A felnőtt István és a 996-ban még gyermekkorú, mindössze tizenegy éves Gizella esküvőjét (egyes feljegyzések szerint eljegyzését) a dél-bajorországi Scheyern városka bencés kolostorának kápolnájában tartották, amelyet ennek tiszteletére később Königskapelle-nek, királykápolnának neveztek el. A jeles szertartásra ma is szívesen emlékeznek a kolostor gazdái és az odalátogató magyarok, az utóbbiak leróva kegyeletüket Szent István szobra és bronz emléktáblája, illetve a frigyet megörökítő – Esztergom által adományozott – márványtábla előtt.
Az ifjú nej a frigy után követte férjét új hazájába. Gizella kíséretében német lovagok is érkeztek Magyarországra.
Fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, az a miseruha, amelyben benne van az ő kézimunkája is, és amit a székesfehérvári templomnak ajándékozott, később a magyar királyok koronázási palástjává lett.
Özvegyként Gizella visszatért Bajorországba, ahol idővel a passaui apácakolostor főnökasszonya lett. 1059-ben bekövetkezett halála után ugyanott temették el. 1975-ben avatták boldoggá. Sírja búcsújáró hely.
Boldog Gizella és Szent István emlékére 2000-ben Münchenben, a Damenstift templomban rézdomborművet avattak. Szabolcs Péter Munkácsy-díjas művész alkotásának elhelyezését az ottani magyar főkonzulátus és a Bajorországban élő magyarok közössége kezdeményezte.
