A Standard & Poor’s stabil kilátások mellett megerősítette Magyarország eddigi, bóvli besorolását, azaz nem javított az osztályzaton – írja a Nasdaq/Wall Street Journal. A hitelminősítő méltatja a magyar gazdaság teljesítményének javulását, a nagyobb exportkapacitást, miután évekig távozott a tőke a magánszektorból és költségvetési megszorításokat kellett alkalmazni. Az előrejelzés jövőre 3%-os növekedést jósol, ami azt jelenti, hogy a bővülés előreláthatólag eléri a 2007-i szintet. A S&P azonban figyelmeztet arra, hogy amint ezek a központi intézkedések kifutnak, a fejlődés 1-1,5%-ra zuhan.

„Ez az ember képviseli majd az európai kultúrát?” – kérdezi Navracsics Tibor biztosi jelölése kapcsán a Die Welt német konzervatív lap, magyarázatként hozzátéve, hogy a politikus aláásta a magyar jogrendet. A strasbourgi meghallgatás még odébb van, de félő, hogy összejön a jóváhagyás.

Legutóbb a Német Kulturális Tanács tiltakozott, mert Navracsicsban az Orbán-rendszer dárdahegyét látja. Van abban valami pikáns, hogy Orbán egyik leghűségesebb pártkatonáját szemelik ki az EU egyik tisztségére, amely nem a vele járó hatalom, hanem jelképes súlya miatt fontos. Ehhez annyit: Navracsics igazságügyi minisztersége alatt született meg a kemény médiatörvény. A magyar iskolák évek óta ugyanúgy államideológiai átnevelésen mennek át, mint az egész kulturális szektor.

Kecskére bízzák a káposztát? A vélemények Magyarországon is eltérnek ez ügyben. Az egyik tábor nem annyira ideologikus beállítottságú, inkább emberarcú politikusként jellemzi. A másik oldal éppen ezért tartja veszélyesnek, hiszen fügefalevélként szolgál Magyarország számára az unióban. Ungváry Rudolf azt mondja: Navracsics barátságos arcot mutat, de közben mögötte Orbán tovább dolgozik a Brüsszel-ellenes, fasisztoid Magyarországon. Vágvölgyi B. András viszont inkább jelentéktelennek minősíti a politikust. Ugyanakkor bizarr és cinikus, hogy a Bizottság a kulturális tekintetben illiberális Magyarországról választott ki valakit az adott tisztségre. Lehet azon vitatkozni, hogy feltűnésmentesség a leendő biztos alapvonása, vagy éppen álca, vagy hogy éppen a hozzá hasonló politikusok segítik elő Orbán tekintélyelvű, konfrontatív irányvonalát. Konrád György mindenesetre államférfihoz méltó nyugalommal reagál a vitára. Szerinte a tisztség posztmodern és még az is megeshet, hogy Navracsics felnő a feladathoz.

„Orbáni művészet – Orbán Viktor nagyon magyar terve a budapesti múzeumok számára” címmel a tekintélyes francia újság, a Le Monde arról ír, hogy a miniszterelnök Magyarországa, amely a múzeumi negyed becsvágyó tervét dédelgeti, a kultúrában is engedi elharapózni a határozottan retrográd irányzatokat. A Műcsarnok új igazgatójának nyilatkozatai elborzasztották a művészeket, akik 2010 óta egyébként is durva megpróbáltatásoknak vannak kitéve. De miért bízták az intézményt egy olyan emberre, aki minden bizonnyal irtózik a kortársi nyugati művészettől?…

Bill Clinton volt amerikai elnök az Atlantic Magazine folyóiratnak adott interjúban is kitért Magyarországra, amikor arról beszélt, hogy a kölcsönös függés rendszerének erősítésével kell feltartóztatni az újjáéledő nacionalizmust. Mint mondta: a világban jelenleg három kormányzati forma verseng egymással. Közülük az egyik, amikor az autokrata vezetés megpróbál előnyt szerezni a piaci lehetőségekből. Ez pontosan az, amit Orbán Viktor meghirdetett a minap: a tekintélyelvű tőkés rend.

Ezzel szemben áll az, amit a volt elnök is pártfogol: hogy tudniillik befogadó kormányok, valamint erős magán- és civil társadalom segítségével meg kell osztani a világban a jólétet és a felelősséget. Vagyis hogy sokkal fontosabb az, ami összeköti, mint ami elválasztja a népeket…

Az Atlantic Magazine az Orbán Viktorra vonatkozó részhez lábjegyzetben hozzáfűzi: a miniszterelnök a minap nagy feltűnést keltő beszédben hirdette meg, hogy Magyarországnak el kell hagynia a társadalomszervezés liberális módszereit és elveit, valamint a liberális szemléletmódot…

A mai teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!