A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a földrész intézményei szabad kezet adtak Orbán Viktornak, ám ezzel felbátorítottak más tagállamokat, hogy kövessék a magyar példát, lásd Lengyelországot. Az Ébredj, Európa! úgy véli, nem szabad megengedni, hogy ez a gyakorlat átterjedjen más uniós tagokra is. Gondoskodni kell arról, hogy minden ország tartsa tiszteletben a vállalt közös normákat.

A Washington Post a miskolci tüntetés kapcsán idézi a PDSZ elnökét, aki szerint a magyar oktatási rendszerben 2010 óta 100 évvel állították vissza az órákat. Mendrey László hozzátette, hogy a mostani állapotok az ország jövőjét tükrözik. A felvonulók más városokban is a tiltakoztak a tanítás központosítása, az egyre nagyobb túlterheltség ellen, ideértve, hogy a száraz ismeretek sulykolása helyett tanulni kellene megtanítani a gyerekeket. Az elégedetlenség láttán a hatóságok azt ígérik, hogy mérséklik az adminisztratív kötelezettségeket, és hogy párbeszédet kezdenek a másik oldallal.

 

Tóth Csaba a Republikon Intézet stratégiai igazgatója úgy látja, hogy a hatalom lázasan igyekszik leszerelni a tiltakozást, nehogy az tovaterjedjen. A nagy kérdés az, hogy mekkora demonstráció lesz a jövő szombaton Budapesten. A tudósítás megjegyzi, hogy az ellenzék töredezett, nincs erős, karizmatikus vezetője, és emiatt elképzelhető, hogy a mostani megmozdulások nem túl veszélyesek a hatalom számára.

A tanárok megkezdték a tiltakozást az iskolarendszer Orbán Viktor-féle átalakítása ellen, mivel a központosítás és a példátlan forráskivonás feldühítette a szakmát, miközben az iskolák alapvető eszközök nélkül maradtak, ideértve még a krétát is – tudósít a Bloomberg. A részvevők 11 településen követelték, hogy adják vissza a pedagógusok, az iskolák és az önkormányzatok autonómiáját, a pénzügyektől kezdve a tantervig. A jelentés kitér arra, hogy a Fidesz támogatottsága nagy ugyan, ám a megmozdulások tanúsítják, hogy parázslik a düh a kormány több intézkedése miatt. Egy belső vizsgálat meg is erősítette, hogy jogosak a tanárok panaszai. Az OECD egyik tanulmánya ugyanakkor azt állapította meg, hogy 2008–12 között ötödével csökkent az oktatásra szánt pénz, amire sehol másutt nincs példa a legfejlettebb államokban. Sőt, a lengyel, szlovákok és csehek közben növelték az ágazatnak nyújtott támogatást.

A The New York Times nem tudja, helyesen cselekszik-e az USA, amikor Oroszországot teszi meg első számú veszélyforrásnak, és elrettentésül forgó rendszerben 5 ezer katonát, valamint nehézfegyverzetet kíván telepíteni Magyarországra és a térség több másik államába. A vezércikk mindenesetre túlzásnak tartja, hogy a terv értelmében megnégyszereznék az európai katonai költségvetést, és eltűnődik azon, hogy a Pentagon kellő mértékben törődik-e az olyan veszélytényezőkkel, mint az «iszlám állam». Az kétségtelen ugyan, hogy az oroszok Putyin alatt agresszívabbak lettek, lásd a Krím megszállását, valamint az ukrajnai háborút. Ezért nagyon fontos, hogy Washington és a NATO megerősítse a közös védelmet, főleg amikor jönnek a menekültek és nyomulnak a bevándorlás-ellenes jobboldali pártok. Csakhogy a katonai költségvetés olyan mértékben ugrik meg, mintha visszatérnénk az iraki és afganisztáni háború idejébe, amikor a Pentagon gyakorlatilag biankó csekket kapott. És mintha megint ott tartanánk, hogy a védelmi tárca a költséges, nagy háborúkra készülne, olyan ellenfelekkel szemben, mint Oroszország. De Amerikának képesnek kell lennie arra is, hogy egyidejűleg felvegye a küzdelmet az «iszlám állammal» és a más terrorcsoportokkal is. Kérdés, hogy a mostani elképzelés megtalálja-e a kettő között a kellő egyensúlyt?

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!