Balog miniszter bicajában ott a váz, a kormány, a gumiban a levegő, jobban megfigyelve, a hatalom, az oktatás és minden csökönyösség, kivagyiság. Ezekről nem beszélünk, pedig gombócként szorítják a torkunkat, ha már nem bírjuk, lenyeljük. A 736 000 napban háborúk, hazug békék, cselszövések, merényletek, katasztrófák, trónbitorló kretének, akasztófát avató hősök, szobrok, festmények, a világ építészeti, természet csodái, a földrészeken átívelő képek, az űrben kutató emberek, mellettük a lábjegyzetek, kik ők, hogyan szerezték a mindenséget áttekintő tudást.

Meg kéne fejteni a titkot, de Balog miniszter biciklit tol, nem nyomat nemzeti keresztrejtvényt. Amikor a napok gombolyagként tekeregnek, Balog miniszter akkor is tolja, elvégre a miniszter nem macska, hogy szétbogozza a szálakat. Megférnek egymás mellett.

Balog minisztert nem zavarja a 736 000 nap, annyi, de annyi a gondja, lassan kilométerórát kell szereltetni a kerékpárba. Tolni kell kórházig, Várkertig, Városligetig, a színházak sem maradhatnak ki, ráadásul nem ülhet fel rá, a nyerget nála fontosabb embereknek találták ki.

Ha mégis felpattanna rá, és a világ csúfságára pofára esne, ellenségei rögtön ott teremnének, és mint a bokszban, rászámolnának. A 736 000 napot meg Balog miniszter nem zavarja, a 736 000 nap pontosan tudja, hogy holnap, meg azután is lesz reggel, holdtölte, az apály váltakozni fog a dagállyal, az újkor, a reneszánsz, az atomrészecskék és a számítástechnika akkor is vele lesz, amikor Balog miniszter biciklijét kigörgetik a nemzeti ócskaságok múzeumából, és ott hagyják valamelyik kerülőút végén.

A 736 000 után érkezők elmennek mellette, és eszükbe sem jut, vigyázni rá…