A későbbi világhírű magyar matematikus, mérnökkari kapitány a bécsi években kezdte meg azokat a vizsgálatokat, amelyek végül az új, általa abszolút geometriának nevezett, nem euklideszi geometriai rendszer kidolgozásához vezettek. Appendix című műve nélkülözhetetlen alap volt a 20. század fizikai elméletei számára is.
A mellszobrot 2004-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem ajándékozta a bécsi partnerintézménynek, együtt a Bolyai János Honvéd Alapítvánnyal.
A térplasztika a magyar egyetem egyik intézetének megbízott igazgatója, Berek Lajos ezredes alkotása.
A budapesti tanintézet delegációja minden évben megkoszorúzza a szobrot, a küldöttséggel érkezett magyar tábori lelkészek esetenként megemlékező misét is tartanak a templomban.
Bolyai mérnökkari tisztjelöltként a katonai építészmérnökök szaktantárgyait tanulta. Tisztként magyarországi városokban működött, majd 1831 májusától a galíciai fő-hadparancsnokság lembergi kerületi műszaki és erődítési igazgatóság mérnöktisztjeként szolgált.
Lembergi évei emlékére 1994 májusában a tudós bronz domborművű ábrázolásával ékesített márványtáblát helyeztek el magyar és ukrán tisztelői az egyetem homlokzatán. Az emléktáblát Fáskerti István tervei alapján Gáti Gábor készítette, a magyar oktatási és kulturális tárca felkérésére.
A város neve egyébként vita tárgya: Magyarországon ma leginkább az orosz Lvov forma az ismert, német nyelvterületen Lemberg, az ukránok Lvivnek, a lengyelek Lwównak „szólítják”. A legérdekesebb a középkori magyar elnevezés: Ilyvó.
Innen helyezték 1832-ben a morvaországi Olmützbe, mai nevén Olomoucba – útban odafelé balesetet szenvedett, amelynek következtében több mint egy hónapig agyrázkódással feküdt. Betegsége miatt 1833-ban nyugdíjazását kérte, amit a „kilátással a későbbi visszahelyezésre” megjegyzéssel kapott meg.
Tudományos felfedezésének publikálása erre az időszakra esik: az Appendix apja, Bolyai Farkas Tentamenje első kötetének függelékeként jelent meg, amelyet francia és német nyelvre fordítottak le. A kor nagyhírű matematikusa, Gauss – akit levélben tájékoztattak az Appendixről – nagyon szűkszavú volt a dicsérettel.
Az egykori kaszárnya falán 2004-ben – cseh és magyar katonai kezdeményezésre – felavatott emléktáblánál az olomuci magyarok kis közössége tiszteleg a nagy tudós emléke előtt, egyben nemzeti ünnepeink alkalmából.
Köszönet Szelestey Lajos barátomnak, aki a bécsi fotókat készítette, továbbá a cikk bővítéséhez nyújtott segítséget az olomouci magyarokat képviselő Nagy Sándornak és fiának.