A múlt évben lezárult hétéves uniós költségvetési periódusban a források felhasználása a 2010. évi kormányváltást követően másfél évre leállt, miután a kormány sajátos szempontok alapján áttervezte a megvalósítás kereteit, és miután többször is egymás után ellehetetlenítette az uniós források felhasználását szervező apparátus munkáját, később is akadoztak a fejlesztések.
A múlt év második felében – kapkodástól sem mentesen – felgyorsult a projektek megvalósítása, amely érzékelhetően növeli az idei gazdasági teljesítményt. E fejlesztések lezárultával ez a hatás azonban jövőre már nem érvényesül.
Az Európai Unió célkitűzései szerint az uniós költségvetésből igen jelentős forrásokkal egészítik ki a rászoruló országok felzárkózását. Nálunk azonban másról van szó: nem kiegészítő, hanem szinte kizárólagos fejlesztési forrásról: a közösségi pénzből megvalósuló beruházások 97%-át az Európai Unió finanszírozza, a hazai költségvetésből csupán néhány olyan kormányzati presztízsberuházásra szánnak pénzt, mint például a stadionépítés.
Átmeneti hatásnak tekinthető a járműipari nagyberuházások befejezését követően a feldolgozóipari kibocsátás dinamikus növekedése, és a választási gazdaságpolitika következtében a fogyasztás emelkedése. Az idei növekedési adat mértékét befolyásolják statisztikai módszertani bizonytalanságok is, így a kiskereskedelmi forgalom számbavétele, a láthatatlan gazdaság teljesítményének reális becslése.
A múlt három évben látványosan nőtt a bizonytalanság. A gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, az általános bizalom szinte teljes hiánya a gazdasági szereplők magatartását szükségszerűen átalakítja. Ehhez társul a bankrendszer elleni permanens szabadságharc, melyben folytonosan újabb rohamokat indít a kormány, szinte ellehetetlenítve a hitelezési tevékenységet. E tényezők együttes hatását tükrözi a készpénzforgalom rohamos bővülése, amely teljes egészében visszafordította a gazdaság – egyébként is lassú – fehéredési folyamatát. Ez év júniusában a forgalomban lévő készpénzállomány 3 416 milliárd forint volt, csaknem másfélszerese, 45,5%-kal több a három évvel azelőttinél. E növekedésből 20,8% az elmúlt 12 hónapban következett be, miközben infláció – ami esetleg indokolta volna a készpénzforgalom bővülését – ebben az időszakban egyáltalán nem volt.
Az átmeneti hatások eredőjeként ez évben – az alacsony bázishoz képest 2,5%-kal bővülhet a GDP, de a jövő évben ismét az 1-1,5% közötti tartományba kerülhet ez a mérték. Azok a körülmények és feltételek ugyanis nem javulnak, amelyek miatt a gazdaság az elmúlt években sem volt képes fejlődni.
A konfrontatív gazdaságpolitika, a befektetői környezet folyamatos romlása, a jogbizonytalanság – úgy tűnik föl – nem változik kedvező irányba. A kormánypárt egyszavas programja úgy hangzott: „folytatjuk”, ami önmagában is ijesztő a gazdasági kilátások szempontjából, a választás óta eltelt időszak azonban még ezen is túltett, ezért a kormányprogramot pontosabban fedné a „fokozzuk” ígéret. A múlt hónapok intézkedései tovább zilálták a jogrendet, a devizahitelek kivezetését célzó – részben még csak kilátásba helyezett – szabályok tovább gyengítik a bankrendszert és a jogbiztonságot is, a tulajdonviszonyok drasztikus átrendezésének tervei pedig a gazdaság normál működését veszélyeztetik…
Dr. Katona Tamáselemzése teljes terjedelmében itt olvasható; tessék kattintani!