Az észak-németországi város nevét az apróságok is jól imerik Grimm meséjéből. A brémai muzsikusok középkori gyökerű története a szabad császári város polgárainak szellemiségét tükrözi: a szolidaritás nagy erő, az egyszerű kis állatok összefogva többre képesek, mint a fejedelmek, püspökök címereiben tündöklő nemes vadak.
A kis csapat szobra a város jelképe, a főtéren áll, a legrégebbi németországi Roland-szobor közelében. A szabadságot megtestesítő középkori lovag ötméteres kőfigurája merev arccal néz a járókelőkre, ám mintha a szeme sarkából hetyke pillantást vetne a dómra – évszázadok óta bátorítva a polgárokat függetlenségi törekvéseikben.
Hatszáz esztendő óta reprezentálja a szuverén hanzavárost a reneszánsz stílusú, ékszerdoboz szépségű városháza. A díszteremben a mennyezetre függesztett hajómodellek emlékeztetnek: a kereskedelem és a hajózás virágoztatta fel Brémát. Az óvárosi séta a főtérről a középkori városmagba, a Schnoor-negyedbe vezet. Talán a zsinórra (németül: Schnur) fűzött gyöngyre emlékeztető házsorok miatt nevezik így, de lehet, hogy a hálókészítők műhelyei a névadók. A 15–16. századi házakban ma galériák, kézműves-manufaktúrák, kávézók, éttermek, múzeumok működnek.
Csak néhány perc járásra van ide a Böttcherstrasse, de évszázadokat ugrunk az időben. Az egykori kádárműhelyek helyén a 20. század elején egységes stílusú negyed épült fel. Egy gazdag kávékereskedő, Ludwig Roselius az 1900-as évek elején felvásárolta az egész utcát, s korabeli építészek és dizájnerek expresszionista, art deco művészeti projektje alapján építtette újjá. Legkülönlegesebb az Atlantis-ház és a harangjáték-ház, utóbbi tornyában 30 meisseni porcelánharang csilingelése közben 10 kép jelenik meg – Kolumbusztól Zeppelinig úttörő személyiségeket mutat, akik a víz és a levegő uraivá tették az emberiséget. Nem puszta látványosság a 10 forgó fatábla, hisz’ a hanzaváros polgári tradíciójának része a tudomány támogatása, a kutatások iránti érdeklődés.
Bréma ma is nemzetközi tudományos fellegvár, a többi között az űrkutatásé. A tudásszomj csillapításának lehetőségei kimeríthetetlenek – nemcsak futurisztikus tudásközpontban (Universum) és interaktív múzeumokban. Bréma parkjai (Rododendronpark, Polgárok parkja) tündérkertet idéző szépségükkel megejtőek bárki számára; a botanikusoknak is mutatnak érdekességeket.
A centrumból, a Weser folyó hangulatos parti sétányáról kirándulóhajó visz a Vegesackba, Bréma legrégebbi (16. századi) kikötőnegyedébe. Az egy tengeri mérföld hosszú parti sétány kulturális témapark, amely a régi halászok, hajósok életét, a hajózás kezdeteit és jövőjét mutatja be.
A Brémával együtt önálló tartományt alkotó új kikötővárost, Bremerhavent nemcsak a tengeri kikötő atmoszférája miatt érdemes felkeresni, hanem kulturális élmények kedvéért is. Emeljük ki a kínálatból a Kivándorlók házát, amely hétmillió európainak állít emléket, aki a 19. és a 20. században innen kelt útra az újvilágbeli boldogság álmát hajszolva…
S itt egy másik brémai mese jut eszünkbe, ennek tanulságát is magunkkal hozzuk a hanzavárosból: valamikor régen egy apa világgá küldte hét lusta fiát. De azok egy év múlva visszatértek, s az idegenben szerzett tudás birtokában szorgosan nekiláttak a város gyarapításának… Máig példaképek az utódok számára.
