A Duna és nagy mellékfolyói egykori ártereiknek mintegy négyötödét elveszítették, a Tisza hossza pedig alig 2/3-ára rövidült a folyószabályozások miatt. A folyók és az őket kísérő hullámterek közti kapcsolatban további romlás megy végbe, mert a kiegyenesített folyók medre folyamatosan mélyül. A folyók vize egyre ritkábban jut ki a mellék- és holtágakba, tehát sok esetben az árvízvédelmi töltések által közrefogott hullámterek sem kapnak elegendő vizet. A töltéseken kívüli területeken, ahová nem jut el a folyók vize, egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint, a szárazabbá és melegebbé váló időjárás, a vízhiány és az aszály.
A múlt tíz évben a WWF és helyi partnerei8000 hektárvizesélőhelyet állítottak helyre a Duna vízgyűjtőjének különböző vízfolyásain az EU LIFE programja és a Coca-Cola Alapítvány támogatásával. Az alapítvány és a WWF évek óta tartó együttműködésével 2020-ig további 5300 hektáron történnek majd élőhely-helyreállítások, ami 12 millió köbméter víz megőrzését vagy revitalizációját eredményezi.
A folyók és vizesélőhelyek kezelése közben a WWF a „Több teret a folyóknak!” elvet vallja. Ahol lehetséges, ott az árhullámok éltető vizét vissza kell engedni a mellék- és holtágakba, valamint meg kell oldani, hogy az ilyenkor érkező többletvíz kijusson a szabályozások közben lecsapolt egykori vizesélőhelyekre, amelyek mély fekvésű és kedvezőtlen mezőgazdálkodási adottságú területek. Ezzel a természeti sokszínűség a nedves rétek, erdők, tavak, nádasok természetes szivacsként működve megtartják a vizet, és ennek köszönhetően a folyókat övező, gazdálkodásra alkalmas területek általános vízellátása is jobb lesz.
Az EU direktívái által is védett természeti erőforrások között a víz előkelő helyen áll, ezért a „víz-keretirányelv” céljainak elérésére uniós források is felhasználhatók. Hazánkban ugyanakkor a rendelkezésre álló Környezet és Energiahatékonysági Programból (KEHOP) származó források elenyésző hányada szolgálja közvetlenül a vizek jó ökológiai állapotának elérését.
A KEHOP-forrásokon kívül más programokból és a vidékfejlesztési programból közvetett módon is van lehetőség a vizek állapotát javító intézkedésekre. A WWF álláspontja szerint hatékony felhasználásuk feltétele lenne, hogy a forrásokért felelős intézményeknek megismerjék az iránymutatást adó „vízgyűjtő-gazdálkodási tervet”, és a benne foglalt javaslatokat beépítsék a pályázati feltételek közé. A kezdeményezések megvalósítóinak bizonyítaniuk kellene ismereteiket a vizek jó állapotának jellemzőit illetően, és el kellene sajátítaniuk a fenntartható vízgazdálkodás alapjait.
„Hazánk saját vízkincse iránti elkötelezettségét az bizonyítaná, ha a beruházásokkal kapcsolatos követelményeknek a megvalósulását politikai szándék erősítené, és a 2020-ig tartó programok kivitelezésébe a vízgyűjtő-gazdálkodási terv javaslatai szervesen beépülnének – fogalmazott Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője. – Ezt tovább erősítené, ha Magyarország önálló programba kezdene a folyók, hullámterek és vizesélőhelyek állapotának javítására, és erre sok éven át tetemes pénzt költene a költségvetésből” – tette hozzá.
Tanulmányozásra érdemes:
http://wwf.hu/vizeink_/1/elkeszult-az-uj-vizpotlo-rendszert-a-turjanvideken
http://wwf.hu/vizeink_/1/az-o-drava-elohelyeinek-felmerese
http://wwf.hu/vizeink_/1/birosagi-dontes-romaniai-vizeromuvek-epiteserol
