A határon túli kirándulásra – a sokat emlegetett történet szerint – a nagymamát is elvitték, ám az idős asszony nem bírta a strapát, és elhalálozott. Minthogy nem volt a családnak biztosítása, megpróbálták a holttestet „hazacsempészni”, ám amikor rövid időre őrizetlenül hagyták a gépkocsit, annak nagymamástól nyoma veszett.

Mire jó az utasbiztosítás? A többi között az ilyen váratlan helyzetekre. De már a tengerparti kagylók, sünök okozta lábsérülések is tetemes összegbe kerülhetnek, ha nincs biztosításunk, vagy uniós Egészségbiztosítási Kártyánk (EEK). Ez utóbbit is külön ki kell váltanunk az Országos Egészségügyi Pénztárnál – személyesen, vagy az ügyfélkapun keresztül, mert a „sima”, magyar TB-kártyát nem fogadják el a határ túloldalán. (Akad azonban olyan EU-tagállam is, amelyik e tekintetben előbbre jár: a hazai igazolvány hátoldalát kell felmutatniuk, például a németeknek, a partnerországokban.) Az EEK-val mindamellett az a bökkenő, hogy elfogadása nem mindenütt zökkenőmentes – fejtegette Horváth Zoltán. A MABISZ utasbiztosítási elnöke arra figyelmeztetett, hogy különösen a dél-európai országokból jeleztek fennakadásokat. A görög, ciprusi, spanyol vagy olasz egészségügyi intézmények újabban rálegyintenek az Európai Egészségbiztosítási Kártyára. Ennek részben az az oka, hogy nehézségekbe ütközik az ottani állami kórházak és intézmények folyamatos finanszírozása. (A jelenség, sajnos, itthon is ismerős.) A magánpraxist végző háziorvosok sem szerződnek állami intézményekkel, holott ez a feltétele az orvosi ellátásnak – uniós kártyával. A jelek szerint tehát mindenképpen érdemes utasbiztosítást kötni, még ha rendelkezünk is európai kártyával.

Évente mintegy 15 millió külföldi utazást mutatnak a statisztikák, ám ebből mintegy 11 milliónyian csupán egy napra lépik át a határt. Több napra 3,8 millióan hagyják el Magyarországot, ebből 1,7 millióan rokonlátogatási céllal. A britek 96 százaléka nem vállalkozik turistáskodásra utasbiztosítás nélkül,; ez a hajlandóság a magyaroknál mindössze 35 százalék. További stagnálást jelez a díjbevétel ötéves összesítése. Eszerint 2008-ban és 2012-ben egyaránt 9,5–9,5 milliárd forintot vágtak zsebre az utast biztosító társaságok, vagyis reálértéken számolva négy év alatt a zsugorodás csaknem 17 százalékos. Az adatokba beleszámítódik a külföldön töltők és a külföldön töltött napok számának csökkenése is. Ugyanakkor sokszor azok sem kötnek utasbiztosítást, akiknek telik több tízezer, vagy százezer forintba kerülő nyaralásra.

A MABISZ illetékesei arra is felhívják a figyelmet, hogy napi 320–1000 forintért (egy presszóban elfogyasztott kávé áráért) biztonságban érezhetjük magunkat külföldön. Az utasbiztosításokhoz egyébként asszisztencia-szolgáltatás is tartozik, vagyis telefonon éjjel-nappal, magyar nyelven kérhetnek segítséget a bajba jutottak.

Az utasbiztosítás egyébként – a dinamóhoz és a golyóstollhoz hasonlóan – magyar találmány. Cserkúti Engel Miksa a luzerni pályaudvaron várakozott, amikor szikrákat okádva bepöfögött a gőzmozdony vontatta szerelvény. Kis híján lángra lobbant drága pénzért vásárolt vulkánfíber kofferja. A pécsi fakereskedő a vasutasoktól megtudta, hogy ha ez megtörtént volna, csak jelképes kártérítést kap. Ez adta az ötletet 1907-ben olyan biztosító társaság létrehozására, amely az utazók poggyászára és baleseti káraira fedezetet vállal. Így született meg hazánkban a világ legelső, erre szakosodott biztosítója, az Európai Áru és Poggyászbiztosító Részvénytársaság.