája különféle beállítású, gyönyörű képekben mutatja meg. Nicolas Vanier rendező nem először forgat ilyen terepen; érti és érzi a természet erejét és szépségét, s az e vidéken élő emberek kemény lelkivilágát is. Itt minden harmóniában van egymással, a kövek közé, vagy félig barlangokkal egybeépített házak épp úgy, mint télen-nyáron hegyet járó emberek és állatok. Az egymásra utaltság és az önállóság feltétele annak, hogy életben maradjanak, pedig itt nem nagyok az igények.
A török származású francia világsztár, Tchéky Karyo tökéletesen alakítja az idős Césart. Arcának ráncai mintha a köves táj barázdáltságát tükröznék, ugyanakkor szemében a tengerszem fénye is tükröződik. Ez a részeges pásztor, mint a tenyerét, úgy ismeri a tájat, de az emberi, gyermeki lélek útvesztőit is. Humánum, természetszeretet, aggódás vezeti minden léptét. A színész, mintha mindig is itt élt volna, olyan egy ezzel a vidékkel és a szerepével.
Félix Bossuet nagyon tehetséges gyermekszínész. Sébastien egész világa talán idegen a mai, főleg városi gyerekektől, de irigyelt is lehet. Önálló, bátor, ügyes, szabad kisfiú, akit az élet gyakorlatias dolgai különböztetnek meg. A könyvben hangsúlyozottabban jelenik meg, hogy cigány származása miatt kiközösíttetett; itt inkább csak az, hogy bár kéne, de nem jár iskolába, és nincsenek gyermek pajtásai. De ismeri az ösvényeket és a hágókat, kézzel fog halat, nem fél egyedül sem az egyedülléttől, vagy a reá váró kihívásoktól. Félix Bossuet otthonosan mozog Sébastien világában, és kapcsolataa nagy fehér kutyával bukolikusan idilli.
A rendező jó színészvezetése a kisebb szerepeket játszó színészek esetében is megmutatkozik, és szerencsére a filmbe a háború is csak alig szüremkedik bele, nem uralja el a cselekményt. Mondhatná az ember, hogy ez így túl „steril”, de lám, lehet jó akciókat találni ilyen körülmények között is.
A film, bár érint olyan dolgokat, amelyeknek kegyetlenségét más alkotások vaskosan kihasználják, itt nem kell félni attól, hogy akár naturálisan, akár pszichésen zavaró lenne a gyermekközönség számára. Témamegközelítése kalandos és humánus, sosem lépi át a normális határokat, úgy érthető a kiskamaszok számára is, hogy nem válik giccses-romantikussá, gügyögővé. A jó gyerekirodalom és gyermekfilm egyre ritkább, meg kell becsülnünk, hogy most egy ilyennel van dolgunk, sőt, a téma kérdésfelvetéseit is érzésem szerint jól meg lehet majd beszélni családi, baráti körben, akár az iskolában is. Ezért is ajánlom jó szívvel a Belle és Sébastien legújabb változatát a reménybeli nézők figyelmébe.
